Az űrutazáshoz nem lehet csak úgy hozzászokni

Az űrhajósok agyát tanulmányozó tudósok a mikrogravitáció által előidézett megdöbbentő változásokat fedeztek fel, ami miatt három év szünetet javasolnak a küldetések között.

A Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmány 30 asztronauta agyának vizsgálatát közli az űrutazás előtt és után. A cikk megállapítja, hogy az agy gerincvelői folyadékkal teli kamrái annál jobban tágulnak, minél közelebb kerülnek az asztronauták a küldetésük hat hónapos időtartamához. A növekedés mértéke az eredeti méret 11 százalékától a negyedéig is terjedhet. Bár a tágulás a hat hónapos határ körül csökken, nem feltétlenül ér véget - mondta Rachael Seidler, a tanulmány egyik szerzője, a Floridai Egyetem alkalmazott fiziológia professzora.

"Sok űrhajós többször is utazik az űrbe, és a tanulmányunk azt mutatja, hogy a két repülés között körülbelül három évbe telik, amíg a kamrák mérete teljesen helyreáll" - mondta Seidler. Ez azonban nem csak rossz hír: "Tekintve, hogy előbb-utóbb hosszabb ideig lesznek emberek az űrben örömmel láttuk, hogy a növekedés nem exponenciális." Seidler csapatának felfedezését kiegészítik korábbi eredmények, amelyek megállapították, hogy az űrrepülés az agy felfelé tolódását okozza a koponyán belül, ami agykérgi zsúfoltsághoz vezet az agy felső részén. Ez az agy felső részén a szürkeállomány térfogatának növekedésében, az alján pedig a csökkenésében nyilvánul meg. Ezt szem előtt tartva Seidler és társai óvatosságra intenek. "Még nem tudjuk biztosan, hogy ennek milyen hosszú távú következményei lesznek az űrutazók egészségére és viselkedésére, ezért jó ötletnek tűnik, hogy időt hagyjunk az agynak a regenerálódásra" - mondta a professzor.


Ha nincs gravitáció, a testben lévő folyadékokat nem húzza le semmi, ezért másként áramlanak
A tanulmány azt is vizsgálta, hogy a tapasztalt és a kezdő űrhajósok (akiket úgy definiáltak, hogy jártak vagy nem jártak az űrben) mutatnak-e különbséget az agyukban. Ha igen, akkor ez arra utalna, hogy a mikrogravitáció okozta szürkeállomány-változásokhoz az emberek alkalmazkodni tudnak. Sajnos, bolygón kívüli fajjá válásunk reményei szempontjából úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. A 30 megkérdezett űrhajós közül 18-an már a vizsgálat előtt is jártak az űrben, 12-t pedig az első repülésük előtt és után is vizsgáltak. "A teljes agyi elemzések nem mutattak ki statisztikailag megbízható összefüggést a repülés utáni változások és aközött, hogy a személyzet tagja kezdő vagy tapasztalt asztronauta volt-e" - írta a csapat a jelentésében.

Egy dolgot azonban leszögezett a csapat: azt, hogy az agy-gerincvelői folyadék és egyéb agyban lévő folyadékok nem mozogtak olyan szabadon azon űrhajósok agyában, akik már többször jártak az űrben. Ez inkább káros, mint pozitív alkalmazkodás lehet. "A kamratágulás az űrrepülés során kompenzációs jellegű lehet, lehetővé téve az agy számára, hogy alkalmazkodjon a mikrogravitációban bekövetkező, a fej felé irányuló folyadékeltolódásokhoz" - számoltak be a kutatók. Azokat az űrhajósokat vizsgálva, akik többször utaztak az űrbe, ha a küldetések között kevesebb mint három év volt a kimaradás, "alig vagy egyáltalán nem történt további tágulás" az agykamrában, míg azoknál, akiknél több mint három év telt el az utazások között, a visszatéréskor tágulást mutattak.

"Mivel az emberes űrrepülések egyre gyakoribbá és hosszabbá válnak, ezek az eredmények fontos betekintést nyújtanak és lehetséges iránymutatásokat javasolnak a jövőbeli küldetések tervezéséhez" - állapították meg a kutatók. A gazdagoknak azonban nem kell aggódniuk. A két hétnél rövidebb ideig az űrben tartózkodók agyában nem tapasztalható észrevehető változás, így az űrturizmus továbbra is csábító maradhat azoknak, akiknek megvan rá a módjuk, hogy eljussanak oda.