Giants: Citizen Kabuto

A Giants küldetéseiben végrehajtandó feladatként ételgyűjtés, Smartie-mentés éppúgy szóba jöhet, mint az ellenfél és épületeinek a megsemmisítése. Az igazán kihívást jelentő missziókban azonban ezek mellett nekünk is saját bázist kell építenünk, aminek persze a védelméről is gondoskodnunk kell. (Pontosításként megjegyezném, hogy csak a Mecc és a Delphi hadjáratban tudunk építkezni, mivel ez csak Smartie-munkaerővel lehetséges, a Kabutok pedig inkább egyből felfalják a kis lényeket...) Ezek a küldetések azért nem csak a bázisunk melletti őrködésből állnak, hanem sokszor attól távol további Smartie-kra, vagy a táplálékukul szolgáló Vimp-ekre kell vadásznunk. Ráadásul a védelmet az is tovább nehezíti, hogy csak akkor tudunk a Reaper-eket távol tartó védelmi tornyokat építtetni, amikor már a városunk nagy része készen van. Viszont, ha ezek a lövegtornyok már állnak, elegendő tűzerővel rendelkeznek ahhoz, hogy megkezdhessük az ellenfél bázisának az ostromát, vagy egyéb hosszabban elszólító céljaink teljesítését. Ugyan kétségtelenül ezeknek a pályáknak van a leginkább RTS-es beütése, ne várjuk a műfajban megszokott klasszikus játékmenetet, a Giants még a küllemben talán hasonló Sacrifice-hoz képest is kevésbé stratégiai jellegű mint "egyéb" játék.

    
Habár a Mecc-ek és Delphi-hercegnő sokban különböznek, mindkét hadjárat során egyformán fontos szerephez jutnak majd a fegyverek. Az előbbiek hi-tech cuccokkal vannak felszerelkezve, míg az utóbbinál varázseszközök közül választhatunk. A szokásos fokozatosságnak megfelelően van kifogyhatatlan tölténnyel rendelkező, de nem túl acélos pisztolyunk/íjunk, illetve az egyre ütőképesebb választék másik végleteként igen hatásos fegyverünk is, mint például a Millenium Mortar vagy a több ellenfél ellen is bevethető szupernyíl. Mivel a Giants-ben a támadáshoz nélkülözhetetlen, a töltényutánpótlás korlátlan, illetve néhány esetben vissza kell térnünk a bázisra a feltöltődéshez, de olyan gondunk nem lesz, hogy egy fegyvert többet nem tudunk már az adott pályán használni.

    
A Mecc-ek hadjárata során velünk lesz négy társunk, akiket segítségül hívhatunk az egér és a billentyűkre előre beállított parancsok kombinációival. Delphi esetében - mivel neki ilyen társai nincsenek -, varázslat segítségével szerezhetünk utánpótlást szorult helyzetben. Kabuto-ként pedig a saját testünkön és ökleinken kívül nincs szükségünk más fegyverre, a pusztakezes halálosztás közepette üde színfoltként megélt "természetes táplálkozáshoz" is csak agyarakkal teli pofánkra lesz szükség... Ha már a szörnyek pusztítási technikáinál tartunk, a nehezebb feladatok - épületek, egész csoport ellenfél megsemmisítése - leküzdésére a Kabuto-kkal egy különleges "adrenalin támadást" alkalmazhatunk, aminek eredményeként óriási testünk minden grammját kihasználó támadási formákkal gondoskodhatunk a helyi tereprendezési problémák gyors megoldásáról (pl dobunk egy hasast a célépületre). A behemótok másik trükkje ivadékok világra hozása, akik aztán - ha a megfelelő mennyiségű ételt megkapták - teljesítik parancsainkat, szó nélkül elvégzik nekünk a piszkos munkákat is.

    
Habár a Giants-ban kétségtelenül találkozhatunk RTS-elemekkel is, az akcióra helyezett hangsúly a 3rd person shooterekhez teszi inkább hasonlatossá a játékmenetet. A játék során kicsit a Tribes-ra emlékeztethet, amikor a Mecc-ek által használható hátra szerelhető rakéták (jetpack) segítségével dombról dombra ugrálva próbáljuk a célkeresztet hatékonyan a rosszfiúkon tartani. Ugyanakkor a küllemet (grafika, nézőpont) tekintve egyértelmű hasonlóságot fedezhetünk fel a Sacrifice-hoz képest. Az összes ismerős vonás ellenére is a Giants egy teljesen új, különleges játékélményt nyújt. Nem szeretném tovább ragozni a műfaj kérdését, de valóban érezhető, hogy minden kategóriából a legjobb elemeket kölcsönvéve dolgoztak a készítők, aminek eredményeként egyszerűen besorolhatatlan lett a játék.