2001. március 24. 16:05, Szombat
Dr. Tarján Sándor (Országos Élelmiszervizsgáló Intézet) elmondta, hogy Magyarországon a baleset hatása az élelmiszerekben megjelenő radioizotópok mérésével jól kimutatható volt. A kezdeti időszakban a tej és a zöldségfélék fogyasztásával a jód-131 izotóp dózisa volt a meghatározó. A balesetet követő években a cézium izotópok játszották a fő szerepet. A felnőtt lakosságot az első öt évben kb. 300 mikrosievert többlet dózisterhelés érte a táplálékláncon keresztül (ez az öt év természetes dózisterhelésének 2,5%-a). A balesetet követő ötödik évre minden élelmiszer radioaktívanyag-koncentrációja elérte a megelőző állapotra jellemző szintet.
Dr. Józan Péter (Központi Statisztikai Hivatal) a daganatos halandóság hazai alakulását elemezte az elmúlt három évtized statisztikai adataiból kiindulva. Előadásában rámutatott, hogy a daganatos halandóság jelenlegi szintjét és emelkedő jellegét tekintve hazánk a legkedvezőtlenebb helyzetben van az ipari országok között. Ebben a jelenségben az életmódnak van meghatározó szerepe (dohányzás, alkoholfogyasztás, korszerűtlen táplálkozás), de természetesen ehhez hozzájárul a környezetszennyezés is. A csernobili baleset esetleges hazai következményei - figyelembe véve a daganatos megbetegedések kialakulási idejét - nem korábban, mint egy évtizeddel a baleset után lennének várhatóak, azonban az 1990-es évek közepétől a daganatos halálozási gyakoriságban a korábbi alapvonaltól (1970) induló emelkedésében nincs változás Csernobilt követően. Az elmúlt 15 év trendjében a csernobili baleset esetleges hatását nem lehet kimutatni.
 |
| A kép készítője már nem él |
Dr. Pintér Alán (Országos Tisztifőorvos) a daganatos halálozás országos területi különbségeit bemutatva kiemelte, hogy a csernobili eredetű szennyeződés területi eloszlása és az egyes rákfajták gyakoriságában megfigyelhető területi különbségek között nem lehet összefüggést kimutatni. Emellett a pajzsmirigy daganatai viszonylag ritkák és a jó diagnosztikai lehetőségek miatt a halálozás viszonylag alacsony. A rosszindulatú pajzsmirigy daganatok miatti halálozás és a megbetegedések előfordulása Magyarországon nem mutat jellemző területi halmozódást.
 |
| A betonszarkofág közelről |
Dr. Török Szabolcs (Országos Gyermekonkológiai Hálózat Gyermektumor Regisztere) az 1980-tól napjainkig rendelkezésre álló országos gyermekkori leukémiás és daganatos megbetegedési adatokat elemezve elmondta, hogy a gyermekkori rosszindulatú daganatok gyakorisága megfelel a nemzetközi irodalomban közölt adatoknak. A gyermekkori rosszindulatú daganatok gyakorisága a fejlett ipari országokban is lassan, de folyamatosan nőtt az elmúlt két évtizedben, a csernobili balesetet követően ebben a trendben változást - a csernobili baleset hatásának célzott vizsgálatával - sem lehet kimutatni.
Dr. Péter Ferenc (Budai Gyermekkórház) a gyermek- és felnőttkori pajzsmirigybetegségek hazai előfordulását vizsgálva rámutatott: a most rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a baleset óta eltelt 15 évben nőtt-e a pajzsmirigy megbetegedések és a pajzsmirigy rákos esetek gyakorisága Magyarországon. Ahhoz, hogy objektív és általános következtetéseket lehessen levonni ezzel kapcsolatban, országos szintű adatgyűjtésre és egységes feldolgozásra lenne szükség annak érdekében, hogy a pajzsmirigy megbetegedésekkel kapcsolatban megalapozott, országos szintű adatbázis álljon rendelkezésre. Ugyanakkor elmondta, hogy a volt Szovjetunió területén, a baleset következtében erősen szennyezett területeken egyértelműen gyakoribbá váltak a pajzsmirigy megbetegedések.
Dr. Sándor János (Pécsi Orvostudományi Egyetem Humán Közegészségtani Intézet) a veleszületett fejlődési rendellenességek számának hazai alakulását elemezve rámutatott, hogy a veleszületett rendellenességek aránya nem növekedett a csernobili balesetet követő években és előfordulási gyakoriságuk sem haladja meg a várt értéket.
A konferencia 2001. március 22-én a hazai nukleárisbaleset-elhárítással kapcsolatos előadásokkal zárul.
A konferencia honlapja
A csernobili betonszarkofág felépítése
A cikk szerzője:
Dr. Aszódi Attila
egyetemi docens
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Nukleáris Technikai Intézet
Informatika és tudomány
