A kijelzőre koncentrált olcsó 4K tévéjénél az LG

Ahogy a 4K monitorok, úgy a 4K felbontású tévék ára is gyorsan csökken. Az LG az ezer eurós határ áttörésével kisérletezik, nem is rossz eredménnyel. Az árcsökkentés érdekében sok dolgot kihagytak belőle, de a lényeg egy tévénél úgyis a kijelző, melyen nem spóroltak.

Szinte lehetetlen kiigazodni a tévék típusszámai között, mivel minden nagy gyártó az átlagfelhasználó számára érthetetlen és megjegyezhetetlen jelsorozatokat használ, melyeket ráadásul rendszeresen lecserélnek. Ezek saját logikájuk és alkalmazottaik számára bizonyára elősegítik egy készülék gyors azonosítását, de egy vásárlónak a KD-65X9005B (Sony), a PS64F8500 (Samsung) vagy a TX-P60ZT65 (Panasonic) mindössze egymás mögé hányt betűket jelentenek. Ugyanez a helyzet az LG által számunkra tesztelésre felajánlott 55UB820V-nél is, mely egy 55 collos, azaz 140 centiméteres 4K felbontású belépő szintű tévét takar.


Az augusztusban bemutatott UB820V-sorozat három méretben kapható, 42, 49 és 55 coll, mely átszámolva 107, 125 és 140 centimétert jelent. Ezekben a méretekben és felbontásban a belépő szint ár-összehasonlító oldalak alapján rendre 250, 330 és 400 ezer forintos hazai árat takar, ami ugyan a hazai átlagfizetések szempontjából nagyon magas, de külföldön az ezer euró körüli ár sokaknál döntő szempont lehet majd a karácsonyi vásárlási láz során. A tévé kialakítása nagyon egyszerű: egy hatalmas, nagyon vékony (az élmegvilágításnak köszönhetően alig 37 milliméter vastag) téglalap, mely a két szélén lévő két fényes fekete lábon áll. A kijelző körüli fekete keret vékony - ezt az LG marketingesei cinema dizájnak nevezik -, csak a gyártó a keret alján lévő logója töri meg.

Ez a gyártó belépő szintű 4K modellje, így hiányzik belőle a felsőkategóriás példányok jónéhány funkciója. Azonban a legfontosabb, a 8,3 megapixeles LED IPS kijelző maradt, és a mögötte lévő támogató technológiákat sem spórolták ki belőle. Ilyen a helyi fényerő szabályozás, a kisfelbontású jelforrások felskálázása vagy a vibrálásokat megszüntető algoritmusok. Egyetlen komoly hátránya a használt technológiának a gyengébb fekete szín, amit a szélesebb látószög némiképp ellensúlyoz. Az éleknél és a sarkoknál semmilyen homályosodás nincs, a kép a teljes felületen tűéles.


A 3840 x 2160 pixeles részletesség a napjainkban általános Full HD négyszerese, a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy nagyon közelről sem tudjuk megkülönböztetni egymástól az egyes képpontokat. Ilyen felbontású tartalom azonban - néhány kivételként kezelhető YouTube videót leszámítva - jelenleg nincs, ezért különösen fontos a videófeldolgozás milyensége. Néhány film és fociközvetítés megnézése alapján a felskálázás minősége még a gyors mozgásoknál is kiváló. A felbontás előnye szövegek olvasásánál (pl. a beépített böngészőn egy weblapot megnyitva) is szembetűnő, mert korántsem mindegy, hogy egy képpont 0,6 vagy 0,3 milliméteres.

Sokan állapíthatják meg magukban már a bevezetőt elolvasva, hogy tartalmak híján manapság még semmi értelme az UHD felbontásnak, és ebben tökéletesen igazuk van. Azonban egyrészt ez bizonyos méret felett - és a 140 centi már ide tartozik - még felskálázva is jobban élvezhetők a jó minőségű (pl. PS4 vagy Blu-ray film) tartalmak, másrészt egy tévét sokkal hosszabb ideig használunk, mint a gyorsan fejlődő számítástechnikai eszközöket. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Európában is rohamosan terjeszkedik az amerikai Netflix (a héten indultak el szolgáltatásukkal Németországban és a következő célpiacuk Kelet-Európa).


Hátulján a csatlakozások fordított L alakban lettek elhelyezve, de nem a legjobb helyre kerültek: ugyan a kábeltévénél/antennánál ez nem számít, mert azokat csak egyszer bedugjuk és többet feléjük sem nézünk, de például a fejhallgatónál vagy az USB portoknál már zavaró, ha a fal mellé állított tévé mögött vakon tapogatózva kell beletalálni a lyukba. Internetet kábelen és vezeték nélküli kapcsolaton át is fogadni tud, és a hordozható eszközöknél, okostelefonoknál használt DLNA és Miracast kompatibilitásnak sincs híján. Hangja a modern tévéknek megfelelő, 2 x 10 Wattos sztereó.

Az egyik legolcsóbb 4K tévéről van szó, ennek megfelelően hiányosságai is bőven akadnak. Nem képes 3D megjelenítésre. Ez sorozatnézés szempontjából nyilván lényegtelen, de filmből egyre több ilyen van. Nincs benne webkamera, azaz ugyan fel van telepítve rá a Skype, de így nem az igazi. Egyetlen HDMI port van csak rajta, azaz folyton ki-be kell húzigálni a dolgokat, ha eszközt akarunk váltani, ilyen pedig rengeteg lehet, a számítógéptől kezdve a játékkonzolon át a digitális fényképezőgépig. USB-portból már három van, de mindegyik a régebbi, 2.0 szabványú - ez kikapcsolt állapotban nem tölti a beledugott eszközt.


A dél-koreai cég mostanában a WebOS-terén mutatott nyomulásával kerül be rendszeresen a hírekbe, ezzel a felülettel akarják átvenni a vezető szerepet a szegmensben, de az olcsóbb kategóriában továbbra is a korábbi Netcast nevű menürendszert nyújtják. Van benne teljes értékű böngésző, megosztási lehetőségek, alkalmazások letöltési lehetősége és okostelefon támogatás.

A cég két távirányítót ad a tévé mellé, egy hagyományos és egy "mágikus" távkapcsolót. Előbbire nem érdemes sok szót vesztegetni, évtizede ilyet adnak minden készülékhez, de utóbbi remek találmány. Ránézésre is gyönyörű, ergonómiailag kiválóan passzol a kézbe, funkciói szempontjából pedig nagyon átgondolt, csak a legszükségesebb néhány gomb van rajta, de azok nagy méretben. A legfontosabb része nem is látszik: a Nintendo Wii távirányítójához hasonlóan egérként is tudjuk használni, irányítva a képernyőn megjelenő nyilacskát. Ez nagyon pontosan szabályozható, görgőjével pedig a menükben lépegethetünk. A nyíl a megpöccintésére megjelenik, ami használat közben néha zavaró, ugyanis a legkisebb hozzáérésre odakerül a képernyőre, adott esetben egyéb dologgal (pl. a film beletekerésére szolgáló sávval) együtt, részben eltakarva a látványt.


Meglepő módon a hatalmas okostévék ugyanavval a problémával szenvednek évek óta, mint az aprócska okosórák, mégpedig az adatbevitel kérdésével. Mindkét területen a hangfelismerés javítása lehet a régóta keresett Szent Grál (kétségeink vannak, hogy valaha, valamelyik cégnek megéri majd a magyar kiejtéssel foglalkozni), addig is marad a mostani, borzasztó körülményes és idegesítően lassú rendszer. Ez abból áll, hogy a képernyő felső sávjában megjelenő ábécében jobbra-balra mozogva kell egyenként kiválasztanunk a betűket például egy webcím vagy egy YouTube keresőszó "begépeléséhez", és ha szerencsénk van, már néhány betű után felajánl a rendszer egy hasonló szót. Katasztrofális, de ez persze nem az LG hibája, a többi cég sem tud jobbat.


Az LG 55UB820V érdekes öszvér: egy kiváló kijelzővel szerelt, de egyéb területeken lebutított példány. Erőssége egyértelműen a 4K felbontás, ami a vezeték nélküli internettel és a kiváló mozgásérzékelős távirányítóval megtámogatva élménnyé teszi a használatát. De a mindössze egyetlen HDMI port, a 3D, a webkamera és a gyártó büszkeségének számító WebOS hiánya mind a spórolást mutatja, a cég megpróbálta minél alacsonyabbra szorítani az árat, illetve nem akarta elvenni a levegőt a hasonló méretű, de jóval drágább modellek elől. A hiányosságok egy része persze könnyen orvosolható, például egy "okosító" pendrive használatával vagy egy külső webkamera csatlakoztatásával, de gyanúnk szerint aki ilyen árkategóriájú tévé vásárlását tervezi, az nem ilyen megoldásokban gondolkozik. Megjelenése tehát egyfajta piacfelmérésnek is tekinthető, eladási adataiból kiderülhet, hogy fontosak-e a (tudatos) vásárlóknak a kijelző köré épített egyéb funkciók, vagy csak az árcédula számít.