Gombafonál és növényi hulladék az építészetben

Egy különös alakú torony magasodik a New Yorki Modern Művészetek Múzeumának (MoMa) udvarán. A Hy-Fi névre keresztelt mutáns háromfejű silóra emlékeztető valami biológiai hulladékokból készült téglákból épült, amit gombarostok kötnek össze, szerves esztétikájával megnyerve a MoMa Fiatal Építészek Programját.

Jelenleg a Hy-Fi csupán egy környezetbarát hűsölő hely a városiaknak, azonban nem kizárt, hogy jóval nagyobb lehetőségek is lapulnak benne.

A környezettudatos The Living építészcsoport agyszüleményeként a Hy-Fi "az építészet jövőjének prototípusa", ahogy azt a csoport vezetője, David Benjamin is hangsúlyozza. A helyi mezőgazdasági hulladékból, szinte szénkibocsátás nélkül készített torony néhány fa- és acélpillér kivételével teljes egészében komposztálható. Ennek megfelelően egy állandó, nem teljesen kellemetlen gomba szag lengi körbe az építményt. Megalkotói egy átmeneti menedékhelyként tudnák elképzelni, a természeti katasztrófák következtében fedél nélkül maradt emberek számára.


Amikor 2005-ben a Katrina hurrikán lecsapott az Egyesült Államok keleti partvidékére, a hatalmas létesítmények, mint a Louisiana Superdome és a Memorial Medical Center nem tudtak elégséges menedéket nyújtani a rászorulóknak, előtérbe helyezve egy gyorsan felállítható, időjárás-álló megoldás igényét. Nyitott tetejével a Hy-Fi nem éppen alkalmas a katasztrófavédelemre, kialakítása azonban meglepő enyhülést jelent a hőséggel szemben. A szerkezet hűvös levegőt szív be alulról, felfelé tolva a meleget, egy igazán kellemes mikroklímát hozva létre belsejében.


Benjamin szerint a katasztrófák enyhítésének jövője az ilyen építményekben rejlhet, kiemelve a biológiai téglaépítmények szilárdságát, beleértve a hurrikánok szeleivel szembeni ellenálló képességet is. A The Living fenntartható bioanyag-gyártó partnere, az Ecovative körülbelül 5 nap alatt képes mezőgazdasági melléktermékekből téglákat termelni, melyeket mycelium, a gombák dús, vattaszerű fonalszövedéke tart össze. Azt még ki kell próbálni, hogy ezek az építmények elég gyorsan felhúzhatók-e ahhoz, hogy hasznosak legyenek, mindezt minimális mérnöki energia befektetéssel.