Serious Sam: Siberian Mayhem

Kiadó: Devolver Digital
Fejlesztő: Croteam
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: 64 bites Windows 10, 4 magos processzor legalább 2,5 GHz sebességgel, 8 GB memória, nVidia GeForce 780 vagy AMD Radeon 7950 (3 GB VRAM), 25 GB szabad hely
Ajánlott: 64 bites Windows 10, 8 magos processzor legalább 3,3 GHz sebességgel, 16 GB memória, nVidia GeForce 1080 vagy erősebb, AMD Radeon 5700 vagy erősebb, 25 GB szabad hely
Hasonló játékok: Painkiller, Shadow Warrior 2, Hellbound
Kategória: FPS

A Serious Sam-franchise már több mint 20 éves, de még mindig nagy sikernek örvend. Szerintem nem sok olyan korosabb gamer van, aki a sorozat említésekor ne hallaná mélyen belül a Beheaded Kamikaze egység „AAAAAAAAAAAAAA” üvöltését. A széria egy stílust teremtett, amelyet sokan lemásoltak, de mégis az eredeti maradt a legjobb. A 2020-ban elég vitatott állapotban megjelent 4. rész némi utómunka után tényleg egy olyan termék lett, amelyet a régi rajongók és az újonnan érkezők is meg tudtak szeretni. Most pedig egy csapat lelkes modder (akik most már a Timelock Studio nevet viselik) az eredeti készítőkkel közösen kiadott egy kiegészítőt ehhez a részhez. Ráadásul ez a folytatás egy különálló termék, így nem kell az alapjátékot birtokolnunk ahhoz, hogy játszhassunk vele.




A Serious Sam-játékok történetében sosem volt egy komolyabb, folytatódó történetszál. Két stabil pont viszont mindegyik sztoriban van: ahova megyünk, ott lesznek valamiféle földönkívüli lények, és Sam mindegyiket megöli. Az új produktum tekintetében nem kell olyan nagy terjedelemre gondolni, mint a számozott kiadásoknál. Inkább a Half-Life: Blue Shiftet és a régmúlt idők küldetéslemezeit idézi, és mindössze 5 térképről van szó. Ezt ellensúlyozzák viszont azzal, hogy nagyon tágas, szinte már open world stílusú pályákkal találkozunk. Ezek mindegyike tele van rejtett helyekkel és szórakoztató mellékküldetésekkel.

A mostani kampány során „Serious” Sam Stone a Tunguz-felföldre látogat, Oroszországba. Itt General Brandet üldözi, aki meglépett egy idegen ereklyével. Itt aztán elszabadul a pokol. A megszokott ellenfeleken kívül újakkal is találkozunk, akik százával rohannak meg minket. Széles a repertoár az utunkba kerülő ellenfelekből. High-tech katonáktól a három emelet magas démonokig mindent az arcunkba dob majd a játék. Szerencsére egyáltalán nincs időhúzás a történetben (ami főleg a rövid terjedelme miatt örvendetes), és szinte az első pár perc után már indul a nonstop gyilkolás.




Örvendetes, hogy az ehhez szükséges felszerelés is rendelkezésre áll. Mire hozzászokunk az első komolyabb fegyverünkhöz, a söréteshez, már rögtön azon kapjuk magunkat, hogy egy gránátvetőt csaptak az aljára. Hasonló ütemben kapjuk a kampány többi részében is a különféle fejlesztéseket és további fegyvertípusokat. Egy egyszerű késtől az akár 5 rakétát kilövő rakétavetőig számos opciónk van az ellenség eltakarítására. Ha önmagában a fegyver már nem elég, akkor a Sirian Artefacts of Might azaz S.A.M. nevű fejlesztési rendszer használatával akár két kezünkbe is foghatjuk ezeket a fegyvereket. Ha rámegyünk a dual wield vonalra, akkor nem csak a legnagyobb testű fegyvereket foghatjuk két kézben, de akár cserélgethetjük is, hogy melyik kézbe mi kerüljön.

Ha nem csupán a nyers erővel szeretnénk dolgozni, akkor akár azt is választhatjuk, hogy a Werebull és Khnum egységek meglovagolhatóak legyenek a mobilitás érdekében. Emellé még különféle segédeszközök is társulnak a tárgykészletünkben. Számomra a leghasznosabbnak a Time Warp nevű kütyü bizonyult. Egy tojás alakú eszköz, amelyet használva egy időbuborék keletkezik körülöttünk. Ebben mi normálisan mozgunk, de a szörnyek és a lövedékeik lassítva haladnak körülöttünk. Egy hatalmas horda elleni harc esetén nagyon hasznos tud lenni.




A tágas térképtervezés lehetővé is teszi ezeket az ikonikus arénaharcokat. Ha meghalljuk a csatazenét, akkor számítanunk kell arra, hogy minden pontról özönlik majd felénk a nép. Ha nehezebb ellenfelek jönnek, akkor a nagyobb nehézséget leszámítva a játék csökkenti az ellenség sűrűségét. Viszont amennyiben csak a legkisebb Gnar vagy Beheaded egységek jellenek meg, akkor ott gyorsan újra kell tölteni a fegyvereket. Ők szimplán a mennyiségükkel próbálnak eltenni minket láb alól.

Némelyik pálya esetében logikai feladványokat is meg kell oldanunk a mészárlás közepette. Például az egyik pályán egy híd lezárt kapuit kell egy kamera és négy gomb segítségével kinyitnunk a továbbhaladáshoz. A csavar viszont most jön, ami nagyon megnehezíti ezeket: semmi ilyen interakció közben nem áll meg az idő. A játék folyamatosan megy tovább. Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, amikor mondjuk egy új fegyvert kapunk, és egy animáció keretében Sam előveszi egy dobozból, és nézegeti. Még egy felszedett naplóbejegyzés vagy háttérinfót tartalmazó papír olvasásakor sem áll le a harc, simán megölnek közben, ha nem figyelünk. Amennyiben az autosave is bekapcsol egy ilyen jelenet után, lesérült állapotban találva minket, az hihetetlenül bosszantó tud lenni. Ráadásul olyannyira veszélyes a mentési rendszer, hogy a negyedik részben és ebben a kiegészítőben is könnyedén sérülhet a mentésünk (ahogyan az egyik mellékelt kép is mutatja).




Grafika: Örülök neki, hogy a játék még ennyi év után is képes volt megtartani ezt a „rajzfilmes” stílusát. Az élénk színekből és a röhejes ellenfelekből most sincs hiány. A havas tájválasztással viszont a korábbi részekhez képest visszavesz ebből a hatásból. Ennek ellenére a modderekből álló csapat nagyon odatette magát. Néhány terület belső felépítése szerintem veri az eredeti csapat által készített alapjátékot. Sosem volt látványban élenjáró a játék, és ez továbbra is megmutatkozik. Sam egy-két videóban az Xbox 360 korszakát idézte fel számomra. Nagy gondban van még a motor a textúrabeugrással is. De tekintve, hogy több száz egység van a monitoron folyamatos mozgásban, nem jelent túl nagy gondot. Viszont a beközelített átvezető videók során ide-oda mozgatott kamera olyan rusnya modelleket tudott néha eredményezni, hogy magára az átvezetőre se tudtam figyelni a röhögéstől. A Vulkan verziót használva valamiért nem volt ennyire durva, ha előjött a hiba. Azt ajánlanám inkább a Direct X helyett.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A felhasználói felület mindig is nagyon minimális volt a Serious Sam-sorozatban. Csak a fontos információk láthatók, így nem takarnak ki fontos területeket. Régi idők játékait idéző, vízszintesen kivetített fegyverlistából tudunk választani. A menüben az aktuális küldetésinfók és a fejlesztési fa az, ami igazából hasznosítható. A többi csak háttérinfókat ad a fegyvereinkről, az ellenfelek típusairól, és a felszedett jegyzeteket újra elolvashatjuk. Aki nincs hozzászokva, annak biztosan nagyon gyors lesz a mozgás sebessége, de szükségünk lesz rá, ha a hordát menedzselni akarjuk.

Játszhatóság: Ugyan nem tartalmaz sok küldetést a csomag, de azok meg vannak pakolva tartalommal. Ha belevetjük magunkat a rejtett és mellékküldetések felkutatásába, akkor gyorsan megduplázódik a játékórák száma. Alapesetben egy óra körül számolhatunk pályánként, magasabb nehézségi szint esetén természetesen többet kell szánni a teljesítésükre. A kooperatív lövöldözésre is lehetőségünk nyílik, legfeljebb 4 fővel.

Intelligencia, nehézség: Az ellenfelek nem a legélesebb kések a fiókban. Esztelenül futnak a játékos felé mindenen keresztül. Ez nem egy arénaharc esetén vezetett oda, hogy a világ másik végén lévő lény beakadt valamibe, ahonnan nem tudott kijönni. Mivel ezeknél a harcoknál lezár a kijárat addig, amíg még egyetlen egység is él, muszáj volt visszamennem, és addig forognom a pályán, hogy szegényke ki tudjon jönni a börtönéből. Egy faluméretű pályán ez elég hosszadalmas feladat tud lenni. A nehézségi fokozatokat jól kialakították. Azok, akik kevésbé ügyesek az ilyen játékokban, választhatnak egy triviális nehézségű „tourist” módot. Abban is lesz némi kihívás ugyan a nagyobb hordák esetén, de szinte minden 1-2 lövéstől meghal. A nehezebb fokozatokra taktikát is kell változtatnunk. Könnyen belehalhatunk egy olyan módszerbe, amely mondjuk egyel gyengébb beállításnál tökéletesen működött. Ahogy észrevettem, a nehézségi szinttől függően még a csapatok összeállítása is változik egy arénaharc során.

Hangok, zene: Sam szinkronja valahogy másabb minőségű (még talán bitrate tekintetében is kevesebb lenne) a többi karakter hangjához viszonyítva. Ez ugyan nem kiakasztó, de a párbeszédeknél érzékelhető, hogy valami nem az igazi. Továbbra is megmaradtak a retro shooterek keménylegényeire jellemző rövid poénok, amit bármire képes rámondani a főhősünk. A zene dinamikusan úszik be a csata kezdetekor, és ugyanolyan simán vált vissza a normál, „felfedezős” háttérzajra. Főként rockos zenéket hallunk kemény gitárszólókkal, de a játék későbbi részeiben már némi elektronikus zene is becsatlakozik. A zene továbbra is nagyon jól használható a veszély közeledtének felismerésére. Aranyszabály: ha gyorsul a zene, tölts újra!

Összegzés: Manapság nem túl jellemző, hogy olyan DLC-szerű bővítéseket dobnak piacra, amelyeket vagy lelkes rajongók, vagy egy teljesen másik cég készít. Ezen a csomagon érezhető, hogy olyanok által készült, akik nagyon szeretik az alapanyagot, és még többet szeretnének látni belőle. A 4. rész negatívumait is magában hordozza ugyan, de több ponton képesek voltak fejleszteni az alapon a készítők. A bossharcok nagyon hangulatosak. A helyszínválasztás miatt ugyan egyhangúvá válik a végeláthatatlan havas tér, de a szörnyek lövedékei gyorsan beszínezik a teret. Nosztalgiának tökéletes, de a barátokkal való agyatlan gyilkoláshoz sem utolsó választás.