Nyomtató­gyártók - reneszánsz helyett krízisben

A koronavírus-járvány miatt jó helyzetbe kerülhettek volna a cégek, azonban úgy tűnik, hogy elmulasztották a történelmi esélyt.

Az ágazat régóta leszállóágban van. Az IDC nemzetközi piackutató és tanácsadócég elemzői szerint tavaly Nyugat-Európában 1,25 millió nyomtatóval kevesebbet értékesítettek, mint 2018-ban. Ez 6,3 százalékos csökkenést jelentett. A trendet a digitalizálás és a növekvő környezettudatosság korszakában nem egyszerű megfordítani, habár próbálkoznak vele a cégek. További problémát jelentenek az utángyártott tintapatronokat és tonereket kínáló piaci szereplők, amelyek komoly gondokat okoznak a négy nagy gyártónak (Hewlett-Packard, Canon, Epson, Brother). Phil Sargeant, az IDC ágazati szakértője rámutatott, hogy a tintasugaras nyomtatók és multifunkciós készülékek piacán már olyan jelentősek az akadályok, hogy új, a piacra belépő gyártó már le sem tudja küzdeni azokat, sőt, a kisebb gyártókat felvásárolják a nagyok, mint az történt a Samsung részlegével.

De jött egy évtizedenként egyszer előforduló pillanat, a világszerte meghozott karantén-intézkedések. Miután egyre több vállalat vezette be az otthoni munkavégzést, ezért sürgőssé vált, hogy az alkalmazottak a lakásaikban is tudjanak nyomtatni, hiszen papírra kellett vetni a munkahelyi feladatokat és emlékeztetőket vagy akár az állásajánlatokra benyújtott önéletrajzokat, a gyerekek házi feladatairól nem is beszélve. Tehát a nyomtatógyártók számára a koronavírus-járvány azt jelentette, hogy a céges ügyfelek helyett hirtelen ismét fontossá váltak a magánszemélyek, mint vásárlók. A probléma csak az, hogy úgy tűnik, a nyomtatógyártók nem alkalmazkodtak dinamikusan az új helyzethez.


Ugyan a GfK piackutató intézet arról számolt be, hogy a Canon 14 százalékkal több tintapatront adott el, míg a Hewlett-Packard egyenesen a "nyomtatás reneszánszáról" beszél, de ezek a nagyvállalatok egyértelműen nincsenek a koronavírus-járvány nyertesei között. Ennek oka, hogy az otthoni munkavégzéshez nem drága, nagykapacitású nyomtatókra van szükség, amelyeken jelentős hasznot lehet realizálni, hanem kisebb modellekre, ahol az üzleti modell fontos része az olcsó eszköz - drága tinta (legyen az patron vagy toner) kombináció. Ezekből azonban nem volt elég, a legkurrensebb modellek egyszerűen elfogytak, és a kínai szállítás akadozása miatt nem tudták kielégíteni a hatalmas keresletet. A vállalati nyomtató-eladások pedig teljesen bezuhantak, az IDC adatai alapján a második negyedévben csak Németországban közel 33 százalékkal kevesebb lézernyomtatót értékesítettek.

Az un. menedzselt szolgáltatások területe is válságba került; a nagyobb cégek-szervezetek általában keretmegállapodásokat kötnek a gyártókkal, azaz a tényleges szolgáltatás után fizetnek. Minél többet nyomtat valaki, annál többet fizet - ez jól tervezhető megállapodás mindkét félnek. De az üres irodákban nem nyomtatott senki, az egyetemeken oktatás híján nem másoltak jegyzeteket, és a tervezőirodák, lapszerkesztőségek folyosói is üresen kongtak. A nyomtatógyártóknak eddig aranytojást tojó tyúknak számított a terület, de ez most visszájára fordult.

A nehéz helyzet ellenére a Brother és a Canon sem gondolkodik elbocsátásokban, sőt, igyekszik új impulzusként tekinteni az időszakra, amelynek fő jelszavai között van a digitalizálás és a papír nélküli iroda. A túléléshez szükséges sikerreceptet ugyanakkor még egyik nyomtatógyártó sem tudja. Próbálnak előremenekülni, és dokumentumkezeléssel pénzt termelni, hiszen egyre fontosabbá válik, hogy az alkalmazottak bárhonnan biztonságosan hozzáférhessenek a munkájukhoz szükséges adatokhoz. Igyekeznek komplex szolgáltatásokat nyújtani, és a cégeknek nem csak a nyomtatót kínálni, ebben a felhőmegoldások már a szokásos repertoár részét képezik.