Balgaság félni a mesterséges intelligenciától

Az IT-ipar egyik meghatározó alakja, a dolgok internete fogalom kitalálója szerint az emberek a kontroll elvesztésétől tartanak, de ez idővel senkit nem fog érdekelni.

A techágazatban úgy tartják, hogy a jelenleg Texasban élő Kevin Ashton egy guru. Ő találta ki a dolgok internete (Internet of Things) fogalmat és alapította meg az RFID-t és más érzékelőket szabványosító Auto ID-Center kutatóközpontot. Több startupot alapított, egyiket felvásárolta a Belkin, így ő felelt a nagyvállalat okosotthon megoldásaiért.

"A dolgok internete nem csupán a hűtőszekrényt jelenti, amely a mobilomra továbbítja, hogy elfogyott a tej, hanem ennél sokkal többet. A dolgok internete a világháló továbbfejlesztése, amelynél a mindennapos tárgyak is képessé válnak adatok küldésére és fogadására. Ez szenzorok, kamerák, GPS-egységek, például hitelkártyákon elhelyezett chipek segítségével valósul meg. A szenzorokat összekötik az internettel, mert az általuk gyűjtött adatokat ki kell elemezni, hogy tudjuk, pontosan mi történik körülöttünk és hogy előrejelzéseket lehessen tenni a jövőben történő dolgokkal kapcsolatban. Ez forradalmi."

"Mi a 20. században olyan számítógépekkel együtt nőttünk fel, amelyeknek még billentyűzetük volt. Ezeken keresztül minden információval elláthattuk az eszközt. A számítógépek segítettek minket abban, hogy Excel-táblázatokat hozzunk létre, amelyekből mi valamit kiolvastunk. Ma már a számítógép magától beszerzi az információkat, feldolgozza azokat és tanul belőlük. Ebben van a paradigmaváltás. Ezek a gépek sokkal többet tudnak, mint az emberektől és a billentyűzetektől függő modellek. A szenzoroknak és a számítógépeknek köszönhetően nagyon sok dolgot hatékonyabban készítünk el, szállítunk és osztunk szét." - jelentette ki a guru.


"1997-ben a Procter & Gamble termékmenedzsere voltam. Volt egy rúzsból egy új színsorozat, amely rendkívül népszerű volt, el is fogyott. A várt nagy bevétel viszont nem valósult meg, ezért számos munkatársamat kiküldtem, hogy nézzék meg, hol kapható a termék és hol nem. Az adatokat végül bevittük a számítógépbe és meg kellett állapítanunk, hogy átlagosan 10-ból 4 bolt nem is árulta az új rúzst. Akkor jött az ötlet, hogy miniatűr chipekkel lássuk el a termékeket, melyek csatlakoztak az internethez, így pontosan tudtuk, hogy melyik áruházban mekkora készlet volt. Egy másik kiváló példa a mezőgazdaság. A vízellátás sokkal jobban biztosítható szenzorok adatai alapján, de ha a rendszert még az időjárás-előrejelzéssel is összekötjük, akkor a növények pont megfelelő mennyiségű nedvességhez jutnak, úgy, hogy közben erőforrások is megtakaríthatók."

"Számomra gyorsan világossá vált, hogy az információk minden szinten fontosak minden cég számára. A dolgok internete fogalom lassan alakult ki. Egyre több szenzor gyűjtött egyre pontosabb adatokat, amelyeket aztán algoritmusok segítségével egyre jobban meg lehetett érteni. Csak utólag visszatekintve döbbennünk rá, hogy mekkora mértékű volt valójában a változás. Szükségünk van tanuló gépekre, amelyek értelmezik számunkra az adatokat, ennek átlátására ugyanis már egyetlen ember sem képes. Ez a következő évek igazi kihívása. A szenzorok már nagyon jók, a gépeknek kell jobbaknak lenniük."

"Egyesek ezt mesterséges intelligenciának nevezik. Én kerülöm ezt a kifejezést, mert az adatok kiértékelése nem sokkal több minták felismerésénél. Emberek programozzák a szoftvereket, amelyek csak az ismétlődést, a rendszertelenségeket és az összefüggéseket keresik. De az algoritmusokat még mindig az embereknek kell kitalálniuk. Elég csak az internetes keresőkre gondolni: mielőtt a Google megjelent volna, a felhasználók olyan portálokra támaszkodtak, melyeken még emberek sorolták kategóriákba az egyes oldalakat, hogy azokat meg lehessen találni. A Google korán felismerte, hogy ez a megoldás hosszú távon - a várható adatmennyiség miatt - nem fog működni és kitalált erre a célra egy a honlapokra mutató hivatkozások számán alapuló logikát. Intelligensnek ugyanakkor ezt a módszert semmiképpen sem nevezném."


"A dolgok internete területén egyértelműen Kína az első. Utána következik Németország, míg a harmadik helyen az Amerikai Egyesült Államok és Dél-Korea osztozik. De az USA folyamatosan visszaesik, ami annak köszönhető, hogy az amerikaiak nem igazán tartanak attól, hogy lemaradhatnak a versenyben és kényelmessé váltak. Amennyiben valaki a tengerentúlon a csúcstechnikáról beszél, akkor az emberek azonnal a Facebookra gondolnak, de a közösségi platform nem talál ki új technológiákat. A Google esetében hasonló a dolog, de az legalább megpróbál innovatív maradni és olyan termékeket kifejleszteni, amelyeket exportálni lehet. Az Apple erős a dizájnban, de az alkatrészeket külföldön készítteti el." - bírálta őket Kevin Ashton.

Rengeteg szkeptikus vélemény jelent meg a közelmúltban a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, például Elon Musk és Stephen Hawking is a veszélyekre figyelmeztetett. Kevin Ashton szerint előbbi nagyszerű vállalkozó, de nem számítástechnikai szakember, míg Hawking fantasztikus fizikus, de nem informatikus. Úgy véli, mindketten rossz álláspontot képviselnek a jövőt illetően. Szerinte tudomásul kell venni, hogy a szoftvereket még mindig emberek fejlesztik. Azokban a forgatókönyvekben, amelyek arról szólnak, hogy a gépek fognak uralni minket, az emberek azon ősi félelme jelenik meg, amely az ellenőrzés elvesztéséhez kapcsolódik.

Az emberek évszázadokkal ezelőtt még szörnyektől féltek, mert attól tartottak, hogy azokat nem tudják kontrollálni. A veszély viszont ma sokkal inkább az, hogy az emberek túlzottan az algoritmusokra fognak támaszkodni és elfelejtik, hogy azok nem többek egyszerű célszerszámoknál. Kevin Ashton szerint a fogyasztók szempontjából a legnagyobb változások a közlekedés területén következnek majd be. A számítógépek forradalmasítják a mobilitást, például az önállóan közlekedő autókkal. Szerinte 2030-ban már mindegyik új modell ilyen lesz, egy fedélzeti számítógép fogja átvenni az irányítást. Most még könnyű azt mondani, hogy egyes államokban, például az „autóőrült” Németországban senki nem engedi majd át az irányítást egy gépnek, de vajon emlékszünk-e arra, hogy mi volt, amikor 20 évvel ezelőtt megjelentek az első mobilok a piacon?

Még csupán mobil- és nem okostelefonok voltak, de sokan már akkor is azt mondták, hogy inkább lemondnak az ilyen fokú elérhetőségről. Talán meg kellene kérdezni ezeket az embereket ma, valószínűleg mindegyiküknek okostelefonja van. Az okostelefonok forradalmasították a kommunikációt: 2000-ben csak az emberek 25 százalékának volt mobilja, míg ma már több okostelefon van, mint ahányan a Földön laknak. Ashton szerint 2050-ben tilos lesz az emberi vezetés, és ez annyira magától értetődő lesz a felhasználók számára, mint ma a mobiltelefonálás.