Az ősi Föld segít a lakható bolygók kimutatásában

A különböző földtörténeti korszakok összehasonlítása pontosíthatja a képet.

Az exobolygók egyre bővülő katalógusában immár több ezer visszaigazolt égitest található, ehhez pedig többször ennyi, jelen pillanatban megerősítésre váró jelölt csatlakozik. A kutatók számára kiemelten fontos az élet jelenlétének kimutatása, ebben pedig saját bolygónk történeti korszakai, azok összehasonlítása jöhet segítségül.

A Washington Egyetem kutatói egy, a hatvanas évek óta jelenlévő elméletre támaszkodva igyekeztek pontosabb választ adni a meglévő kérdésekre, ez pedig a jelek szerint sikerült is. Az általuk most közzétett tanulmány szerint valóban sikerülhet az élet lenyomatának kimutatása, ehhez azonban szükséges a Föld egyes, jól különálló korszakainak összehasonlítása, a légkör összetétele ugyanis ezen korszakokban eltérő volt. A szakemberek az Archaikum (4-2,5 milliárd évvel ezelőtt), a Proterozoikum (2,5 milliárdtól 541 millió évvel ezelőttig), valamint a Fanerozoikum (541 millió évvel ezelőttől napjainkig) időszakára jellemző lenyomatokat vetették össze, igyekezvén kiemelni az eltéréseket. Számítógépes szimulációk révén körül is tudták határolni azon molekulákat (és azok arányait), amelyeket tüzetesen meg kell majd vizsgálnunk az exobolygók esetében.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a Földhöz hasonló exobolygók nemcsak a mai Földre emlékeztető példányokat jelentik, hanem a korábbi korszakokra hajazó égitesteket is. A kutatók leszögezik, hogy egyensúlyi állapot esetén nem remélhetünk sikert, ez ugyanis az élet hiányára utal, vagyis kifejezetten olyan rendszereket kell megtalálnunk, amelyekre nem jellemző a kémiai egyensúly. Az Archaikum alatt például nagyon kevés oxigén volt csak a légkörben, vagyis a metán, a nitrogén és a szén-dioxid együttes jelenléte élő organizmusok aktív munkájára utalna. A Proterozoikum középső időszakában, az oxigéntermelő mikrobák elterjedésével, az oxigén, a nitrogén, valamint a folyékony víz kombinációja lenne az árulkodó jel (itt az ózon iránt is érdeklődhetnénk), míg a Fanerozoikum esetében szintén az oxigén, a nitrogén és a víz hármasa lenne a fő jelölt, ám itt az oxigén szintje jóval magasabb lenne.

Ezen kombinációk egy részét már a James Webb űrteleszkóp segítségével ki tudjuk majd mutatni, itt a metán és a szén-dioxid együttese már szépen kirajzolódna – további kemény munkára (és valószínűleg évekre) lesz azonban szükség ahhoz, hogy a megfelelő eljárást és az egyéb lenyomatok kijelzését is megvalósítsuk.