Evolva

Grafika: Az Evolva grafikája nagyon meggyőző és jellegzetes. Jó olyan képeket látni, amik nem követik a 3D shooterek konvencióit. Az egyedi textúrák és a meghatározó kékeszöld árnyalat földön kívüli hangulatot áraszt és felüdülést jelent a megszokott sárgásbarna szín után. A Genohunterek érdekesen néznek ki mindegyik fejlettségi szinten és szó szerint csillognak. Amikor fegyvert váltasz, hihetetlen ahogy az új fegyver kinő a harcosod testéből. Az ellenfelek félelmetesek és rovar-hüllő hibrideknek néznek ki. A környezet legjobb tulajdonsága, hogy nem statikus és steril, hanem egy élő, változó bolygó, melyet szándékosan is megváltoztathatsz. A mély barlangok különösen jól néznek ki. Bár a környezet kissé sivár és ismétlődő, jól illik ehhez a gondosan megalkotott esztétikus történethez. A különleges intro, ami talán az eddigi egyik legjobb intro és igazán sci-fi-s, nagyon jól megteremti a hangulatot a játékhoz.

A Speciális effektusok között megtalálható a procedurális geometria és a textúra effektusok, a vertex világítás, a csontváz animáció, és a saját fejlesztésű Mutator technológia. Az Nvidia GeForce tulajdonosok számára a játék támogatja a T&L-t, továbbá be lehet állítani a 2X vagy 4x AGP-t, a textúra tömörítést és a multitexturing-et. A 3D engine csak Direct3D-t támogat 320x200-as felbontás és 16 bites színtől egészen a kártyád által támogatott legmagasabb 32 bit színmélységű felbontásig. Az Evolva az első játék, amit már eleve 32 bites színmélységre terveztek és ezt a játék ki is használja. Az Evolva külső nézetből játszható és hátulról látjuk a Genohuntereket. Szerencsére nem takarják el az akciót, mint ahogy azt más játékokban láthatjuk. A játékot belső nézetből is játszhatjuk, de a fejlesztőknek egyértelműen nem ez volt a szándéka.

Kezelőfelület: Az irányítási rendszer az egér és a billentyűzet kombinációját használja, ezt a veterán FPS játékosok könnyen meg fogják tanulni, az akció sok választási lehetősége ellenére. Néha úgy találtam magam, hogy az ujjaim úgy szét vannak terítve a billentyűzeten, mint egy polip csápjai, de ez elkerülhetetlen egy ilyen bonyolult játék esetében. A küldetések a szabadban játszódnak, így hajlamosak lennénk elveszni, de az irányjelző a játék képernyőjén tisztán mutatja, milyen irányba kell haladni a következő feladathoz. Azonban számtalan rejtett tárgy van az út során, amelyet könnyen kihagyhatunk, így sohasem baj, ha néha egy kicsit az orrunk után megyünk. A játék képernyője nagyon jól kivitelezett általánosságban, alul kis ablakok mutatják a Genohunterek nézőpontjait, információt mutatnak mindegyik egészségéről, fegyverzetének energiájáról, a rendelkezésre álló mutációk számáról és a fegyver sugárzási állapotáról. A menü képernyői egyszerűek, de hatékonyak, mentési és töltési funkció kényelmes kivitelezésével, de a mutáció képernyő nem nyilvánvalóan ösztönös és ráférne némi fejlesztés, habár tökéletesen működik, ha egyszer megértettük a kezelését.

Játékmenet: Az Evolva pályaszerkesztése nem a legerősebb vonása. Habár mindegyik küldetés eléggé egyenes, nincs elég bonyolultság és változatosság abban, amit csinálni kell - egymás után legyőzni a teremtményeket, hogy eljussunk egyik helyről a másikra és szállítsuk a robbanóanyagot az épületek megsemmisítéséhez - és ez egy kicsit unalmas lehet. Mindegyik pályán van egy akadály, amelyet le kell küzdeni, hogy továbbjussunk a következő zónába. Itt van pár platform elem, mint egyik pályán átugrani egy lávafolyón. Túl gyakran, különösen az első pályákon, a küldetés akciók lináris sorozatából áll, kevés morfolási lehetőséggel: például a második szinten szerezni kell egy kék spórát és egy zöld spórát, ezeket kombinálva egy pusztító láncreakciót csinálhatunk az ellenséges helyszínen és alig pár szinttel később össze kell rakni egy zöld tojást és egy kék tojást, hogy felrobbantsa az útban álló gátat. Egy szinten egy kőhalmot kell megsemmisíteni, a másikon jéghegyet robbantunk fel. Rengeteg idő telik el a tágas térben spórák, tojások, kulcsok, lemezek és hasonlók keresgélésével, ezen kívül még bennszülöttek és idegen teremtmények, amelyek szépen fokozatosan jelennek meg és a célpontok, amelyekhez el kell jutni, elég távol vannak egymástól. Az viszont valóban kellemes, hogy ahogy haladunk előre, úgy lesz több út is választható a pályák sikeres teljesítéséhez, természetesen a Genohunterek evolúciós fejlődésének erősödésével.

Ez nem egy “rohanjunk fejetlenül” típusú játék, így gyakran stratégiai gondolkodást használva kell mozognunk, ha meg akarjuk semmisíteni a parazita őrök csordáit. Az állati ellenségekkel való csata némiképp lassúbb tempójú, mint amilyet sok őrjöngő akciójáték diktál és alkalomadtán nem leszünk képesek a Genohunter-eket elég gyorsan reagálásra bírni egy forró összecsapás közepén. A fegyverek és a Genohunter megválasztása döntő lehet a csata megnyerése szempontjából. A Genohunterek és a fizikai környezet morfolási képessége valóban mókássá teszi a játékmenetet és ami megkülönbözteti ezt más akciójátékoktól, hogy ezek a változások lényegesek, nem egy kirakatba tehető dísz. A tizenkét pályát túl gyorsan meg lehet csinálni, így jó lenne egy pályaszerkesző vagy egy kiegészítő csomag a jövőben.

Kiveheted az egyedi módon fejlesztett Genohunter-jeidet az egyjátékos játékból és használhatod a multiplayer módban, hogy megküzdhessenek mások Genohunter-jeivel. Míg az Evolva-nak nincs sok multiplayer játékos bázisa, mint a főbb FPS-eknek és néha nehéz egy szerverre felcsatlakozni, de ha sikerül, a fáradozás mindent megér. Ebben a módban deathmatch-et kezdhetünk emberi ellenfelek ellen, de figyelem - jól legyenek felfejlesztve azok a Genohunterek, mielőtt ilyen versengésbe bocsátanánk őket, különben hamar el lesznek pusztítva. Ami komolyan hiányzik, az a szövetséges multiplayer opció.

Hangeffektek: Az Evolva hanghatásai nagyszerűek, de túl kevés van belőlük. A bolygók helyszínei jóval életszerűbbek lehetnének, ha sok környezeti hangotk hallhatnánk minden irányból. Amit elég sokszor hallunk, az a morgás és sikítás, amelyet azok a szörnyek hallatnak, akikkel összetalálkozunk, valamint a tűzfegyverek hangját. A fegyverek effektjei különösen hatásosak a takony elképesztő hangjával. Teljes 3D pozícionális támogatás van Doppler effektussal és ez elég jól segíti az audió pozicionálásának megvalósítását.

Zene: A zene csodálatos és rossz előérzetet kelt, tökéletesen visszaadva az Evolva hangulatát, míg nem tereli el a figyelmet a látványtól, amely nyilvánalóan a középpontban állt a fejlesztőknél. Teljes zenekari művek ezek, kitűnő audió minőséggel és túl sok ismétlődés nélkül. Egyetlen emlékezetes dallam hiányának ellenére a zene hősköltemény minőségű.

Intelligencia és nehézség: Három nehézségi fokozat van az Evolva-ban - könnyű, normális és nehéz - és ezek eléggé lényegesek, mivel az akadályok, a feladatok és a rejtvények eltérőbbek egymástól, mint amire számítanánk. Plusz azoknak a kezdőknek, akik a stratégiai részét túl összezavarónak érzik, egy szuper animált oktatórész áll rendelkezésre, egy nagyon jó angol akcentusú narrátorral, aki részletesen kifejti, hogy miképp kell elvégezni a feladatokat, feltölteni az egészséget, mutációt végezni és a Genohunter-eket csapatban vagy különállóan irányítani. Ezzel a segítséggel is kétségtelenül lesznek olyanok, akik nem veszik a fáradtságot, hogy megtanulják hogyan boldogulhatnak, mivel a dolgok jóval eltérőbbek attól, amit megszoktak. Az Evolva egyik szempontja, amire leginkább kíváncsi a játékos, a mesterséges intelligencia. Ahelyett, hogy a legtöbb játék által használt “ha-aztán” típusú egyszerű MI lenne, itt az MI a mesterséges élet és robotika működési elvét használja, a teremtmények fuzzy logika szerinti magatartási motivációk irányításával működnek, magába foglalva az érzelmi központú hangulat eldöntését, ennek segítségével mind a teremtmények, mind a Genohunter-ek jóval természetesebb módon viselkednek. Csakugyan, amint kiderül, a számítógép irányította Genohunter-ek MI-je meglehetősen hatásos: a navigációs képességeik, a harci módszerük és saját egészségi állapotuk fenntartása mind nagyon jól kivitelezett. Ahogy elvárható, amikor hatalmas ellenállásba ütközünk, a társaink nem mindig helyes dolgot cselekszenek, alkalomadtán rossz pillanatban támadnak vagy hagyják abba a támadást, rossz célpontra koncentrálnak vagy rossz fegyvert alkalmaznak. Az ellenség MI-je hasonló mértékben sem hatásos, az ellenségek először támadnak és utána gondolkodnak, még akkor is, ha jóval többen vagyunk és jóval nagyobb erővel rendelkezünk.

Összegzés: Úgy gondolom, hogy az Evolva rengeteg elismerést érdemel a grafika és a játékmenet fő újításai miatt. Mivel már évek óta közelről követem ennek a nagy figyelemmel előkészített és csiszolgatott játéknak a sorsát, nem vagyok azon meglepődve, ahogy az Evolva kinéz, de ugyanakkor úgy találom, hogy az egész játékélmény jóval jobban leköti az embert, mint arra eredetileg számítottam. Gyanítom, hogy egy csomó játékos egyszerűen megdöbben az olyan fejlesztőktől, mint a Computer Artworks, akiknek nincs széles körű tapasztalata a személyi számítógépes játékok fejlesztésében és mégis ilyen jót képesek alkotni. Habár ez nem jelenti azt, hogy tökéletes, az Evolva-nak igazán megvan a képessége, hogy ösztönözzön, jelentős ugrást hajtva végre a játékok fejlődésében.