Visszafogottan reagálnak a gyerekek a robotokra

Hiába vannak már élethű androidok, a gyermekek látják, hogy miben különböznek az emberek és a gépek.

Hiroshi Ishiguro professzor az androidkutatás egyik legnevesebb japán képviselője. A szakember 2009-ben létrehozta a Geminoidot, amely külsőre szinte mindenben teljesen megegyezik vele. Pont ez volt Hiroshi Ishiguro célja, ugyanis nem egy fémes karokkal ellátott eszközt akart alkotni, hanem egy minél emberibb vonásokat tükröző robotot. Napjainkban gyakori, hogy a professzor az irodájában ül a számítógépe előtt, míg az android éppen egy előadás helyszínén van. Ugyanakkor az mindig komoly nehézséget okoz, amikor a bőröndjével - benne a szétszerelt androiddal - át akar jutni a repülőterek biztonsági ellenőrzésein.

A kutató számára az ember a legjobb interfész egy másik emberrel való kommunikációhoz. Ennek is köszönhető, hogy az androidjai rendkívül élethűek és Japánban már televíziós műsorokban lépnek fel egykori elhunyt hírességeket személyesítve meg. Az androidok halhatatlanságot kölcsönöznek ezeknek a személyeknek és néha népszerűbbek valódi elődeiknél.


Ishiguro kijelentette, hogy bármennyire ügyel a részletekre, s igyekszik élethű mozdulatokat tevő és arckifejezéssel rendelkező robotokat megalkotni, még nem sikerült teljes áttörést elérnie. Különösen a gyerekek gyanakvóak és visszafogottak, ezért megvizsgálta, hogy milyen alapelemekre mérsékelheti le az androidokat, hogy azok emberiek legyenek. Tapasztalatai szerint ehhez elegendő két fontos tényező megléte: az egyik ilyen a beszéd, míg a másik a megérintés lehetősége. Éppen emiatt fejlesztett ki egy tudatosan leredukált figurát, amelyből különböző korú és nemű modellek készíthetők el, az emberek fantáziája pedig kiegészíti a hiányzó dolgokat.


Az igazán nagy kihívás az, hogy az androidokat megtanítsa beszélni. Erre az egyik lehetőség a valódi beszélgetések kielemzése, míg a másik az, ha szövegírók előre megfogalmazzák a lehetséges válaszokat. Ez utóbbi lehetővé teszi mélyebb beszélgetések folytatását; persze az androidok még mindig nem értik az eszmecserék értelmét és a témák korlátozottak. Ishiguro úgy próbál meg töb értelmet adni a beszélgetéseknek, hogy egy olyan rendszert igyekszik integrálni, amelynél az androidok kérdéseit és a válaszait az érzelmek vezérlik.