Sikeresen landolt a Rosetta leszállóegysége 

Kisebb problémákkal dacolva, ám a terveknek megfelelően sikerült leszállni az üstökösre. A leszállóegység agyát magyarok tervezték.

Legutóbb egy hete számoltunk be a Rosetta-küldetés legújabb fejleményeiről, egészen pontosan a kijelölt leszállóhely átkereszteléséről. Most végre valóban sor került a történelmi jelentőségű eseményre, az európai űrszonda egysége pedig – a kisebb problémák ellenére - sikeres landolást hajtott végre.

Az Európai Űrügynökség hivatalos oldalán adtak hírt a sikeres landolásról, amely kategóriájában az első ilyen küldetés az emberiség története során. A Rosetta a terveknek megfelelően (már augusztusban) megközelítette a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstököst, és közép-európai idő szerint szerda délelőtt 10 órakor elindították a leszállóegységet, amely a -148 Celsius-fokos környezetben útra kelt a kijelölt célpont felé. A Philae saját áramforrására támaszkodott, innentől nem volt visszaút, a földi irányítóközpont pedig az óriási távolság (mintegy 510 millió km) miatt maga is tehetetlenül szemlélte az eseményeket, komolyabb ráhatása azokra immár nem volt. Volt miért izgulni, hiszen előző éjjel kiderült, hogy az egyik fúvóka meghibásodott, mi több, az első kísérlet során a leszállóegység rögzítésére szolgáló szigony sem reagált, ám mivel nem lett volna értelme itt lefújni a küldetést, az irányítás a folytatás mellett döntött.


Délután 5 óra után nem sokkal befutottak a Philae leszállóegységről jövő első adatok, amelyek szerint az kissé elemelkedett az üstököstől, változtatott pozícióján, majd sikeres landolást hajtott végre. Még nem teljesen világos, hogy a manőverre miért volt szükség, ám a jelek szerint a műszerek nagy része jól működik, és az adatküldés a vártnak megfelelően alakul. A több mint 100 kilogrammos egység csaknem 66 ezer km/h-s sebességgel száguldott az űrben (ezért is volt szükség évekig tartó utazásra, valamint a Mars megkerülésére, hogy felvegye a megfelelő sebességet, utolérve az üstököst), így az illetékesek magát a landolást is kimagasló sikerként értékelik, innentől kezdve minden más egyfajta ráadásként, bónuszként fogható fel.

A szakemberek közölték, hogy a leszállóegység mintegy négy centiméterre süllyedt az üstökös felszínébe, mivel szigonyai "nem lőttek ki" a tervek szerint. A nagyjából ötször három kilométeres üstökösön igen csekély a gravitáció, ezért a mintegy 100 kilogramm súlyú, doboz formájú leszállóegység csak úgy tud szilárdan állni rajta, ha két szigonyt lőnek a talajba. A szakemberek hamarosan döntenek arról, megpróbálják-e ismét a szigonyok kilövését.

Mivel a Naprendszerben száguldó üstökösökre a kutatók időkapszulákként tekintenek, részletes kutatásuktól azt remélik, hogy választ kaphatunk a bolygók, de akár még az élet keletkezésével kapcsolatos kérdésekre. A Rosetta biztonságos távolságra húzódik a 67P-től, ám a leszállóegységgel együtt tandemben repülnek majd azzal, miközben 21 különböző műszer küldi vissza adatait a németországi irányítóközpontba. Ezek feldolgozása folyamatosan zajlik majd, így bőven lesz miről beszámolni az elkövetkező hetekben. A rádiókapcsolat egyelőre akadozik, vagyis ezen is van még mit javítani.


Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont és az SGF Kft. szakemberei fejlesztették ki a leszállóegység agyát, a hibatoleráns fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépet és szoftverét. Ez irányította a landolást és az egység rögzítését az üstökösmagon, vezérli a 10 tudományos műszert, kontrollálja az energiaellátást és a hőmérsékletet. A számítógép hozza létre a rádiókapcsolatot az űrszondával a mérési adatok továbbítására és a földi irányító központ parancsainak fogadására. Megalkotásakor rendkívül sok - a műszer alkalmazásának sajátosságából eredő - technológiai problémát kellett megoldaniuk: egyebek között figyelembe kellett venniük a rázkódást, a szélsőséges hőmérsékleti tartományokat, a kis fogyasztást, a kis súlyt és azt, hogy a berendezésnek akkor is működnie kell, ha probléma adódik.

Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont kutatói a leszállóegység SESAME mérőrendszerének részét képező pordetektor és a mágneses tér, valamint a sugárzási jellemzők vizsgálatára szolgáló műszer fejlesztésében segédkeztek. A Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem űrkutató csoportja a Philae energiaellátó/tápellátó rendszerének tervezésében és megépítésében vett részt.