Abomination: The Nemesis Project

Kiadó: Eidos Interactive
Fejlesztő: Hothouse Creations

Minimum Követelmény: P166, 32MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: X-COM: Apocalypse
Kategória: Real Time Stratégia
Forrás: The Adrenaline Vault


Az Abomination a nem túl távoli jövőben játszódik, egy olyan félresikerült világban, ahol az emberiség többségét már elpusztította egy rosszindulatú fertőzés. A nagyvárosok szinte teljesen üresek, csak az a pár lélek lakja őket akik túlélték a fertőzés hullámait, és az immunis új szekta, a Hívők erőszakát. A túlélők számára hamarosan rosszabbodni kezd a helyzet, mivel a rémületes zombi mutánsok úgy elkezdenek szaporodni, mint a gaz. Ráadásul a Hívők bujtogatják és segítik őket. A Nemesis Project - egy titkos kormány művelet, mely arra irányul, hogy majdnem szuperembereket képezzenek és termeljenek - tagjai jelentik az utolsó reményt arra, hogy leverjék a Hívők és a magukat Broodnak nevező zombikat. A küldetésed: pusztítsd el a Hívőket és tudd meg mi kapcsolja őket össze a Brooddal, tudd meg, hogy mitől válik a megmaradt emberiség mutánssá, hogy honnan jön a Brood, és miért van itt, végül pedig öld meg őket.

Az Abomination nagy részét a szuperügynökök és az oszló rosszfiúk közötti harc teszi ki. A csaták véletlenszerűen alakulnak ki a város bármely pontján, így mindig figyelned kell. Mint a Nemesis feje, 4 ügynököt küldesz ki a lehetséges 16-ból, mely közül nyolc rendelkezik a korábban említett szuper képességekkel. A másik nyolc a megszokott harcos típus, közöttük nehézfegyver-, pisztoly- és efféle szakértőkkel. Az akció egy izometrikus 3D térképen bontakozik ki, amely nagyon hasonlít az X-COM: Apocalypse-ban illetve a Jagged Alliance 2-ben láthatóhoz. Az egykor oly büszke metropoliszok komor elzombisodott romjai olyan rossz előérzetet keltenek az emberben, mely érzés az egész játék alatt megmarad. A program minden küldetés térképét véletlenszerűen generálja. Az Eidos szerint több mint 1,2 millió lehetséges kombináció létezik, ami igencsak megnöveli az újrajátszás értékét.

Amellett, hogy csupán az omladozó város hulladéka borítaná őket, az utcák tele vannak civilekkel, akárcsak magányos rendőrcsapatokkal, akiket megmenthetünk a Broodtól és magunkkal vihetünk. A legtöbb esetben az épületekbe nem léphetünk be, ami azt jelenti, hogy a harc nagy része az utcákon fog zajlani - és hogy a csatornák hamar vörössé válnak, amint megkezdődik a lövöldözés. Egy jó taktika a rosszfiúk ellen, az hogy odacsaljuk őket egy kocsihoz, és amint elég közel értek hozzá, felrobbantjuk. Ezen kívül még számos más módon is használhatjuk a környezetünket a harcban.

     
Az Abomination legszórakoztatóbb aspektusa a nyolc szuperügynök és széles skálájú képességeik használata. Például a Pyro nevű ügynök telekinetikus képességeivel a látótávolságában lévő ellenfeleket egyszerűen fel tudja robbantani. Nagyon jó dolog égő zombikat látni. Azonban nem árt az óvatosság, hiszen ebben a játékban található a legtöbb erőszak. A Myth bombázóinak áldozataira emlékeztető felrobbant tetemek borítják be az egész képernyőt. Egy nagy csata után az ügynökeidnek gyakran szabályosan át kell verekedniük magukat a zombik szanaszét heverő tesztrészeinek tengerén, hogy visszajuthassanak a bázisra. Vannak azonban hétköznapi képességek is, például Doc gyógyító képessége, de vannak olyanok is amik taktikai szempontból hasznosak. Viper képes olyan pajzsot generálni, ami elhárítja az ellenséges lövedékeket, Ninja kitűnő felderítő és jól lopakodik, Steel-t pedig nagyon vastag bőre teszi ideálissá. A speciális képességek hatékony taktikai lehetőségeket rejtenek magukban, legfőképpen mikor támadásra készülünk. Ezek olyan létfontosságú dolgok, melyeket minél hamarabb meg kell tanulnunk kezelni, hogy legyőzhessük a Brood keményebb tagjait.

Miután az osztag visszatért a bázisra, a játékosok megkezdhetik a csatatéren összeszedett zsákmány értékesítését. Az Abomination elején a csapattagok csak az alapfegyverekkel szerelhetik fel magukat, például puskákkal, gépfegyverekkel, gránátokkal és ehhez hasonlókkal. De már ez első, a Hívők ellen vívott küldetésekben is szerezhetünk keményebb fegyvereket, például RPG-ket és a Rambo féle M-60-as gépfegyvereket. Persze a Hívők nem szívesen adják oda ezeket a játékszereket nekünk, így hát el kell tőlük venni őket. Ahogy haladsz előre a játékban hamarosan a Brooddal is szembekerülsz, ami csupa ronda alakból áll, akik egy szempillantás alatt elsöprik a csapatodat, ha a taktikád nem megfelelő és nem a megfelelő fegyverekkel harcolsz. A Hothouse jó munkát végzett a nehézség fokozásában. Szinte minden küldetés olyan nehéz, hogy csak több nekifutásra sikerülhet végigjátszanod őket.

     
Míg az Abomination története nagyvonalakban kapcsolódik az X-COM-éhoz - mindkettőben gusztustalan figurák törnek világuralomra - több a különbözőség, mint a hasonlóság. Például a Hothouse az X-COM körökre osztott harcát pergő valós idejű harccá alakította. Továbbá a kutatás és az idegenek testújjáépülése nem olyan hangsúlyos, mint az X-COM-ban. Tehát aki azért veszi meg az Abomination-t, mert egy X-COM klónra számít, csalódni fog.

Az Abomination harcai vadak, felüdítők, adrenalin pumpálóak és kaotikusak. Valós időben parancsokat adni elég nehéz és gyakran csak halott ügynököket kapunk eredményül. Ez főként azért van, mert az akció olyan nagyon gyors ütemű, hogy minden parancs, amit kiadsz, pillanatokon belül hasztalanná válik. Szerencsére a Hothouse lehetőséget adott a játékosoknak arra, hogy a space gombbal kimerevíthesse a csatát. Ez idő alatt olyan parancsokat adhatunk ki, mint lehasalni, tüzelni, speciális képességet használni.

     
Érdekes módon a mozgó egységeknek nem lehet parancsot adni. Ennek nincs semmi értelme, és még a taktikáidat is összezavarhatja. Ráadásul nemcsak hogy meg kell várnod míg az egységed eléri a kitűzött pozíciót, hanem még végig is kell nézned egy hosszú mozgássort, ami során felveszik azt a pózt, amiben a parancsod előtt voltak. Ez még jobban húzza az időt, és közben lesheted, ahogy a Brood élve megeszi az ügynökeidet. Érthetetlen, hogy ennek miért kell így lennie, miközben minden más olyan gyors a csaták során.

Mindemellett a csaták elég szórakoztatóak. Ahogy a golyók beterítik a képernyőt, és az RPG-k becsapódnak a parkoló kocsikba, majd pedig a nyálkás élőlények keresztülbaktatnak az utcán, hogy megtámadják a csapatodat, nem tudsz mit tenni a nevetés ellen. Sajnos elég sokat kell hadonászni az egérrel, és az MI, ami azokat az egységeket irányítja, amiknek éppen nem adtál parancsot, elég másodrangú. Az ügynökök gyakran nem reagálnak a látókörükben lévő ellenfelekre, vagy éppen ellenkezőleg egyedül esnek neki öt-hat rosszfiúnak. Hosszú távon gondolkodva semmi sincs igazán a helyén. Az Abomination szinte arra kér, hogy hagyd békén az ügynökeidet hagy csinálják a dolgukat. A stratégián minimális a hangsúly, az automatikus tűzharcok és a felrobbanó szörnyek nyújtják itt az igazi szórakozást.

     
Míg a játék világa grafikailag tetszetős és valamelyest eredeti is, addig a karakterek merev animációtól szenvednek. Például amikor az ügynökök szaladnak, nagyon egyenesen állnak és szögletesek, olyanok mint valami gyorsgyalogló atléták. Ebben a viszonylatban a Hothouse sokat tanulhatott volna a Jagged Alliance 2 egyszerű, de hatásos karakter animációiból. A karakterek ráadásul még nagyon hasonlóak is, nehezen lehet őket megkülönböztetni, és a gyors csatákban egy ilyen jellegű tévedés végzetes lehet.

Az Abomination nem az X-COM alternatívája. Ez egy külön játék, és azért sikeres amit nyújt: gyors csaták minden lehetséges fajta gonosztevővel. Ha még finomítgatták volna pár hónapig, talán ki lehetett volna javítani a gyengébb részeket. Ha ezt megtették volna, akkor ez a játék igazi klasszikussá válhatott volna. Az Abomination azért így is a minőségi szórakoztatás kategóriába tartozik.

     

Grafika:Az Abomination grafikus motorja a karakter animáció kivételével első osztályú. A város és környezete a legutolsó rácsig, szemeteskukáig és utcai lámpáig tökéletes és csodálatosan renderelt. A belvárosi területek az épületekkel és a villogó neon lámpákkal különösen vonzó és a düledező utcák és gettók a Brood által elnyomva furcsa ellenszenvet kölcsönöz. A robbanások és a fegyverek animációi és kitűnőek. Sajnos a karakterek animációja sok kivánnivalót hagy maga után, túl gyakran szétesnek, merevek és esetlenek. A kijelzés alapja is érdekes stílusú.

Kezelőfelület:Amikor nem keveredsz harcba, a fő számítógépet videó stílusban kezelheted, amely sohasem értelmezhető egyértelműen. A játék közbeni kezelés a parancsok adására és a felszerelés ellenőrzésére egy jóval meredekebb tanuló szakasz van, amely nem elég ösztönös, a nem harci egységek használata, mint az egészségcsomag és a tárgyak cserelése a csapattagok között túl sok munkába kerülnek. Egy más, sokkal kifinomultabb és ösztönösebb kezelőfelületet használhattak volna a fejlesztők, ehelyett a semmiből kezdtek egy újat, és az eredmény nem megfelelő, esetlen, és nem kényelmes.

Játékmenet:Keresztüldühöngeni a városon és mindent felrobbantani egyszerűen tiszta élvezet. Az alaptörténet is eléggé kényszerítő, hogy a lényegre koncentrálj. A kérdések, hogy kik a Faithful-ok és honnan jön a Brood, megválaszolásra várnak, és mindegyik sikeres küldetés felfed egy kicsit a titokból. Egy fegyverimádó csapat Faithful-t egy tökéletesen kivitelezett támadásba csalni frankó dolog és diadalordításra késztet. Portyázni a csatamezőn használható dolgokért szenvedéllyé válhat, újabb és jobb fegyverek keresése az ügynökeidnek szintén elkerülhetetlen, bár ez a folyamat nem olyan mély, mint az X-COM-ban.

Az Abomination egy csapat multiplayer opcióval rendelkezik, csatlakozhatsz IPX és TCP/IP protokollokon keresztül. Kettőtől négy ügynökig működhetnek együtt az ügynökök standard módban, ahol mindegyik személy egy ügynök szerepét vállalja föl. Számos deathmatch típusú szituáció is adva van, mint az Arena, a Capture the Flag és a Hold Position, és ezek elérhetőek az Eidos ingyenes illesztőszolgáltatásán keresztül. A multiplayer módból hiányzik az a bőségesen frenetikus játékmenet, ami a legnagyobb dobása az egyjátékos üzemmódnak. A csapattársakkal való egyeztetés túl nehéz, nem ad elég sebességet az akciónak.

Hangeffektek:Az Abomination bőséges a harchoz kapcsolódó hangokban. A fegyverek effektjei mind hibátlanul szólnak, az újratölthető Remington shotgun-tól a dörgő lángszóróig. Jópofa a személyesebb éljenzése az ügynököknek, miután elkapnak egy Faithful-t, és a kultikusan síró “Halj meg, hitetlen!”. Mégis néha a sok effekt rétegei egyszer csak elborítanak.

Zene:Nincs zene az Abomination-ban a harc közben. Ez egy áldás, mivel annyi minden történik, hogy talán észre se vennéd. Mégis, egy gyors alapú gyári rock szám szól, mikor átnézed az áldozatok listáját. Ez minden technikai hiba nélkül működik és tökéletes kíséretet biztosít ennél a fázisnál.

Intelligencia és Nehézség:A saját ügynökeid bolondosak lehetnek néha, amikor felismerik a lehetséges veszélyt. A legtöbbször azonban úgy reagálnak, ahogy megadtad nekik az MI agresszíó beállításnál, amely lehet agresszív, óvatos vagy kikapcsolt. Az ellenség MI-je másfelől egy kicsit hatékonyabb. Például, az ellenségek automatikusan a helyes távolságba és tüzelési pozícióba állnak, hogy olyan speciális fegyvereket használjanak, mint a lángszóró vagy az RPG. Ha lehetséges, az ellenfelek megpróbálnak összefogni egy magányos ügynökkel szemben ahelyett, hogy felosztanák a tűzerejüket. Ezért az Abomination MI-ja könnyen megjósolható, mégis ördögi az egyszerűsége. A játékmenet kiegyensúlyozott, soha nem olyan nehéz, hogy fel akard adni. A Hothouse nem engedi meg a játékosoknak, hogy a küldetés közben kimentsék a játékállást, amely jobban elősegíti a bizonytalanságot.

Összegzés:A villámgyors akció élvezetes és mókás, és a hátborzongató cselekmény végig érdeklődésre készteti a játékost. Egészében ez a játék belehúz az élvezetes, nyugtalan valós idejű harci világba.