Gyémánteső hullik a Neptunuszon és az Uránuszon

Ezt pedig most első alkalommal sikerült laboratóriumban reprodukálni.

Azt már nagyjából 30 éve tudjuk, hogy a Neptunusz és az Uránusz extrém körülményei között a gyémántképződés folyamata megy végbe, gyakorlatilag állandó jelleggel. A szakemberek azonban csak most tudták először reprodukálni a jelenséget, a kísérlet eredménye pedig alaposan meglepte őket.

A német és amerikai kutatók a Nature magazinban tették közzé ezen eredményt, ezt azonban természetesen több hivatalos bejelentés egészítette ki, amelyek mindenki számára betekintést nyújtanak az eddig elvégzett munkába és annak gyümölcseibe. Eszerint az úgynevezett jégóriások belsejében uralkodó nagy nyomás és az extrém hőmérséklet valóban ideális körülményeket teremt a gyémántképződéshez, ezt pedig mi is lemásolhatjuk, már amennyiben utánozni tudjuk az ottani viszonyokat – ideiglenesen, laboratóriumi körülmények között. Itt polisztirén műnyagot használtak fel, amelyet lézerrel bombáztak, sokkhullámokat gerjesztve az anyagban, ezek összeérése pedig gyorsan beindította a folyamatot, amely annyira tiszta és egyértelmű eredményt produkált, hogy meg is lepődtek azon.


Ebben a laboratóriumban állítottak elő megfelelően extrém körülményeket
A kutatók azt vették észre, hogy 4725 Celsius-fokon, valamint a tengerszinti nyomás 1,48 milliószorosán meglehetősen gyorsan képződtek gyémántlenyomatok, ezek pontos kémiai összetételét és molekuláris struktúráját pedig röntgensugarakkal rögzítették. A fenti körülmények nagyjából megfelelnek a Neptunusz és Uránusz felszíne alatt 10 ezer kilométerre uralkodó viszonyoknak, ennek volt köszönhető, hogy gyakorlatilag az összes szénatom néhány nanométeres szélességű gyémántok alkotórészévé vált – a két hatalmas bolygón a jelenlegi becslések szerint ez jóval nagyobb méretekben mehet végbe, így a gyémántok akár több millió karátosak is lehetnek. Ezek persze nem az általunk olyannyira kedvelt tökéletes példányok, hanem hibákkal teli, jóval kevésbé értékes darabok, amelyek az évezredek során lassan süllyednek még mélyebbre, több különböző jégrétegen keresztül.

A süllyedés során hő keletkezik, hasonlóan ahhoz, amikor a meterorok belépnek a Föld légkörébe – ez magyarázhatja meg a Neptunusz vártnál magasabb hőmérsékletét, de egyben ötleteket adhat a Naptól távolabb lévő bolygók belső folyamatainak pontosan felméséréhez is.