Számítógépek, amelyek szoknyát hordtak

A számítógépek elterjedése előtt a NASA-nál kézzel számoltak. A folyamat során nagy feladat hárult az alkalmazott matematikusokra.

Mielőtt John Glenn 1962 februárjában első amerikaiként körberepülte a Földet, nagyon különleges feltételt szabott: "A lány ellenőrizze le a számokat és ha azt mondja, hogy azok jók, akkor készen állok." A "lány" az akkor 43 éves afroamerikai Katherine G. Johnson volt, egy nagyon tehetséges matematikus. Azok közé a kevésbé ismert tudósok közé tartozott, akik az amerikai repülés és űrhajózás számára szükséges számításokat végezték el papíron, ceruzával és egyszerű számológépekkel. A kivételes tudósoknak egy új könyv ("Hidden Figures") és egy abból készülő film állít emléket. (Utóbbinak már elérhető az előzetese.)

Johnsont 2015 végén Barack Obama kitüntette az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb polgári elismerésével, az Elnöki Szabadságéremmel. A tudós így emlékezett vissza a korábbi munkájára: "Azt mondtam: hagyjátok, hogy én csináljam. Te megmondod, hogy mikor és hol szálljon le (a jármű), én kiszámítom a visszautat és megmondom, hogy mikor kellene elindulni. Ez volt az erősségem."

Ugyan az első számítógépek már elérhetők voltak, de az akkori vezetők jobban bíztak a tapasztalatban és a matematikusok pontosságában. A NASA, illetve annak elődje, a NACA 1935 óta alkalmazott több tucat "női számítógépet" vagy, ahogy hívták őket, "számítógépeket, amelyek szoknyát hordtak". A nők nagy mennyiségű tesztadatot elemeztek ki a szélcsatornában tesztelt objektumokkal kapcsolatban és optimalizálták azok repülési tulajdonságait. Később sor került az elméleti számításokra is. Természetesen akkoriban mind fehér volt; a helyzet azután változott meg, hogy Franklin Roosevelt 1941-ben utasításba adta, hogy a repülőgépgyártásban és a hadiiparban is növelni kell az afroamerikaiak arányát. A NACA Langley Kutatólaboratóriuma 1943-ban egy kis csoport magasan képzett afroamerikai nőt vett fel, egyikük Katherine G. Johnson volt.


"Előtte egyszerű matematikatanárként dolgoztam, de a legfőbb kívánságom az volt, hogy kutató lehessek. Már kisgyermekként is mindent megszámoltam, az iskoláig tett lépéseket, a templomig lévő lépcsőfokokat, a tányérokat és az evőeszközöket" - elevenítette fel a kezdeteket a tudós, aki 14 évesen végezte el a középiskolát és 18 évesen már megkapta az első diplomáját. A Langley Kutatólaboratóriumban lévő állásajánlat hatalmas lehetőség volt neki és az sem tartotta vissza, hogy a kolléganőivel szinte titokban kellett dolgozniuk, mert az afroamerikaiakra vonatkozó korlátozások eltörlése ellenére külön mellékhelyiségeket és pihenőket kellett használniuk.

A fehér kutatónők egy évtizeden át semmit sem tudtak az afroamerikai kolléganőikről, csupán az 1950-es években egyesítették a két csoportot. Johnson egészen 1986-ig volt a NASA munkatársa, később már a saját számítógépét használta. Többek között ő számolta ki az Apollo-program összes repülésének adatait és nem volt olyan nap, amikor ne ment volna örömmel dolgozni. Történetére Margot Shetterly, a Langley Kutatólaboratóriumban dolgozó egyik szakember lánya figyelt fel és ő kutatta fel az afroamerikai tudósokat. Szerinte e nők közül sokan nagyon aktívak voltak a közösségükben és azokban a szervezetekben, amelyek a polgári jogokért és a társadalmi változásokért küzdöttek.


Katherine Johnson 1953-tól 1986-ig volt a NASA munkatársa
A faji megkülönböztetés miatt nagyon nehéz volt számukra dolgozni járni, de eközben szerették a munkájukat. Johnson kiemelte, hogy minden nehézség ellenére sosem érezte magát kisebbrendűnek. A kutatónők életéről szóló filmet várhatóan januárban mutatják be az amerikai mozik és a szereplők között van Kevin Costner is.