Lassan leomlanak az Apple elzárt ökoszisztémája köré épített falak

Ez nem csupán egy korszak végét jelenti a vállalat számára, hanem az okostelefonok nimbuszának eltűnését is jelzi.

2008 elején az iPhone megjelenésével a wapos világ végleg idejétmúlttá vált, minden megváltozott, bár nem azonnal. A kezdeti időkben az iPhone jó volt - sőt, izgalmas -, de nem volt domináns. Az embereknek akkoriban sokféle telefonjuk volt: Nokiák, Motorolák, HTC-k, Palmok. A '10-es években egy új iPhone bemutatója körül más volt az energia. Valódi események voltak, ami mindenkit megállásra és figyelemre késztetett. Az egész világon visszhangot keltettek, de az évek során a hangulat lassan megváltozott. Ma már egy iPhone is csak egy telefon, bármennyire is szeretné az Apple ha másképp gondolkodnánk. A legtöbb ember számára csak egy eszköz, és egy új készülék beszerzése inkább elkerülhetetlen dolog, mintsem esemény. Körülbelül olyan izgalmas, mint a mosógép lecserélése.

A telefonok egyre inkább háztartási készülékként jelennek meg a tudatunkban. E a folyamat elkerülhetetlen, és nem feltétlenül probléma nekünk, fogyasztóknak, de az Apple számára mindenképpen az. A cég évek során tett diverzifikációs erőfeszítései ellenére még mindig egy olyan vállalatról van szó, amelynek hatalmas vagyona nagyrészt egyetlen terméktől függ, az iPhone-tól. Az Apple-nek érdeke, hogy elhitesse velünk, hogy számít a telefonon lévő márkanév. Az Apple védekezésképpen egyre magasabbra és magasabbra építette birodalmának falait, és biztosította, hogy a vásárlók a saját termékeit használják, és semmi mást. Most ezek a falak azzal fenyegetnek, hogy leomlanak.


Az IDC szerint az elmúlt hét évben hatszor zsugorodtak az okostelefon-eladások. Az Apple ennek a visszaesésnek egy részét a készülékek jobb tartósságának tulajdonítja. Az elmúlt néhány évben eladott zászlóshajó telefonok - beleértve az Apple készülékcsaládját is - szinte mindegyike teljes vízállóságot kínál, ami azt jelenti, hogy túlélnek egy rövid megmártózást egy édesvízben. De az IDC rámutat valamire, amit egy kicsit nehezebb meghatározni: a "meghosszabbodott csereciklusra". Egyszerűen már nem érezzük olyan sürgetőnek, hogy néhány évente lecseréljük az okostelefonunkat, mint korábban. A kezdeti időkben sok minden egyszerűen rossz volt egy okostelefonon. Az akkumulátor élettartama rövid volt, a kamerák rosszak voltak, a processzorok lassúak voltak és a konzolminőségű mobiljátékok távoli jövőképnek számítottak. De mindezek a dolgok mára sokkal jobbak lettek, és egyre inkább lényegtelenné váltak.

Az Apple folyamatosan a világ legnagyobb bevételű vállalatai között szerepel, de ez az egyetlen olyan vállalat a listákon, amely a legtöbb pénzt egy nagyon specifikus üzletágból szerzi: telefonok gyártásából és értékesítéséből. Ha az okostelefonok piaca hanyatlik, azt az Apple nagyon megérzi. Ezért évek óta azt a logikus dolgot teszi, hogy más módokat keres a pénzkeresésre. Ebben nagyrészt sikerrel is járt, különösen az App Store és az olyan szolgáltatások, mint az Apple Music hozzáadásával. Szerencséje azonban még mindig aránytalanul nagy mértékben az iPhone-értékesítéseken múlik: az Apple 2024 első negyedévi pénzügyi jelentése szerint a 2023. december 30-át megelőző három hónapban 119,6 milliárd dollár nettó árbevételt ért el, amelyből 69,7 milliárd dollár az iPhone-nak tulajdonítható. A szolgáltatások - a második legnagyobb üzleti szegmens - csak 23 milliárd dollárral járultak hozzá az eredményhez.

Életének korai szakaszában az iPhone olyan platformként szerzett magának hírnevet, amely inkább tökéletesítette az új koncepciókat, mintsem úttörő lett volna. Nem ez volt az első, amelyik bevezette az arcfeloldást, a nagy frissítési sebességű képernyőket vagy a teleobjektíves kamerákat, de arra lehetett támaszkodni, hogy az újszerű technológiákat (nos, általában) kiforrottan valósítsa meg. De ahogy az Apple egy halom saját fejlesztésű funkciót és szolgáltatást halmozott fel a saját birodalmában - App Store, iMessage, FaceTime, Apple Wallet, hogy csak néhányat említsünk -, és ahogy egyre nagyobb lett a piaci dominanciája, egy dolog világossá vált: a vállalatnak nem áll érdekében, hogy bármit is beengedjen, ami veszélyeztetné a pozícióját.


Ahogy ezek a termékek beindultak, az Apple bevetett néhány védekező lépést. Vegyük például az iMessage-t: 2011-ben indult és 2012-re elérte a 140 millió felhasználót. 2013-ban már egyértelműen megvolt az igény a platformok közötti kompatibilitásra. Az előnyök nyilvánvalóak voltak: zökkenőmentes kommunikáció a zöld és kék buborékok, SMS és nem SMS zavaros keveréke helyett. És nem csak arról volt szó, hogy az Android-felhasználók be akartak kapcsolódni; az Android-felhasználók távol tartása objektíve rosszabb és kevésbé biztonságos élményt nyújt az iOS-felhasználóknak is. Az Apple vezetője, Eddy Cue 2016-ban egy androidos iMessage-alkalmazást szorgalmazott, de Craig Federighi egy belső e-mailben azt válaszolta, hogy "az iMessage Androidon elhárítana egy akadályt az elől, hogy az iPhone-os családok androidos telefont adjanak a gyerekeiknek". Tim Cook pedig - mint ismeretes - azt válaszolta a pódiumon állva egy kérdezőnek, aki iMessagen akart kommunikálni az anyukájával, hogy "vegyen neki egy iPhone-t".

Ugyanezt a stratégiát láthatjuk az egész ökoszisztémában a FaceTime-tól kezdve az okosórával való összekapcsolásig, hogy rengeteg a gond ha valaki megpróbál egy Apple-terméket kivinni a falak mögül. De míg a perifériák és szolgáltatások esetében találgathatunk az Apple motivációiról, az iMessage esetében egyáltalán nincs rejtély: az Apple egy évtizeden át zárva tartotta, hogy az iOS-felhasználókat magához kösse. A vállalat vezetői ezt mind belsőleg, mind hangosan is elmondták. De az ügyfelek bezárása csak egy része az egyenletnek: ott van maga a platform és a rá fejlesztő emberek is. Nem meglepő, hogy az Apple a kezdetektől fogva gyilkos kontrollt tart fenn az alkalmazásbolt felett is, szigorú korlátokat szabva a platformra alkalmazásokat készítő fejlesztőknek, a platformot a vállalat bevételtermelő gépezetévé építve.

Az alkalmazásbolt 2008-ban indult egy kulcsfontosságú irányelvvel: az Apple 30 százalékos jutalékot kap minden eladott alkalmazás után. Később, amikor a vállalat az alkalmazáson belüli vásárlásokat is bevezette, a fejlesztőknek az Apple saját fizetési rendszerét kellett használniuk - és ugyanez a 30 százalékos rész minden tranzakcióra vonatkozott. Az évek során az alkalmazásbolt felduzzadt, a kezdeti 500 alkalmazásról 2008 végére "ezerre", majd a mai 1,8 millióra. A bolt csak 2020-ban pedig több mint 60 milliárd dolláros bevételt hozott az Apple-nek.

Az App Store növekedésével párhuzamosan az Apple szigorú ellenőrző intézkedéseit egyre több kritika érte. A fejlesztők arra panaszkodtak, hogy a vállalat alkalmazás-ellenőrzési folyamata - amely eldönti, hogy mely alkalmazások kerülhetnek be az App Store-ba, és melyek nem - átláthatatlan és igazságtalan. A vállalat 30 százalékos vásárlási díjcsökkentése miatti panaszok arra vezettek, hogy az Apple az első év után 15 százalékra csökkentette az előfizetések után fizetendő díjat. A kisebb fejlesztők pedig nehezen találtak olyan üzleti modellt, amely működőképes az Apple jutalékai és a szigorú irányelvek között, amelyek arra vonatkoztak, hogyan és mikor számíthat fel díjat a vásárlóknak a termékükért.


2016-ra az Apple sokkal védekezőbb álláspontot képviselt, mint a kezdeti időkben, gyakrabban és általában csak a kritikákra reagálva vezetett be irányelvi változtatásokat. Az eredmény a javítások alkalomszerű és zavaros hálózata lett. Bizonyos típusú alkalmazásokat megtiltottak, majd csendben újra engedélyeztek. Az alkalmazásboltok irányelvei megnehezítették az olyan szolgáltatások, mint a Kindle és a Netflix létezését az iOS-en, mivel ezek lehetővé tették a felhasználók számára, hogy hozzáférjenek az alkalmazásokon kívül vásárolt előfizetéses tartalmakhoz. Az Apple tehát kivételt tett ezekre az alkalmazásokra, de vita alakult ki, amikor egy e-mail fejlesztő megpróbálta alkalmazni a besorolást az alkalmazására. Az Apple stratégiája kezdeményezőből sokkal inkább reaktívvá vált.

A taktika más, de az Apple most a Microsoft '90-es évekbeli helyzetére emlékeztet. Akkoriban a Microsoft volt a PC-piac meghatározó ereje, és a Windows korlátozásával mindent megtett azért, hogy ez így is maradjon. A Netscape fenyegetésként jelent meg a Windows dominanciájára nézve, ezért a Microsoft elzárta a levegőt azáltal, hogy saját webböngészőjét ingyen adta a Windowshoz. A Microsoft felismerte, hogy a Java megkönnyítheti a szoftverek Windowsról más rendszerekre történő átültetését, ezért szabotálta a Sun erőfeszítéseit, és utasította szövetségeseit, hogy ne segítsék a vállalatot. De csak ideig-óráig lehet a konkurenciával bohóckodni - vagy a barbárokat a kapuktól visszaszorítani.

Az Apple elleni leszámolás a tárgyalótermekben kezdődött. Az Epic 2020-ban beperelte az Apple-t és a Google-t az alkalmazásboltoknál alkalmazott gyakorlatuk miatt - konkrétan a 30 százalékos jutalék miatt, amelyet az Apple segített iparági szabványként meghonosítani. A bíróság az Epicnek adott igazat, de az Apple-t arra kötelezte, hogy az alkalmazáskészítők az Apple által kínált fizetési módokon kívülre irányíthassák a felhasználókat. Ezután 2022-ben az Európai Unió olyan törvényt hozott, amely megpróbálta visszaszorítani a nagy technológiai cégek, köztük az Apple hatalmát. Az Apple úgy reagált a nyomásra, hogy ígéretet tett az RCS támogatására az iPhone-on - ez a szabvány frissíti a viszonylag ősi SMS/MMS protokollt, és több iMessage-szerű funkciót tartalmaz.

A másik dominó a múlt hónapban dőlt el, amikor az amerikai igazságügyi minisztérium trösztellenes pert indított az Apple ellen, amiért az illegális monopóliumot működtet az okostelefonok piacán. A jogi eljárás még csak most kezdődik, és ha végül sor kerül rá, a per valószínűleg még évekig elhúzódik. A minisztérium trösztellenes ügye a Microsoft ellen 1998-ban indult; a fellebbezések egészen 2007-ig elhúzódtak.

Az Apple már megkezdte az új EU-s irányelvek hatására végrehajtott változtatásokat: lehetővé tette a harmadik féltől származó alkalmazásboltok használatát és új jutalékstruktúrát vezetett be, illetve egy választóképernyőt hozott létre, amelyen a felhasználók kiválaszthatják az általuk preferált webböngészőt. De valószínűleg ezzel még nem lesz vége: az alkalmazásfejlesztők nem elégedettek azzal, hogy a vállalat "rosszindulatúan alkalmazza" a DMA új szabályait, és az európai szabályozó hatóságok vizsgálják az Apple válaszlépéseit.

Egyetlen új törvény vagy trösztellenes ügy talán nem elég ahhoz, hogy ledöntse a falakat, de az Apple az elmúlt öt évben hatalmas nyomást volt kénytelen elviselni - és ennek még nincs vége. Az Apple jobban irányíthatta volna a sorsát, ha korábban megnyitja szolgáltatásait, de nem tette. Most pedig kénytelen reagálni a szabályozásra, a világ különböző régióiban eltérő szabályokat alkotva az iOS-re. Nehéz úgy vezetni egy jövőbe mutató vállalatot, hogy a perek és a szabályozó hatóságok állandóan elvonják a vezetők figyelmét - kérdezzék csak meg Bill Gates-t.

Az iPhone megjelenését követő években a telefonok egyre gyorsabbak és megbízhatóbbak lettek, és egyre nehezebb megkülönböztetni őket egymástól. Egy új technológia nem tud örökké lenyűgözni minket, végül mindenhol ott lesz. A történelem megmutatta, hogy egy vállalat csak bizonyos ideig tarthatja fenn az uralmat egy adott technológia felett - és minél nagyobb lesz, annál több energiát igényel a fenntartása. Most már egy kis napfény kúszik be a falakkal körülvett birodalomba, és még fényesebb napok állnak előttünk.