Az Intel bemutatta a Lunar Lake processzorokat

Az Intel visszatér egy hagyományosabb dizájnhoz, így veszi fel a harcot az AMD, a Qualcomm és az Apple ellen. A Lunar Lake továbbra is teljesítményre kihegyezett P-magok és a energiatakarékos E-magok keverékét használja, amelyek lehetővé teszik, hogy a chip a szükségesnél nagyobb energiafelhasználás nélkül kezelje az alacsony intenzitású és a nagy teljesítményű munkaterhelések keverékét.

Az elmúlt évek nehezek voltak az Intel számára: gyártási problémák, az AMD feltámadása, a Qualcomm betörése és az Apple ügyfélből versenytárssá válása jellemezte ezeket. Manapság egy számítógép-vásárlónak több lehetősége van, mint valaha, és a vállalat Meteor Lake architektúrája sok szempontból sokkal érdekesebb műszakilag, mint az előző generációs Raptor Lake processzorok frissítése. De még mindezeket figyelembe véve is az Intel adja el a PC-kbe szánt processzorok túlnyomó többségét: a Canalys friss elemzői becslése szerint az összes eladott számítógépes CPU közel négyötöde az Intelé. A vállalat még mindig nagyon erős szereplő, és még mindig diktálja a tempót az iparág többi részének.

Most ismertették a következő generációs CPU-architektúrájukat, melynek kódneve Lunar Lake. A fejlesztésről már egy ideje tudunk, hiszen az Intel a Microsoft Copilot+ PC bemutatója során mindenkit emlékeztetett a megjelenésére, hogy azt ne szorítsa háttérbe a Qualcomm. Most a cég a Computexen ismertette a részleteket is, de csak valamikor 2024 harmadik negyedévében lesz majd kapható a boltokban. A Lunar Lake lesz az Intel első neurális feldolgozóegységgel (NPU) ellátott processzora, amely megfelel a Microsoft Copilot+ PC követelményeinek. De az MI-hírek végtelen áradatán túlmutatva, a termék a P-magok és az E-magok frissített architektúráját, egy következő generációs GPU-architektúrát és néhány tokozási változást is tartalmaz, amelyek egyszerre építenek a Meteor Lake esetében végrehajtott drámai változtatásokra, illetve visszafordítanak számos olyan módosítást, amelyeket az Intel a Meteor Lake esetében hajtott végre.

Az Arrow Lake-ről nem esett szó, mely architektúra majd elhozza a Meteor Lake változásait az asztali gépekre. Annak megjelenése 2024 negyedik negyedévében várható, és az Intel szeptember végi éves innovációs rendezvényén jelenthetik be.


A Lunar Lake néhány közös vonást mutat a Meteor Lake-kel, többek között a chiplet-alapú kialakítást, amely több szilíciumot egyesít egyetlen nagyobbá az Intel Foveros csomagolási technológiájával. De bizonyos szempontból a Lunar Lake egyszerűbb és kevésbé furcsa, mint a Meteor Lake, némileg hagyományosabb kialakítással. A Meteor Lake komponensei négy lapkára oszlottak szét: egy számítási lapkára, amely főként a CPU-magok számára készült, egy TSMC által gyártott grafikus lapkára a GPU renderelő hardver számára, egy IO lapkára, amely olyan dolgokat kezelt, mint a PCI Express és a Thunderbolt csatlakoztathatóság, és egy "SoC" lapka néhány további CPU-maggal, a média kódoló és dekódoló motorral, a kijelző csatlakoztathatóságával és az NPU-val.

Ezzel szemben a Lunar Lake csak két funkcionális lapkával rendelkezik, plusz egy kis „tölteléklapkával”, amely úgy tűnik, kizárólag azért létezik, hogy a Lunar Lake szilíciumdoboz tökéletes téglalap legyen, miután mindent egybepakoltak. A számítási lapka egyesíti a processzor összes P-magját és E-magját, a GPU-t, az NPU-t, a kijelző kimeneteket és a médiakódoló/dekódoló motort. A platformvezérlő csempe pedig a vezetékes és vezeték nélküli csatlakozási lehetőségeket kezeli, beleértve a PCIe és USB, a Thunderbolt 4, valamint a Wi-Fi 7 és a Bluetooth 5.4 szabványokat.

Ez lényegében ugyanaz a felosztás, amit az Intel évek óta használ a laptop chipeknél: egy chipset mag, és egy mag a CPU-nak, a GPU-nak és minden másnak. Csak most ez a két chip ugyanannak a szilíciumlapkának a része, nem pedig külön lapkák ugyanazon a processzorcsomagon. Visszatekintve úgy tűnik, hogy a Meteor Lake néhány legszembetűnőbb tervezési eltérése - a GPU-val kapcsolatos funkciók különböző lapkák közötti megosztása, a további CPU-magok jelenléte a SoC lapkán belül - olyan dolgok voltak, amelyeket az Intelnek azért kellett tennie, hogy megkerülje azt a tényt, hogy egy másik vállalat gyártja a GPU nagy részét. Most adott volt a lehetőség, így az Intel visszatért az alkatrészek felismerhetőbb összeállításához.


Egy másik nagy tokozási változás, hogy az Intel a Lunar Lake esetében a memóriát a processzor csomagjába integrálta ahelyett, hogy külön telepítené az alaplapra. Az Intel szerint így 40 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt, mivel lerövidíti az adatok útját, emellett helyet takarít meg az alaplapon, amelyet vagy más komponensek számára lehet felhasználni, hogy kisebbek legyenek a rendszerek, vagy hogy több hely legyen egyéb dolgoknak. Az Apple szintén on-package memóriát használ az M-sorozatú chipeknél. A Lunar Lake chipek akár 32 GB LPDDR5x memóriát is tartalmazhatnak, de ez az on-package memória kizárja a különálló CAMM modulok használatát, amelyek a hagyományos, bővíthető DIMM modulok és a laptopokba forrasztott memória számos előnyét egyesítik.

A csomagolástechnológia a rajongók számára érdekes, de a legtöbb ember a teljesítményről fog beszélni - elérkeztünk a Lunar Lake-kel érkező új CPU-, GPU- és NPU-frissítésekhez. Az Intel a Lunar Lake NPU nyers teljesítményét másodpercenként 48 trillió műveletre (TOPS) értékeli, ami jelentős növekedés a Meteor Lake NPU 10 TOPS-ához képest, és elég ahhoz, hogy a Lunar Lake megkapja a Microsoft Copilot+ PC címkét. Ez lehetővé teszi a Windows 11 24H2 számos olyan funkcióját - köztük a Recallt és számos képgeneráló és -javító technológiát -, amelyeket a régebbi Windows PC-k nem kapnak meg.


Az Intel TOPS számai egy árnyalattal magasabbak, mint a Qualcomm 45 TOPS-os becslése a Snapdragon X sorozatra, és egy árnyalattal alacsonyabbak, mint az AMD által a Ryzen AI 300 sorozatra közölt 50 TOPS, de nyers teljesítmény tekintetében mindhárom ugyanabban a tartományban van. Az Intel szerint a Lunar Lake NPU-ja 5,8 másodperc alatt képes lefuttatni 20 iterációt a Stable Diffusion 1.5 képgenerátorban - a Meteor Lake NPU-jának ez 20,9 másodpercig tartott.

Az NPU után a Lunar Lake leglátványosabb fejlesztése az integrált GPU-t érinti. Ez az első olyan Intel GPU, amely a következő generációs „Battlemage” architektúrán alapul, és amely előbb-utóbb Arc B-sorozatú dedikált grafikus kártyák formájában is piacra kerül (az Intel „Xe2”-nek is nevezi). Az új GPU akár másfélszer gyorsabb, mint a Meteor Lake lapkákban található Arc GPU, amely már jelentős előrelépés volt a 11., 12. és 13. generációs Core CPU-kban szállított Intel Iris Xe GPU-hoz képest. A grafikával kapcsolatos egyéb fejlesztések közé tartozik a VVC videokódex hardveres dekódolási gyorsítása, a médiamotor 8 MB gyorsítótára, amely csökkenti a kódolási feladatokhoz felhasznált energia mennyiségét, valamint az eDisplayPort 1.5 támogatás a laptopok kijelzőihez.


A CPU teljesítménynek is javulnia kell valamilyen módon, bár a Meteor Lake-hez való viszonyítás bonyolult: egy Meteor Lake CPU hat P-maggal, nyolc E-maggal és két alacsony fogyasztású E-maggal rendelkezik, míg egy Lunar Lake CPU csak négy P-maggal és négy E-maggal. Az Intel szerint a Lunar Lake új, Lion Cove kódnevű P-magjai azonos órajelen körülbelül 14 százalékkal jobb teljesítményt nyújtanak, mint a Meteor Lake Redwood Cove P-magjai ugyanolyan órajelen, aminek segítenie kellene abban, hogy megverjék a legutóbbi generációs Raptor Lake egymagos teljesítményét. (A későbbi Meteor Lake valójában visszalépett egy kicsit.)

Az új P-magokból hiányzik a Hyperthreading, amelyet az Intel a 2000-es évek eleji Pentium 4-es napok óta használ az egyes processzormagok hatékonyabb ki-be kapcsolására. Az Intel E-magjai soha nem tartalmazták a Hyperthreadinget, de a P-magok eddig is használták. Az Intel szerint a P-magok és E-magok keverékét tartalmazó modern CPU-architektúrában több értelme volt eltávolítani a Hyperthreadinget a P-magokból, és optimalizálni a magokat egyszálú teljesítményre. Miután eltávolították a Hyperthreading támogatásához szükséges tervezési részeket, az Intel szerint kevesebb hely és kevesebb energia felhasználása mellett sikerült elérni ugyanazt az egyszálas teljesítményszintet, miközben mindez az általános teljesítményt csak minimálisan befolyásolta, mivel az operációs rendszer ütemezője a szálakat a P-magokra és az E-magokra küldi, mielőtt kihasználná a Hyperthreading előnyeit.


Ami az új, Skymont kódnevű E-magokat illeti, úgy tűnik, hogy kevesebb energiát fognak fogyasztani, mint a Meteor Lake E-magjai, de a teljesítményük ingadozni fog. Az Intel jelentős teljesítményjavulást hirdet, de az általuk bemutatott diák a Skymont E-magokat hasonlítják össze a Meteor Lake SoC lapkájában található „LP E-magok” párjával, nem pedig a Meteor Lake számítási lapkájában található, akár nyolc hagyományos E-magból álló fő fürttel. Az Intel néhány teljesítményadatában a Meteor Lake két LP E-magját a Lunar Lake négy E-magjával is összehasonlítja, ahol egyértelműen a négymagos rész kerül előnybe. A Raptor Lake E-magjaival összehasonlítva az Intel szerint a Skymont nagyjából kiegyenlített eredményt ér el azonos órajelek mellett. A Skymont körülbelül 1,2-szer akkora teljesítményt tud nyújtani, mint a Raptor Lake E-magjai azonos teljesítményszint mellett.


A Meteor Lake-hez hasonlóan az új Lunar Lake chipek is úgy néznek ki, mintha értékes GPU és NPU frissítésekkel érkeznének, de a processzor összteljesítménye mégis vegyes, mivel a magok száma alacsonyabb. Lehet, hogy a Lunar Lake-nek van egy felturbózott változata valahol a készülőben, amelynél a P- és E-magok száma közelebb áll a Meteor Lake-éhez, vagy az Intel úgy döntött, hogy a Lunar Lake CPU-ját egy kicsit visszaveszi, hogy máshol a teljesítmény javítására koncentrálhasson. A pontos kompromisszumokról többet fogunk tudni, amikor az Intel bejelenti az első Lunar Lake alapú Core CPU-kat, és amint kapható lesz néhány valós rendszer.