Miért vesznek az emberek még mindig MP3-lejátszókat?

Steve Jobs az iPhone előtt az iPod-ot tette sikeressé. Az MP3-lejátszók kora rövid életű volt: a 2005-ös volt a rekordév, de még tavaly is 110 millió darab fogyott belőle globálisan. Ahelyett, hogy a régi technológiát siratnánk, akár csodálkozhatnánk is: ez elég sok egy olyan korban, amikor okostelefonon keresztül szinte bármilyen zenét streamelhetünk. Valójában még mindig vannak olyan emberek, akik fájlokat másolnak egy olyan eszközre, amely nem tud mást, mint zeneszámokat lejátszani. Hogy lehet ez?

A világ első piacképes MP3-lejátszóját a dél-koreai Saehan cég mutatta be 1998-ban a hannoveri Cebiten. Az MPMan F10 32 vagy 64 megabájtos memóriával rendelkezett, azaz legfeljebb egy album számára volt rajta hely. Ezt megelőzően azonban először az erlangeni Fraunhofer Intézetnek meg kellett alkotnia az MP3 formátumot. Ez egy erősen összezsugorított hangfájl, amelyből kimarad az, amit az emberek amúgy is alig hallanak. Ez a találmány és az internet elterjedése tette lehetővé a Napster 1999-es megalapítását. Az online fájlmegosztó platform lehetővé tette az MP3-ak ingyenes letöltését, és az MP3-lejátszó volt az az eszköz, amellyel ezeket a fájlokat útközben is meg lehetett hallgatni.

A zeneipar veszélyeztetve látta létét, és jogi lépéseket tett a Napster és felhasználói ellen, hogy megakadályozza azt, amit már nem lehetett megállítani: a zene digitális terjesztését. Az Apple ezzel szemben felismerte a fejlődésben rejlő lehetőségeket, és üzleti modellé alakította. A vállalat 2001-ben dobta piacra az első iPodot, amely az akkori mércével mérve óriási, öt gigabájtos memóriával rendelkezett. Két évvel később az Apple az iTunes zenei menedzsmentszoftverét kiegészítette egy MP3-bolttal. Ez azt jelentette, hogy az embereknek többé nem kellett illegálisan letölteniük a dalokat vagy digitalizálniuk a CD-ket. Ez is hozzájárult a hordozható zenelejátszók sikeréhez.

Egy korszak vége már látható volt. A Samsung már az 1990-es évek végén elkezdte kiegészíteni mobiltelefonjait MP3-lejátszókkal. Az Apple 2007-ben mutatta be az első iPhone-t, és két dolgot hozott össze végérvényesen egy eszközön: a kommunikációt és a fogyasztást. Ettől kezdve a felhasználók a zenéjüket a telefonjukra töltötték, ami amúgy is mindig náluk volt. Az MP3-lejátszó feleslegessé vált. A Spotify streaming szolgáltatás 2012-es elindulásával a letöltés a múlté lett. Az emberek ahelyett, hogy megvásárolták volna a zeneszámokat, díj ellenében streamelték azokat.


A letöltések 2023-ban a zenei eladások mindössze egy-két százalékát tették ki, de az útközbeni zenehallgatáshoz szükséges eszközök nem tűntek el teljesen. A választék nem is olyan szűk, sok ismeretlen márkát is tartalmaz, mint például a Dodosoul, a Swofy, a Mechen és a BMDSAE, amelyek egyértelműen jól prosperálnak. De új iPod nincs, az Apple 2022-ben befejezte a gyártást. Az eszköztől függően az MP3-lejátszók sok mindent tudnak: van rajtuk érintőképernyő és Bluetooth, képesek filmek lejátszására, fotók és e-könyvek megjelenítésére. Még internetre is tudnak csatlakozni. Rajta vannak a népszerű zenei streamingszolgáltatások alkalmazásai és a memória gyakran bővíthető micro SD-kártyával.

Vajon pusztán a nosztalgia az, ami miatt az emberek ma is az MP3-lejátszók után nyúlnak? Az Amazonon található termékértékelések szerint más oka van. Egy MP3-lejátszó praktikus és könnyen kezelhető, különösen akkor, ha valaki nem túlságosan jártas a technikában. Egy dolgot tud, de azt nagyon jól: zenét lejátszani. Miután rámásoltuk a fájlokat a számítógépről a készülékre, csak be kell kapcsolni és megnyomni a lejátszás gombot. Ezt még a kisgyerekek is megtehetik, és zenét hallgathatnak anélkül, hogy okostelefonhoz kellene nyúlniuk. Az MP3-lejátszónak nincs szüksége semmilyen alkalmazásra, Spotify-fiókra vagy internet-hozzáférésre. Bár a streamingszolgáltatások lehetőséget kínálnak a dalok offline tárolására is - csak az alkalmazáson belüli lejátszáshoz -, ez gyorsan nagy részét foglalhatja el az okostelefon tárhelyének.

A könnyű MP3-lejátszók sportolásra is jobban alkalmasak, és akkor sem kell aggódni miattuk ha földre esnek. Egy strapabíró okostelefon ára százezer forintnál is több, míg egy hasonló MP3-lejátszó a tizedéből megvan. Ha egy dal megvan CD-n még csak nem is kell pénzt költeni MP3-akra, hanem a lemezgyűjtemény digitalizálható. A streaming előfizetések drágák, a piacvezető Spotify több mint tízezer forintba kerül évente, és az előfizetés lemondása esetén az összes dal elveszik. Az MP3-ak örökre megmaradnak.


Az okostelefonokat nem elsősorban zenelejátszásra tervezték, az MP3-lejátszókat igen. Jelentős részpiac az audiofil vásárlókat megcélzó készülékek: azoknak, akiket nemcsak az érdekel, hogy mit hallgatnak, hanem az is, hogy milyen minőségben. A HIFI Walker és a Surfans nevű gyártók 50 ezer forint körüli áron már az igényesebbeket is kiszolgálják, a Sony 120 ezer forintért árul Walkmant, a dél-koreai Astell & Kern gyártó pedig akár 5000 euróért is tart készülékeket a kínálatában. Csak jó hangszórókra van szükség, és máris kész a sztereórendszer. Az MP3-lejátszók nevük ellenére nem csak MP3-akat játszanak le - amelyek a tömörítéssel veszítenek a minőségükből -, az olyan formátumok, mint a FLAC veszteség nélkül tömörítenek, de több memóriát is igényelnek. Bár a legtöbb streaming szolgáltatás ilyen formátumban is kínál dalokat, a Spotify még nem.

Az okostelefonok azért olyan elterjedtek, mert különböző eszközöket váltanak ki, ez azonban azt is jelenti, hogy könnyen elvonják a figyelmünket. Miközben zenét hallgatunk, guglizunk, Viberen írunk simán megzavar minket egy telefonhívás. Az MP3-lejátszók teljesítik a digitális detoxra való vágyakozást. Sokaknak az teszi őket annyira vonzóvá, hogy csak egy dolgot tudnak csinálni.