Szociálisan érzékenynek kell lennie egy robotnak?

Még a legbonyolultabb robotok sem képesek a mindennapi élet legalapvetőbb emberi interakcióinak lemásolására, de nem is biztos, hogy szüksége van az emberiségnek ilyen gépekre.

Boris Katz, az MIT kutatója és csapata tavaly egy olyan algoritmust fejlesztett ki, amely a robotokat egymást ismerő közösségi lényekké alakítja át. Az algoritmussal kiegészített gépek önállóan felismerik, ha egy "kollégájuknak" segítségre van szüksége és képesek automatikusan beavatkozni. Érzékelik, hogy a másik robot mit akar tenni és arra megfelelően reagálnak. Katz szerint a világban hamarosan rengeteg gép lesz és meg kell tanulniuk, hogy egy emberekkel teli világban kommunikáljanak. Meg kell érteniük, hogy mikor kell segíteniük és mikor kell megakadályozniuk valaminek a bekövetkezését.

Ha lehetővé teszik a robotok számára, hogy szociális készségeket mutassanak, az gördülékenyebb és pozitívabb ember-robot interakcióhoz vezethet. Például egy robot biztonságosabb környezetet teremthet egy bentlakásos otthonban az idősek számára. Az új modell lehetővé teheti a tudósok számára a társadalmi interakciók kvantitatív mérését is, ami segíthet a pszichológusoknak az autizmus tanulmányozásában vagy az antidepresszánsok hatásainak elemzésében.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy kellenek-e az emberiségnek szociális robotok és ha igen, akkor milyen célokra. Vajon a gépeknek mindent meg kell-e majd tenniük, ami lehetséges? Nos, Johanna Seibt filozófus úgy vélte, hogy egyáltalán nem, a technika fejlődésének ugyanis a különböző értékek felé kell orientálódnia. Az Aarhusi Egyetem professzora szerint a robotoknak csak azokat a tevékenységeket és feladatokat kellene elvégezniük, amelyek szükségesek és amelyekre az emberek nem képesek. A kutatóknak és a fejlesztőknek azt a kérdést kellene követniük, hogy vannak-e komoly morális értékek, amelyeket nem lehet az emberek közötti interakciók segítségével megvalósítani, de emberek gépek közötti interakciókkal igen.

Seibt a David Collingridge által 1980-ban megfogalmazott dilemmára hívta fel a figyelmet, amelynek értelmében egy technika társadalmi következményei csak azután érthetők meg átfogóan, ha a fejlődés már nem csinálható vissza. Viszont meg kell vizsgálni, hogy mi lehet a célja annak, hogy bevezessünk valamit az életünkbe, amely a saját személyiségét szimulálja. A professzor rámutatott az Integrative Social Robotics megközelítésre, amely a felelősségteljesebb és kulturálisan fenntarthatóbb robotfejlesztésre helyezi a hangsúlyt. Jelenleg kilenc ország 30 kutatója dolgozik azon a projekten, amelyben a szociális robotika megfelelő célkitűzéseit próbálják meg kidolgozni. A fő kérdés az lehet, hogy miként használhatók a gépek arra, hogy fejlesszék az együttműködést és a társadalmi igazságosságot, s ezzel párhuzamosan erősítsék az emberek érzelmi és racionális autonómiáját is.