6 milliárd dollárt költ MI-vezette drónokra az amerikai légierő

Az egész hadviselést megváltoztathatja, ha a személyzet nélküli járművek olcsóbbnak és sokoldalúbbnak bizonyulnak.

Az amerikai katonai tervezők aggódnak amiatt, hogy a légierő repülőgépeinek és fegyverrendszereinek jelenlegi összetétele kudarcot fog vallani a beléjük fektetett dollármilliárdok ellenére Tajvan kínai megszállása vagy egy Kínával való teljes körű konfliktus kitörése esetén. Kína több ezer légvédelmi és hajók elleni rakétát telepített partjaira és a Dél-kínai-tengeren épített mesterséges szigeteire, amelyek súlyosan korlátozzák az Egyesült Államok azon képességét, hogy hatalmas légi és tengeri veszteségek nélkül reagáljon Tajvan esetleges inváziójára. Mivel az évtizedek során a vadászrepülőgépek egyre drágábbak lettek - az F-35-ös darabonként 80 millió dollárba kerül -, a Légierő történelme során az eddigi legkisebb és legöregebb flottával rendelkezik. Míg 1989-ben 4321 repülőgép volt hadrendben, addig 1999-ben 2584, és ez 2022-re 1176-ra esett vissza.

Ezért kerültek be a képbe az új generációs mesterséges intelligenciájú drónok, az úgynevezett együttműködő harci repülőgépek. A légierő 1000-2000 darabot tervez építeni belőlük, darabonként mindössze 3 millió dollárért, vagyis egy korszerű vadászgép árának töredékéért. Ezeknek a robotrepülőgépeknek számos speciális típusa lesz. Egyesek megfigyelési vagy utánpótlási feladatokra fognak összpontosítani, mások támadórajokban fognak repülni, megint mások pedig egy emberi pilóta "hűséges szárnysegédjeként" fognak szolgálni. A drónok például a pilóta nélküli harci repülőgépek előtt repülhetnének, korai, nagy kockázatú megfigyelést végezve. Fontos szerepet játszhatnának az ellenséges légvédelem hatástalanításában is, kockázatot vállalva olyan szárazföldi rakétacélpontok kiiktatásában, amelyek túl veszélyesnek minősülnének egy ember által irányított repülőgép számára.

Az elképzelés szerint az MI az ellenséges erőkhöz közeledve összegyűjtené és kiértékelné az érzékelőiből származó információkat, azonosítaná a fenyegetéseket és a nagy értékű célpontokat, majd engedélyt kérne egy emberi pilótától, mielőtt bombáival vagy rakétáival támadást indítana. A legolcsóbbak feláldozhatónak számítanak majd, ami azt jelenti, hogy valószínűleg csak egy küldetésük lesz. A kifinomultabb robotrepülőgépek viszont akár 25 millió dollárba is kerülhetnek becslések szerint, ami még mindig jóval kevesebb, mint egy pilóta által irányított vadászrepülőgép.


Az első lépések már megtörténtek. Tucker Hamilton ezredes, az amerikai légierő MI tesztelési és üzemeltetési részlegének vezetője e hónap elején arról számolt be, hogy egy mesterséges intelligencia három órán keresztül vezette az XQ-58A Valkyrie drónt az első, MI által vezérelt próbán. Egy ilyen 9 méteres drón 3 millió dollárba kerül, és az amerikai légierő öt éves tervet dolgozott ki egy flotta létrehozására, aminek költségeire 5,8 milliárd dollárt kértek az amerikai Kongresszustól. A beadvány szerint a projekt célja "olyan kollaboratív harci repülőgépek kifejlesztése, amelyek képesek a légi fölény elérésére."

A légierő a Kratos Defense & Security Solutions nevű, San Diegó-i székhelyű katonai magánvállalkozóval együttműködve évek óta fejleszti a személyzet nélküli XQ-58A Valkyrie repülőgépeket. Ezeket úgy tervezik hogy a parancsnokok és a kezelők megfelelő szintű emberi ítélőképességet gyakorolhassanak az erő alkalmazása felett, tehát emberi operátorok hozzák majd meg a végső döntést a bombák ledobásáról vagy a rakéták kilövéséről. A tisztviselők becslése szerint öt-tíz évbe telhet egy mesterséges intelligencia által irányított, valódi légi harcra képes drón megépítése.

"A potenciális ellenfeleket dilemmák elé állíthatjuk, az egyik ilyen a mennyiség" - nyilatkozta Robert Scott Jobe tábornok, utalva a drónok nagyszámú bevetésére az ellenséges erők ellen. Az intelligens, de viszonylag olcsó, nagy számban bevethető fegyverek flottáinak megépítésének lehetősége lehetővé teszi a Pentagon tisztviselői számára, hogy új módon gondolkodjanak az ellenséges erőkkel szembeni fellépésről, így a döntésnek messzemenő hatással vannak a hadviselési taktikákra, a katonai kultúrára és a védelmi iparra. A mesterséges intelligencia megjelenése katonai beszállítók új generációjának megjelenését hozhatja, akikre nem néz jó szemmel a fegyveres erőket repülőgépekkel, rakétákkal, tankokkal és hajókkal ellátó maroknyi óriáscég.


A Pentagon évtizedekig a hagyományos vállalkozók, például a Lockheed Martin és a Boeing által gyártott hardverek vásárlására összpontosított, de a hangsúly most a fegyverrendszerek képességeit növelő szoftverekre helyeződik át. Az F-35-ös vadászrepülőgépeket a Lockheed Martin és alvállalkozói egy csomagban szállítják, de most a légierő a repülőgépeket és a szoftvereket külön-külön tervezi megvásárolni. A Kratos, a Valkyrie építője már készül arra, hogy ajánlatot tegyen a jövőbeni szerződésekre, akárcsak más nagyvállalatok, például a General Atomics, amely évek óta épít Irakban és Afganisztánban használt harci drónokat, és a Boeing, amelynek saját kísérleti autonóm vadászrepülőgép-prototípusa van, az MQ-28 Ghost Bat. Szoftvercégek egy másik csoportja - olyan technológiai start-upok, mint a Shield AI és az Anduril, amelyeket több százmillió dolláros kockázati tőkével finanszíroznak - szintén versengenek a jogért, hogy eladhassák a Pentagonnak azokat a mesterséges intelligencia-algoritmusokat, amelyek a küldetésekkel kapcsolatos döntéseket fogják kezelni.

A védelmi vállalkozók lobbiereje hatalmas, vasszigorral irányítják a katonai kiadások áramlását. A Pentagon meg akarja ezt szakítani, többet akar tenni azért, hogy a szoftvercégek új generációjának szakértelmét felhasználja a csomag kulcsfontosságú részeinél, nagyobb versenyt, vállalkozói sebességet és kreativitást hozva a régóta kockázatkerülő és lassan mozgó rendszerbe. A Pentagon az olyan kutatási részlegein keresztül, mint a DARPA és a Légierő Kutatási Laboratóriuma, már több évet töltött a Valkűrhöz hasonló prototípusok és az azt működtető szoftverek építésével. Ennek ellenére a minisztérium siralmasan teljesít a fejlett szoftverek építésében és a saját mesterséges intelligenciaprogramjának beindításával kapcsolatos kísérletek terén. Az évek során különböző, betűszavakkal teli programhivatalokat hoztak létre, majd zártak be, és nem sok mindent tudtak felmutatni. A Pentagon vezetői között folyamatos a fluktuáció, ami megnehezíti a menetrend szerinti előrehaladásra irányuló erőfeszítéseket.


A Pentagon hosszú, faburkolatú folyosóján, melyről a légierő vezetőinek irodái nyílnak, a falon egy évszázad vezetőinek portréi mellett vegyesen olyan repülőgépek fotói vannak kihelyezve, amelyek a második világháború óta az Egyesült Államoknak globális légi dominanciát biztosítottak. A képekből egy közös téma rajzolódik ki: a pilóta ikonikus szerepe. A légierő új jövőképében továbbra is központi szerepet fognak játszani az emberek, de egyre inkább szoftvermérnökökkel és gépi tanulási szakértőkkel fognak együtt dolgozni, akik folyamatosan finomítják majd a mellettük repülő robotszárnyasok működését irányító algoritmusokat. A légierő műveleteinek szinte minden aspektusát felül kell majd vizsgálni ahhoz, hogy a szereplők ezt a változást elfogadják.

1947-ben Chuck Yeager volt az első ember, aki a hangsebességnél gyorsabban repült. Hetvenhat évvel később egy másik nyugat-virginiai tesztpilóta, Ross Elder őrnagy lett a légierő egyik első pilótája, aki egy autonóm, mesterséges intelligenciával hajtott harci drón mellett repült. A kísérleti XQ-58A Valkyrie-től 300 méterre haladva figyelte, ahogy a drón magától elér bizonyos kijelölt sebességeket és magasságokat. Feladata a repülés előtt a számítógépen lefuttatott szimulációk és a drón tényleges repülésének összehasonlítása volt. Az alapvető funkcionális tesztek után ez év végén a harci drónt arra kérik majd, hogy a Mexikói-öböl fölött üldözzön, majd semmisítsen meg egy szimulált ellenséges célpontot, saját stratégiát találva ki a küldetésre. A jelenlegi fázisban a cél a Valkyrie repülési tulajdonságainak és az MI-szoftverének tesztelése, így a repülőgép nem hordoz fegyvereket. A tervezett légiharc egy "konstruált" ellenséggel lesz, bár a Valkyrie fedélzetén lévő MI-ügynök azt fogja hinni, hogy az valódi.

A tesztrepülések során Elder őrnagy vagy az Eglin légibázis irányítótornyában lévő csoportvezető kikapcsolhatja az MI-platformot, miközben a Valkyrie alapvető robotpilótája tovább működik. A valódi ellenfelek valószínűleg megpróbálják majd becsapni a mesterséges intelligenciát, például az ellenséges repülőgépek vagy célpontok virtuális álcázásával, hogy a robot azt higgye, valami mást lát. Az MI kezdeti verziója "determinisztikus", ami azt jelenti, hogy a légierő által több milliószor lefuttatott számítógépes szimulációk alapján betanított szkripteket követi. De idővel az MI-szoftvernek képesnek kell lennie arra, hogy érzékelje a körülötte lévő világot, megtanulja megérteni az ilyen jellegű trükköket és legyőzni azokat, amihez rengeteg adatra lesz szükség az algoritmusok betanításához, miközben a szoftvert erősen védeni kell majd az ellenséges hackerekkel szemben.


Egy pilóta és a szárnysegédje közötti kötelék központi eleme a bizalom, az életük függ egymástól, és attól, hogy melyikük hogyan reagál. Ez a Pentagonban is aggodalomra ad okot. A korai tesztek során az autonóm drónok szokatlan módon viselkedtek, a Valkyrie egy esetben állandó forgásba kezdett. Elder őrnagy először azt hitte, hogy valami nem stimmel, de kiderült, hogy a szoftver megállapította, hogy az infravörös érzékelői tisztább képet kapnak, ha folyamatosan hurkokat hajt végre. A manőver egy emberi pilóta számára olyan lett volna, mint egy gyomorforgató hullámvasút, de a csapat később arra a következtetésre jutott, hogy a drón jobb eredményt ért el a küldetés szempontjából.

A légierő pilótáinak van tapasztalatuk abban, hogy meg kell tanulniuk bízni a számítógépes automatizálásban, például az ütközéselkerülő rendszerekben, amelyek átveszik az irányítást, ha egy vadászgép a földbe csapódna vagy összeütközne egy másik repülőgéppel -, ami a pilóták halálának két vezető halálozási oka. Kezdetben vonakodtak bekapcsolni a rendszert, mivel ez lehetővé teszi a számítógépek számára, hogy átvegyék a repülőgépek irányítását, de ahogy egyre több bizonyíték gyűlt arra, hogy a rendszer életeket ment, széles körben elfogadták. Mindazonáltal a harci drónokba vetett bizalom kiépülése hosszabb folyamat lesz majd, ismerték el a légierő magas rangú tisztviselői.

A Pentagon tisztviselői szerint a cél egy olyan légierő, amely kiszámíthatatlanabb és halálosabb, ami nagyobb elrettentő erőt jelent Kína esetleges lépéseivel szemben és kevesebb halálos áldozatot az Egyesült Államok légierejében. A légierő parancsnokai az erőfeszítések felgyorsítását szorgalmazzák, de elismerik, hogy a sebesség nem lehet az egyetlen cél. "Nem fogunk azonnal odaérni, de célba fogunk érni." - mondta Jobe tábornok. "Fejlődik és napról napra jobb lesz, ahogy folyamatosan képezzük ezeket az algoritmusokat".