A lövőhalak az áldozat távolságához igazítják a kiköpött vízsugár erejét

A lövőhalak a táplálékul szolgáló rovarok távolságához igazítják a kiköpött vízsugár erősségét, hogy a sugár végén képződő vízcsepp biztosan eltalálja a kiszemelt prédát - derült ki egy kutatásból.

A Bayreuthi Egyetem tudósai nagy sebességű kamerákat használtak ahhoz, hogy részleteiben elemezhessék a hal köpésének alakulását. A hal minden egyes lövésnél úgy alakítja a vízsugarat, hogy az éppen a célpontra fröccsenjen, akárhol van is az. Az állat szája nyitásának precíz változtatásával képes erre, és ez hasznos lehet szórófejek tervezésénél - írja a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmány.

A tanulmány vezető szerzője, Stefan Schuster elmagyarázta: sok ágazatban, köztük a bányászatban és a gyógyításban is arra használják a víz- vagy folyadéksugarat, hogy kivágják vagy alakítsák vele az anyagokat. A lövőhaltól tanult módszer javíthat a technológián. "Sosem láttam még olyat, hogy a szórófej átmérője változna. Az általános megközelítés az, hogy a nyomást szabályozzák" - tette hozzá.


Ám a lövőhal ballisztikai pontosságának nem a nyomás a titka. "Csak a szája átmérőjének változtatásával szabályozza a lövést, semmit nem tesz hozzá, végig tökéletesen mozdulatlan marad. Nem egyszerű a munka: az átmérő folyamatosan változik" - magyarázta. A kísérletben Schuster és kollégája arra képeztek ki két lövőhalat, hogy 20 és 60 centiméterről eltaláljanak egy célpontot, ez esetben kis golyókat, amelyek segítségével a kutatók kiszámíthatták a folyamatban részt vevő erők nagyságát.

Ha a halaknak sikerült lelőniük a golyót, jutalomfalatjuk egy kis légy volt. Nagy türelemmel a kutatók elég mérést végeztek ahhoz, hogy megállapítsák: a vadászat sikerét eldöntő vízcsepp, amely a sugár végén képződik, hogy leterítse a zsákmányt, éppen a becsapódás előtt alakul ki, a célpont távolságától függetlenül. Ehhez a halaknak nemcsak a sebességet, hanem a vízsugár stabilitását is be kell állítaniuk. Schuster kutatócsoportja Thaiföldön is végzett terepmunkát, és megfigyelték, hogy a lövőhal fényes nappal vadászik, amikor rovarzsákmányaiból kevés van, és az egyedek között nagy a távolság. Életben maradásukhoz tehát nagy előny, ha jól céloznak és nem hibáznak.