Az ukránok helyett a robotok miatt kellene aggódniuk a parasztoknak

Az elmúlt évtizedben több milliárd dollár ömlött a növénytermesztés automatizációjának fejlesztésébe.

Aki azt hiszi, hogy a növénytermesztés egyszerű, ideje átgondolnia álláspontját. A fejes saláta nem a világ legnagyobb kihívást jelentő növénye, de mint minden gazda tudja, hogy rengeteg probléma merül fel az ültetés és a betakarítás között. A skála a kártevőktől a kórokozókon át a túl kevés és túl sok esőig terjed. Hogy megvédjék a zsenge zöldeket a kegyetlen világtól, sok termelő beltérbe költöztette a terményt, kiterjedt üvegházak vagy zümmögő raktárak váltak mindenféle növény új otthonává. De démonok a beltérben is leselkednek, és az utóbbi időben valójában több a veszteség, mint a nyereség.

A beltéri termesztéssel foglalkozó startupok az elmúlt években a startup világ kedvencei voltak, és a Crunchbase szerint a technológiai fókuszú cégek 2012 és 2022 között mintegy 3 milliárd dollár értékű befektetést vonzottak. Az elmúlt egy évben azonban az ágazat finanszírozása elsorvadt: az AppHarvest és a Fifth Season is csődöt jelentett, az Iron Ox elbocsátotta alkalmazottainak közel felét, a Bowery Farming pedig elbocsátásokon ment keresztül, míg a Fidelity csökkentette az értékelését. A szektor nehéz helyzetben van, van azonban néhány zöld hajtás. A Hippo Harvest nemrégiben 21 millió dollárt gyűjtött be újrahasznosított raktárrobotjainak köszönhetően. A PitchBook szerint mindez a startupot 145 millió dollárra értékeli, ami nagy ugrás a korábbi 42 millió dolláros értékeléshez képest.


Bizonyos szempontból a Hippo Harvest hasonlít a versenytársaira: azt ígéri, hogy kevesebb földet és vizet felhasználva hatékonyabban tud élelmiszert termeszteni. De ami megkülönbözteti a többiektől, hogy sokkal inkább egy robot startup, mint egy beltéri termesztéssel foglalkozó vállalat. Utóbbi ágazat tagjainak többsége az automatizálásra támaszkodik, számítógépek szabályoznak mindent a hőtől és a páratartalomtól kezdve a hidroponikus rendszerek tápanyagszintjéig. Az érett terményekkel teli tálcák sínpályákon zakatolnak, hogy betakaríthassák őket. "Egy 15 évvel ezelőtti Amazon raktár nagyon hasonlít a mai üvegházakra: pneumatika, portálrendszerek, rengeteg fix folyamatautomatizálás" - mondta Eitan Marder-Eppstein, a Hippo Harvest vezérigazgatója.

De az Amazon raktárai ma már teljesen másképp néznek ki. Robotok szaladgálnak, egész polcnyi árut mozgatnak egyik helyről a másikra, optimalizálva az elrendezést a kereslet függvényében. Ezek a robotok olyan széles körben elterjedtek, hogy árucikké váltak - mondta Marder-Eppstein. "Megláttuk a lehetőséget, hogy azt mondjuk: "Hé, mi lenne, ha fognánk ezeket a robotokat, és traktorokká alakítanánk őket az üvegházaink számára?" - mondta. Ez a döntés az egész vállalatot formálta. "Visszamentünk egészen addig, ahogyan régen a faiskolákat irányították. Ez tényleg a régi módszer, amikor egy ember egy öntözőkannával sétálgatott. De most már van egy robotunk, ami ezt meg tudja csinálni."


A robotok azt is lehetővé teszik a Hippo Harvest számára, hogy kísérleteket végezzen és adatokat gyűjtsön a gépi tanulási algoritmusaihoz. Amikor Marder-Eppstein és társalapítója, Wim Meeussen elkezdte tanulmányozni az üvegházakat, elmondásuk szerint egy problémába ütköztek: "Ezek a rendszerek nagy, keringtetett vízvezeték-hurkokkal működnek" - mondta Marder-Eppstein. A közös hurok miatt nem tudták, hogy az egyes növények mennyi tápanyagot kapnak, és nem tudták elkülöníteni az egyes növények mikrobiomját a többitől. (A növények nagyban támaszkodnak a mikrobiomjukra, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a számukra elérhető tápanyagokból). Egy ilyen felállás erősen korlátozta, hogy hány kísérletet tudnak lefuttatni.

Így ahelyett, hogy a növények ugyanabban a közös hidroponikus vezetékben ülnének, a Hippo Harvest egyedi cellákban helyezi el őket három négyzetméteres modulokban. Ez a szétválasztás nemcsak azt tette lehetővé, hogy az üvegház több változót tesztelhessen, hanem akaratlanul megoldotta azt a problémát is, amely a hidroponikus üvegházak üzemeltetőit bosszantja: a kórokozókat, amelyek gyorsan elterjednek a közös hurokban, és elpusztítják az egész termést. A Hippo Harvest üvegházban a növénymodulok egy oszloprácson helyezkednek el, és kis folyosók választják el őket egymástól. A robotok a panelek alatt kanyarognak, vizet és tápanyagokat szállítanak, illetve adatokat gyűjtenek. Amikor a növények beérnek, felemelik a lapokat és a raktárkezelőkhöz szállítják őket betakarítás céljából.


A Hippo Harvest ragaszkodik az üvegházakhoz, és szándékosan nem vertikális farmot épített, hogy megpróbáljon spórolni a tőke- és működési költségeken. A vertikális farmok intenzívebb világítást, fűtést és szellőzést igényelnek. A vállalat szerint a hagyományos mezőgazdasághoz képest jelenleg akár 92%-kal kevesebb vizet, 55%-kal kevesebb műtrágyát és növényvédő szereket használnak fel a zöldségek termesztéséhez, bár a vállalat nem közli működésének szénlábnyomát. Jelenleg az üvegházakat földgázzal fűtik, bár Marder-Eppstein szerint a vállalat elkötelezte magát amellett, hogy 2040-re nettó nullára állítsa be a szén-dioxid-kibocsátást.

A Hippo Harvest terményei jelenleg az Amazon Fresh-en keresztül, valamint néhány kisebb üzletben Kalifornia államban, köztük a Mar-Val és a Gus's Community Market áruházakban kaphatók. A vállalat azt tervezi, hogy továbbra is helyi terjeszkedésre összpontosít és finanszírozást a működés bővítésére használja fel. Ha a Hippo Harvest sikeres lesz, akkor a trenddel ellentétes irányba mozdul el, kétségtelenül a befektetők örömére. A beltéri mezőgazdaság nehéz időszakot élt meg, de a benne rejlő potenciál túl csábító ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni. A beltéri farmok a vízfelhasználás csökkentését ígérik, ami egyre fontosabb ebben az aszályos korban, és közelebb hozzák a termelést az otthonokhoz és az éttermekhez, csökkentve a szállítási költségeket és a károsanyag-kibocsátást. Most már csak a termelési költségeket kell visszafogniuk, és a Hippo Harvest reméli, hogy az újrahasznosított robotok ezt meg is teszik.