Dogs of War

Miután viszonylagos élvezettel teljesítetted a küldetést, átlépsz a következő fejezetbe, melyben tovább folytatódik a történet. Persze a küldetések nem feltétlenül ilyen rövidek, ha akarod, meg is hosszabbíthatod őket. A teljesítményedet aszerint értékelik, hogy hogyan kezelted a másodlagos, előre nem meghatározott feladatokat. Például sokkal több pontot érsz el, ha nem csak a bázist védelmező tankokat, hanem a menekülő egységeket is elpusztítod. Ebben az értelemben nemcsak az ellenséggel harcolsz, hanem magaddal is, ami plusz ösztönzést nyújt arra, hogy alaposan átnézzünk minden küldetést.

   
Annak ellenére, hogy hű maradt bizonyos RTS hagyományokhoz, a Dogs of War-ban számos újítást találhatunk, például akció-orientált "direct control" módját. Ezt a módot a játék bármely pontján aktiválhatjuk, és így stratégiai manővereinket figyelmen kívül hagyva, rövid időre egyetlen egységünket irányíthatjuk közvetlen közelről. Bár a standard mód lehetőséget ad a transzportok kirakodására és berakodására, gyülekezőpontok és útvonalak megadására, a direct control sokkal nagyobb irányítást ad a kezünkbe.

   
Ebben a módban az egységet külső nézetből, amolyan "váll feletti" nézetből irányíthatjuk. Ha úgy érzed, hogy a megadott útvonal nem eléggé pontos, akkor magad vezetheted a megfelelő útvonalon az egységedet. Ha azt veszed észre, hogy az egységeid nem bújtak megfelelően fedezékbe, akkor vedd át a parancsnokuk irányítását, és parancsold őket máshová. Ez teljesen új RTS élményt nyújt, különösen akkor, ha különleges egységeket használunk offenzív célokra. Így sokkal pontosabban irányíthatjuk csapatainkat, és sokkal pontosabban is célozhatunk. Még a térképet is átállíthatjuk a saját távcsövünkre, hogy halálosabban célozhassunk orvlövészünkkel vagy gránátosunkkal. Ez a rendszer igazi zsigeri érzést nyújt, ami hiányzik a legtöbb RTS játékból, és nagyon életszerű hatást kelt.

   
Bár nem feltétlenül egyedi, de a Dogs of War megoldása arra, hogy megkülönböztesse a tárgyakat és az egységeket egymástól, mindenképpen említésre méltó. A legjobb technológiával felszerelve, amit a Föld nyújtani tud, a Birodalmi Rend mindenképpen erősebb és fegyelmezettebb, mint a csiszolatlanabb WarMonkey-k. Ez az egységek kapacitásában is meglátszik. Például a Birodalmi rend rövid távú felderítő tankja a gyors Zippy, míg a WarMonkey a Mongrel-t veti be ugyanebben a kapacitásban. Felületes hasonlóságaik ellenére a két járműt különböző taktikával és stratégiával kell használni. Bár a Zippy-nek nagyobb a tűzereje és pontosabban céloz, a Mongrel-nek nagyobb a hatótávolsága, viszont pontatlanabb. A Birodalmi Rend erőteljes rakétavető egységeket tud használni, melyek nagyobb kárt okoznak bármelyik gyalogos egységnél. A WarMonkey viszont gránátosokkal rendelkezik, amik olyan akadályokon is átdobják gránátjaikat, amik más egységek tüzelését akadályozza. A játék így kerüli ki az egységek hasonlóságának problémáját, ami manapság nagyon sok játékot súlyt a műfajban.

   
Nagyon nehéz volna beszélni a Dogs of War-ról anélkül, hogy megemlítenénk határozott hangulatát, vagy legalábbis az ennek kialakítására való törekvést. Az első ehhez a témához kapcsolódó tényezőt már a gyakorló küldetés első másodperceiben megismerheted. Itt Craig, egy WarMonkey üdvözöl, akinek hangját Craig Charles kölcsönözte. Őt leginkább "Lister"-ként ismerik a Red Dwarf-ból. Craig elmagyarázza neked az egységek irányítását, amit egy rövid harci szimuláció követ. Ez meglehetősen unalmas lenne, ha nem lenne benne az utasításokat teletűzdelő színes társalgás. A személyes közbeszólások és a bekiabált káromkodások jól jellemzik a WarMonkey stílusát, ami áthatja a játék bizonyos részeit. Ehhez még hozzájön zene, amit a népszerű Fatboy Slim készített, és kész is a megfelelő atmoszféra a harchoz. Sajnos ez még nem menti meg a játékot saját magától, mivel az végül számtalan hibájának esik áldozatul.