Battlezone II: Combat Commander

Kiadó: Activision
Fejlesztő: Pandemic Studios

Minimum Követelmény: P200, 64MB RAM, 3D gyorsító, Win95/98
Hasonló játékok: Uprising, Battlezone
Kategória: Real Time Stratégia
Forrás: The Adrenaline Vault


Majdnem két évvel ezelőtt A Pandemic Studios és az Activision kiadó nagy nosztalgiázásba kezdett a számítógépes játékiparban azzal, hogy kiadták a 80-as évek Battlezone-jának modern változatát. Általában az első kevert műfajú játéknak tartják, s minden bizonnyal a legjobbnak is, az Activision Battlezone-ját, ami három kritikus területen is sikert aratott. Először is jól visszaadta az eredeti verzió hangulatát, másodszor tele volt jó grafikával és hangokkal, és harmadszor pedig két műfajt ötvözött, mindkettőt csúcsminőségen. Az 1997-es Battlezone nemcsak futurisztikus tankcsatákat nyújtott, hanem igazi kemény stratégiát is. Egy olyan játék volt mely örökre bevésődik a játékosok emlékezetébe. Azonban a nagyság, nem eredményez sikert is. A Battlezone nem vonzotta a fogyasztókat, és így egy olyan nagyszerű játék maradt, amivel csak kevesen játszottak.

A Battlezone kombinált első és harmadik nézetes akciója az erős stratégiai és taktikai elemekkel elegyítve nehéz falat volt az átlagos játékosnak. Továbbá a bonyolult történet és a játék nehézsége is csökkentette a vonzerőt. Hogy ezek a hibák ne merüljenek fel másodszor is, a Pandemic és az Activision két évig dolgozott keményen a folytatáson. A Battlezone II: Combat Commander a haladó logika terméke. Nyilvánvaló, hogy az első rész vesztesége erős hatással volt a folytatás fejlesztésére, így a régi hibák helyébe most új problémák kerültek.

A Pandemic először is leegyszerűsítette a történetet. Az USA és az USSR háborúja után a két szuperhatalom megalapította a Nemzetközi Űrvédelmi Hadtestet, az angol rövidítés szerint az ISDF-et. Egy erős és ismeretlen földönkívüli faj lerombolta az ISDF bázisait és előretolt állásait, így a Föld csak egyesült erővel tud megmenekülni. Én nem tudom, melyik ócska rajzfilmből lopták ezt a történetet, de eleget játszottam már az ilyen idegen inváziós játékokkal. Bár vannak feszült pillanatok az ISDF-ben és helyenként a cselekmény is fordulatos, de az eredeti játék székbeláncoló izgalma elveszett. Nem tudsz igazán azonosulni a történettel, és nem is érdekel különösebben, ha elpusztul egy fontos egység vagy épület.

     
Azonban nem csak a satnya történet miatt nem lelkesítő a Battlezone II. Ami régen egy jól kikalkulált, de mégis gyors ütemű stratégiai konfliktus volt, az most nem más mint esztelen kapkodás, hogy mi lőjük szét és rohanjuk le hamarabb az ellenséget. A Battlezone II-ben az első rész precíz térképeit sem láthatjuk viszont, melyeken a játékosoknak több csomópontot kellett egyszerre ellenőriznie. A fejlesztők ezúttal az egyszerű harchoz illő térképeket gyártottak, melyek semmilyen taktikai vonzerőt nem rejtenek magukban. Mivel így lebutították a játékmenetet, nehéz úgy gondolni a Battlezone II-re, mint folytatásra. Most hogy már elmondtuk, hogy mi nincs a Battlezone II-ben, most rátérünk arra, hogy mi jellemző rá.

     
Buja terep és látványos grafika cserélte le az első rész hideg és meddő pusztaságait. Számos grafikai újítás található a játékban és be kell vallani, hogy ennél szebb játékot ritkán lehet látni. A legtöbb helyszín sokkal nagyobb a Battlezone II-ben. Bár ez a látvány szempontjából nagyon jó, a játékmenethez szinte semmi köze sincs. Tetszetős, amit az épületek kinézetével csináltak, de mivel nagyobbak, kevesebb helyre lehet őket lerakni. Így kisebb a szabadságod a bázis megtervezésében. A legtöbb hajó viszont sokkal kisebb lett. Persze találkozhatunk az ismerős behemót hajókkal és lépegetőkkel, de még ezek sem váltják ki azt a csodálatot és félelmet, amit az elő rész egységei okoztak. Ettől függetlenül a Battlezone II grafikai megjelenése lenyűgöző. Hófödte hegycsúcsok fölött és párás mocsarak mellett fogsz elhaladni. A különböző bolygók nagyon változatosak, és bár a topográfia semmilyen szerepet sem játszik a harcban, félig-meddig fenntartja a küldetések alatt az érdeklődésünket.

     
A Battlezone II több fajta játékmódot is támogat. Van egyjátékos hadjárat, csata és multiplayer mód is. Multiplayer módban játszhatunk LAN-on vagy az Interneten is, és ezen a módon belül is több játékfajta van. Az első résszel ellentétben az egyjátékos módban nem játszhatunk mindkét féllel, azonban a csata és a multiplayer opció támogatja ezt. Ha a gonosz idegen fajjal, a Scion-nal játszol, akkor az ő épületeiket építheted meg, és az ő technológiájukat használhatod. Míg a Scion egy teljesen új nézőpontját nyújtja ennek a háborúnak, közel sem olyan szórakoztató, mint az USSR oldalán játszani az első részben.

     
A Battlezone II stratégiai szempontból a fontos nyersanyag, a Bio-Metal kitermelésén és felhasználásán alapszik. Az eredetihez hasonlóan, a második rész is a scavenger és a recycler modellt használja. Először a scavengernek meg kell találnia a Bio-Metalt, utána pedig a recyclernek kell azt felhasználnia. Minden épülethez szükség van Bio-Metalra. Mindegy, hogy ember vagy Scion vagy, hiszen mindegyik ugyanettől a nyersanyagtól függ. Az első játék ezt a felállást egy olyan konfliktus bemutatására használta, ami az erőforrás pontok irányítás felett tört ki. A második részben ugyanez a megközelítés eléggé kiábrándító. A Battlezone-ban a védekező és a támadó taktika is sikerre juttathatott, azonban a folytatásban csak agresszió révén kerekedhetünk felül. Mindig az nyer, aki a leggyorsabban összegyűjti a nyersanyagot és a legtöbb egységet gyártja le.

     
Ezt a kiábrándító folytatást még az a tény koronázza meg, hogy az egyetlen lényeges fejlődés, a grafika, is tele van apró hibákkal. A grafika kiemelkedő, de a rendszerkövetelmények is. A darabos mozgás és a szaggatás csak azt juttatja eszünkbe, hogy a grafika csak akkor szép, ha jól is működik. Az erőmű-tulajdonosok nem fognak sokat panaszkodni, de aki Pentium II-esen játszik annak gyengébb grafikával kell beérnie. Aki nem játszott az első résszel, örömét fogja lelni a Battlezone II-ben, bár ők is jobban járnának, ha megszereznék valahonnan az első részt.

     

Grafika:A lila árnyalatú plútói égtől a Mire több holdjáig a BattleZone II hatásos látnivaló. Azon veszi észre magát a játékos, hogy a Thunderbolt-ból kifelé nézve bámulja az égen a narancssárga napkeltét a zöld horizonton. Kidolgozott épületek, járművek és személyek vannak, az írások jól olvashatóak és könnyen észrevehetőek. A robbanások is klasszak, fénylik az ég a vibráló vöröstől és a vakító fehértől. Jól néznek ki az időjárás hatások is, mint amikor a villám száguld keresztül az égen és az eső ömlik. A táj minden szempontból fejlettebb lett, és egyszerűen ez az egyik legszebb jaték mostanában. De ennek a sok szépségnek bizony ára van. Ámbár a Battlezone II támogatja a 32-bites színmélységet és a felbontást 1280x1024-ig, gigaherces gépre lesz szükséged, ha így akarsz vele játszani. Egy komolyabb Pentium III-ason 1024x768-ban a Battlezone II hajlamos zötyögni és akadozni, hogy ellensúlyozza a gyengén optimizált motorját. Ezek a beállítások viszont változtathatóak, és egy kis bütyköléssel lehetséges megtalálni az arany középutat a látvány és a sebesség között.

Kezelőfelület:Számos dolog maradt következetesen az eredeti kezelőfelületből, de van pár új opció is. Az egyik legkiválóbb fejlesztés a műhold nézet, amelyet a relé bunker használatával érhetünk el. A műhold nézetből lehetőséged van csapataidat mozgatni. Bár ez kiterjesztette a stratégiai részt, a műhold vezérlésű parancskiadás nem elég erőteljes, és nem csinál mást, csupán lehetőséget biztosít a parancsnoknak az előrenyomuláshoz és visszavonuláshoz. Nehéz a két mód között váltogatni, és egészében nem érdemes a relé bunker rendszert használni. Az alap háló alapú parancskiadási rendszer is megvan, az egységet kiválasztva kell a szóközt megnyomni. Erre megjelenik egy lista a használható parancsokról. Nem sok minden változott az eredetihez képest e tekintetben, de sajnos a háló visszejelzése nyakatekert és késlekedő. Nem tudni, hogy ez a rendszer hibája e, vagy a program hibás, de ez a parancskiadási rendszer nem olyan hatékony, mint kellene. Egy pozitív dolog az, hogy a képernyőn a HUD ugyanaz, könnyen értelmezhető és használható. A kézikönyv is nagyon jól használható és van benne egy kézi referencia kártya, amelyen az összes billentyűkombináció megtalálható.

Játékmenet:Első ránézésre a Battlezone II játékmenete nagyon hasonló az elődjéhez, de amint a fátyol mögé nézünk, nyilvánvalóvá válik, hogy a játék nem több, mint egy szegényesen megvalósított leütés. Az egyik legnagyobb probléma a hétköznapi és nem inspiráló küldetések. A “nekem is” történet inkább akadályozó a közepes küldetésszerkezet mellett. Míg az eligazításon azt hiszed, hogy egy csomó dinamikor dolog van benne, a valóságban mindegyik küldetés teljesen lineáris. A hajók pilótáinak csak kevés számú lehetőség adatik meg navigációra és harcra, és ezeket a parancsokat használni elég problémás, mint pl. a nem reagáló egységek. Sok ellentmondás is van benne, mint az ellenkező parancsok és az előre meghatározott történet és dialógusok problémái. A multiplayer játék egy részét elszenvedi ezeknek a problémáknak, hozzáadva, hogy nincs optimalizálva, és az egész a rendszer teljesítményén és a kapcsolat sebességén múlik. Nincs elegendő multiplayer pálya, és mivel az összes térkép ugyanaz mindkét játéktípushoz, hamar meg lehet unni - ha tudsz velük játszani anélkül, hogy kitépnéd a hajad a lassulástól és az akadozástól.

Hangeffektek:A hanghatások jók, különösen az eligazítás során. A beszédhangok első osztályúak és ugyanaz a feszültségkeltő beszédhang jellemzi az egész játékot, mint az eredetiben volt. Nem csak a beszédhangok jók, mindegyik fegyvernek külön saját hangja van, legyen az egy felrobbanó bomba vagy egy tank tüzelése. Sok figyelmet fordítottak az audió részre. Példa ezekre a robbanások. Egy robbanás mérete és hangja függ az egységtől és annak fegyverétől is. Például, egy scion recycler felrobbanása sokkal hangosabb, mint egy mortar bike-é. Egészében a Battlezone II hanghatásai tökéletesek és jó sokat segít a beleélésben.

Zene:Elfogadható zene szól a menü és a kezdő képernyők alatt, de az aktuális játék zene nélküli. Ehelyett, a Battlezone II a környezeti hangokra támaszkodik az eltérő környezetekben, mint a szél sűvítése és az állatok mozgása. Míg értékelem az erőfeszítéseket ezen a téren, egy jól összehozott zenei válogatás és a környezeti hangok jobban eladták volna a programot.

Intelligencia és Nehézség:A Pandemic és az Activision jelentős változtatásokat hajtott végre, hogy a Battlezone II-t jobban megközelíthetőbbé tegye, mint az előző részt. A tanulóidő nem több az átlagos felhasználónak, mint megveszi a játékot és bizonyos fokig sikeres lesz. De az erőfeszítés, hogy az új változatot egyszerűbb legyen játszani, a küldetéseket értelmetlenné és unalmassá tette. Hogy kíméletlenül fogalmazzunk, az MI nyamvadt. A baráti és ellenséges egységek nem igazán rendelkeznek önismerettel, és gyakran fogják a parancsokat lehetetlen utakat próbálva végrehajtani, mint átvergődni az ellenségen nyersanyagot keresve. Az útkeresés kevesebb, mint elégséges és túl sokszor van szükség a játékos beleszólására. A mód, amelyet a mesterséges intelligencia használ a csatákban, roppant egyszerű. “Támadj” és “védekezz” nagyjából az összes parancs, amit megértenek, és néha ez is nehezükre esik. A legnagyobb panasz a számítógép irányította egységek nyilvánvaló csalása. Míg az eredeti Battlezone képes volt fortélyos ellenséget produkálni alkalmazkodó képességgel - és tette mindezt a szabályok betartásával - addig a Battlezone II számítógépes MI-je megfeledkezik olyasmikről, mint a valódi nyersanyag gazdálkodás, az utánpótlás megszorításai és a gazdaság mérete.

Összegzés:Ha az Activision és a Pandemic célja a Battlezone sorozat jobb megközelíthetősége és egyszerűbbé tétele volt, sikert könyvelhetnek el. De milyen áron? Visszahozni az USA és az USSR bizonytalan fegyverszünetét nem rossz ötlet, de összedobni őket az agyonhasznált idegen lényekkel fenyegető küldetésekben nem volt bölcs dolog. A tiszta szépsége a tájnak és az atmoszférának egyes játékosokat biztos le fog kötni, de tudniuk kell néhány dolgot: A játékmenet és a mesterséges intelligencia teljesen felületes, és míg a grafika eredeti, nincs optimizálva még napjaink nagy teljesítményű gépeihez sem. A Battlezone II: Combat Commander bizonyítéka a ténynek, hogy néha fontosabb a fejlesztőknek az, hogy szélesebb körnek tegyék elérhetővé a terméküket, mint az, hogy magas minőséget nyújtsanak.