Ékszerbe rejtett mobilt készít az IBM

[IDG] A Kék Óriás új terméke nem egyebet tűzött ki céljául, minthogy összekapcsolja a divatot a technológiával, a nők számára kifejlesztett mobiltelefon ugyanis egy ékszerkészlet egyes elemeibe van beépítve.

A társaság, mely egykor fehér ing, fekete nyakkendő viseletéről volt híres most belép a divat világába új, digitális ékszerének prototipusával. Az IBM egy nemrégiben megtartott bemutatón bepillantást engedett a mobiltelefon elemeiként szolgáló ezüstfülbevalóból, nyakláncból, gyűrűből és órából álló kollenc(h)iójába.

A készlet első ránézésre egy hagyományos ékszer külsejét mutatja, s aki nem tudja, észre sem veszi, hogy itt valami egészen másról van szó.

Hogyan működik?

Csörgő hang helyett, amikor hívás érkezik, a gyűrűn villogó fény jelenik meg. A hívószámot az óra kijelzőjén lehet leolvasni. Szintén az órán található a gomb, amellyel fogadni lehet a hívást. A telefonáló hangját a fülbevalóban elrejtett pici hangszóró juttatja el az "ékszer" tulajdonosához. A beszédhez szükséges mikrofont a nyaklánc rejti.

Az eszköz minden bizonnyal James Bondnak is tetszene, bár a női ékszerek kissé furcsán mutatnának rajta... Kérdés még, hogy a körülöttünk lévők vajon minek néznének minket, ha elkezdenénk a nyaklánchoz beszélni.
A különleges ékszert egy sor egyéb érdekességgel együtt az IBM "Átható Számítások" nevű osztálya tervezi. A csoport célja, nem más, mint mindent, ami létezik - még a szomszéd macskáját is - digitális hálózatba kötni, majd ezt az egészet rákötni egy hatalmas IBM hálózatra.

A mobil/ékszer páros az IBM második ilyen jellegű fejlesztése, az első egy úgynevezett "WatchPad" volt 1999-ben. Az eszköz valójában egy karóra, mely rendívüli kommunikációs képességekkel bír. A "csodaóra" vezetéknélküli adatkapcsolatot tud létesíteni PC-kkel és mobil kommunikációs eszközökkel. Az adatkapcsolaton keresztül aztán képeket és információt továbbíthatunk az egységek között mindkét irányban. Mindez eltörpül azonban azokhoz a fejlesztésekhez képest, amelyekkel az IBM az Almaden Research Centerében foglalkozik.

A kutatóbázison többek között kockacukor méretű digitális kamerát is fejlesztenek, melyet az ember bárhová magával vihet, és képeket készíthet vele bármiről. Szintén fejlesztés alatt áll a "személyközeli hálózat"-ot (PAN) alkalmazó hordozható, pénztárca méretű eszköz, mely az emberi test elektromos vezetőképességét használja digitális adatátvitelre.
Képzeld el, hogy viseled a PAN nevű egységet. Elég kezetfognod egy másik PAN tulajdonossal ahhoz, hogy az eszközökben tárolt információt megosszák az egységek. Ez egyébként új lehetőséget jelent a számítógépes vírusok terjedése szempontjából is.

Ugyancsak az IBM kutatólaboratóriumaiban pihen az úgynevezett "érzelmi állapot érzékelő", mely a testhőmérséklet, pulzusszám, stb. alapján meghatározza az illető idegállapotát, majd azt továbbítja az Internetre, s ennek fényében eldöntheti az ember, hogy például mikor érdemes egy kínos kérdéssel az illető elé odaállni, vagy alkalmas-e az idő egy rosszhír közlésére, stb.

Az IBM szerint a csodaékszer kifejlesztését az motiválta, hogy a drótnélküli eszközöket egyre nehezebb használni, aminek oka az ilyen eszközök kis kijelzőiben és apró gombjaiban keresendő. Az IBM újra akarja tervezni a mobiltelefonok felépítését,hogy azok könnyen használhatóak, de mégis kicsik, rejtettek legyenek. A cég ezeket órába épített VGA képernyővel, nyakláncba épített mikrofonnal és gyűrűbe rejtett pozicionáló egységgel - pl. TrackBall - próbálja megvalósítani.

Ezekkel a most még hihetetlennek tűnő eszközökkel van azért baj is. Az IBM legnagyobb problémája a miniatűr áramforrásokkal van, de kérdés az is, hogy meg fogja-e venni ezeket az eszközöket valaki.