Két szupernagy teleszkóp verseng a megvalósításért

Jó és egyben rossz hír érkezett a csillagászok számára: az amerikai Nemzeti Tudományos Tanács szerint az Egyesült Államoknak 1,6 milliárd dollárt kellene fordítania egy "rendkívül nagy teleszkóp" megépítésére, amely új korszakba emelné az amerikai csillagászatot.

A Nemzeti Tudományos Alapítványnak tanácsot adó szervezet májusig adott határidőt annak eldöntésére, hogy válasszon a teleszkóppal kapcsolatos két versengő javaslat közül. A bejelentés megkönnyebbülést jelent az amerikai csillagászok számára, akik aggódtak, hogy lemaradnak az európai kollégáikkal szemben az égbolt vizsgálatában a nagyobb és jobb távcsövek hiányában. De hogy a két teleszkóp közül melyik épül meg - és az álmodozás, valamint a már befektetett több milliárd dollárnyi idő és technológia sorsa - továbbra is nyitott kérdés. Sok csillagász remélte, hogy az alapítvány, a nemzeti obszervatóriumok hagyományos finanszírozója megtalálja a módját annak, hogy mindkét projektet segítse.

A két projekt a chilei Las Campanasban épülő óriás Magellán-teleszkóp és egy harminc méteres távcső, amelyet valószínűleg Hawaii szigetén, a Mauna Keán helyeznek el. Mindkettő nagyobb teljesítményű lenne, mint bármely jelenleg a Földön vagy az űrben lévő teleszkóp. Egységesen várhatóan legalább 3 milliárd dollárba fognak kerülni, és a tervezett költségek kevesebb mint felét sikerült eddig előteremtenie a mögöttük álló nemzetközi együttműködéseknek. A csillagászok között keringő közleményben a testület azt írta, hogy még az 1,6 milliárd dolláros árú teleszkóp finanszírozása is a szervezet építési költségvetésének nagy részét felemésztené. "A csillagászati és asztrofizikai közösség prioritásait a szervezet által támogatott számos tudományág kiemelt fontosságú, nagy hatású projektjeinek tágabb összefüggésében kell figyelembe venni" - áll a testület múlt heti közleményében.

Az eredményben érdekelt csillagászok óvatosan megjegyezték, hogy a kongresszus, valamint a Fehér Ház és a tudományos alapítvány is beleszólt az eredménybe. "Ez egy maraton, nem pedig sprint" - mondta Robert Kirshner, a Thirty Meter Telescope International Observatory igazgatója, az óriás Magellán-csapat korábbi tagja. Hozzátette, hogy bízik abban, hogy mindkét teleszkóp tovább tud haladni. Michael Turner, a Chicagói Egyetem emeritus kozmológusa a mostani eredményt "kiváló hírnek nevezte az amerikai csillagászat számára, és "reális utat lát" egy rendkívül nagy teleszkóp számára. "Mielőtt észbekapnánk, a teleszkóp exobolygókról és a korai világegyetemről készült képekkel fog elkápráztatni minket" - mondta. "Gyorsabban kellett volna történnie? Természetesen, de ez már történelem. Teljes gőzzel előre, a szemünk a jövőre szegezve!"


Wendy Freedman, a Chicagói Egyetem kozmológusa, aki a Giant Magellan projektet annak első évtizedében vezette, így nyilatkozott: "Úgy gondolom, hogy a legrosszabb eredmény az lett volna, ha egyáltalán nem finanszíroznak építést. Ez tragédia lett volna! Reálisan nézve (és sajnos), a költségvetésben nincs pénz kettőre. De egy szupernagy teleszkóp létfontosságú az amerikai csillagászat jövője szempontjából. Szóval nagyon megkönnyebbültem." Richard Ellis, a University College London asztrofizikusa, aki a harminc méteres teleszkóp projekt egyik korai vezetője volt, a Science-nek elmondta: "A két teleszkópba történt befektetéseket nézve ez tragédia".

Egy teleszkóp teljesítményét, amellyel mélyebb és halványabb objektumokat is képes meglátni az űrben, nagyrészt a főtükör mérete határozza meg. A legnagyobb földi teleszkópok átmérője nyolc-tíz méter. Az Óriás Magellán hét nyolcméteres tükröt csoportosítana, hogy egy 25 méteres teleszkópnak megfelelő méretű legyen; a hetedik és egyben utolsó tükröt tavaly öntötték, és a munkások már készen állnak a betonozásra a Las Campanas-i építkezésen.

A harminc méteres szem 492 hatszögletű tükörszegmensből állna, a Kaliforniai Technológiai Intézet és a Kaliforniai Egyetem által a Mauna Keán működtetett 10 méteres Keck iker-teleszkópok tervét továbbfejlesztve. (A 100. szegmenst éppen most öntötték Kaliforniában, de a hawaii őslakosok és más kritikusok tiltakozása megakadályozta, hogy a Mauna Keán dolgozzanak. A projektcsoport egy alternatív helyszínt fontolgat a Kanári-szigeteken). A 2030-as évekig valószínűleg egyik teleszkóp sem készül el.

Miközben az amerikaiak által vezetett erőfeszítések megrekedtek, az Európai Déli Obszervatórium egy rendkívül nagy távcsövet - az úgynevezett Extremely Large Telescope-ot - épít a chilei Paranal Obszervatóriumban. A 798 hatszögletű szegmensből álló főtükör a legnagyobb és legerősebb lesz - 39 méter átmérőjű. A versenytársak közül is ez lesz az első, amely elkészül; az európai csillagászok 2028-ban tervezik megkezdeni a használatát. Ha az erőfeszítés sikeres lesz, egy évszázad óta ez lenne az első alkalom, hogy a Föld legnagyobb működő teleszkópja nem amerikai földön áll.

Mind az óriás Magellán, mind a harminc méteres teleszkóp multinacionális együttműködés, amelynek központja néhány kilométerre van egymástól a kaliforniai Pasadenában. A Tanács támogatása a két csoport között a 20 évvel ezelőtti kezdetek óta vitás kérdés. 2019-ben a két csoport megállapodott abban, hogy egyesítik erőiket, és létrehoznak egy amerikai programot, amely az Arizonában, Tucsonban található Nemzeti Optikai-Infravörös Kutató Laboratórium felügyelete alatt áll, és amely lehetővé teszi az amerikai csillagászok számára, hogy mindkét teleszkópot használják. Az Astro 2020, a Nemzeti Tudományos Akadémiák testülete támogatta a javaslatot, és az évtized legfontosabb prioritásának nevezte a földi csillagászatban. A testület azt javasolta, hogy a tudományos alapítvány 1,6 milliárd dollárral járuljon hozzá az egyik vagy mindkét teleszkóp résztulajdonának megvásárlásához.

A teleszkópok költségei azonban tovább emelkedtek, és az 1,6 milliárd dollár már nem ér annyit, mint egykor. A tudományos közösség és a szövetségi kormányzat kerekei pedig lassan forognak. "Ez a folyamat három-öt évet vesz igénybe" - mondta Linnea Avallone, a Tanács kutatási létesítményekért felelős vezetője. "Mi alig több mint egy éve vagyunk benne. Nem hiszem, hogy húzzuk az időt; nem hiszem, hogy nem vagyunk agresszívek. Hozzátette, hogy az alapítvány "nagyon jól gazdálkodik az adófizetők pénzével". Látja-e kockázatát annak, hogy az Egyesült Államok nem finanszírozza a saját rendkívül nagy távcsövét? "Ez egy jó kérdés, amelyre jobb, ha a csillagászok válaszolnak" - mondta Dr. Avallone.