Virtuális valóság teszi átlátszóvá a vezetőfülkét

Bármennyire is elterjedtek a parkolást segítő rendszerek, még sok olyan baleset történik, amelyek a járművek vakfoltjára vezethető vissza.

A Fraunhofer Társaság Optronikai, Rendszertechnikai és Képkiértékelési Intézete (IOSB) egy átlátszó vezetőfülkét fejlesztett ki. A visszajelzések azt mutatják, hogy a technológia valóban segíthetne a sofőröknek. Daniel Reichert, az IOSB munkatársa a MAN teherautógyártó Rio nevű leányvállalatával közösen tervezte meg kifejezetten tehergépkocsikhoz az újszerű asszisztensrendszert. Ennek alapján készítette el egy másik szakember, Daniel Secker a rendszer személyautókhoz szánt változatát.

Az alapja egy virtuális valóság szemüveg és egy sztereókamera. A két eszköz bizonyos szempontból átlátszóvá teszi a járművet, így a vezető minden környező akadályt közvetlenül 3D-ben és a valós pozíciójában láthat. A hivatalos megfogalmazás szerint a rendszer kiterjesztett valóságmegjelenítést biztosít, a folyamat során a hagyományos sofőrperspektívát kiegészíti a virtuális látásmód. Az utóbbit a kamerafelvételek alapján egy számítógép generálja.


Átlátszóvá válik a teherautó fülkéje
A módszer célja az, hogy a parkolás közben gyakran bekövetkező balesetek számát minimálisra csökkentse. Jelenleg ugyanis az autósok gyakran nem veszik észre az akadályokat vagy túlzottan a meglévő asszisztensrendszerekre hagyatkoznak. Különösen a pótkocsis tehergépkocsik esetében van szükség további tükrökre, amelyek megmutatják a környezetet, de ezenkívül sokszor még az autók előtt felbukkanó objektumok is csak közvetlenül láthatók. Mindez pedig egy potenciális hibaforrás és megnöveli a reakcióidőt.


Egy kisgyerek gyakorlatilag észrevehetetlen a tolató autóból
Az átlátszó vezetőfülke esetében egy algoritmus veszi észre - a kamerafelvételek alapján - a térben lévő egyes objektumok pozícióját. A szoftver az autókhoz veszélyesen közel kerülő tárgyakat először narancssárga, majd piros színnel jelöli meg. Secker 15 ember bevonásával tesztelte a megoldást. Az egyes személyeknek tolatva kellett parkolniuk egy helyre. Az akadályok kartondobozok voltak. A résztvevők az egyik szituációban viselhették a virtuális valóság szemüveget, a másikban nem. Az eredmény: a virtuális valóság szemüveg viselésekor a vezetők jobban meg tudták becsülni a távolságot, igaz, csak akkor, ha az akadályokat a rendszer színekkel jelölte. A készülék használata önmagában nem tette eredményesebbé a parkolást.


Secker ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy valóban használható rendszerhez a mai virtuális valóság szemüvegek még túl nehézkesen alkalmazhatók. Voltaképpen ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, kiterjesztett valóság készülékekre is szükség lenne. Azokat ugyanis az autósok hagyományos szemüvegekként hordhatnák és csak a tolatásokkor jelennének meg a kijelzőjükön a virtuális objektumok. A napjainkban elérhető modellek hátránya ugyanakkor, hogy kis látószöggel rendelkeznek.