Klipsch Promedia 4.1

Miután az összes kábelről levettem az őket összefogó kis műanyag kapcsokat, és a hangszórókról is lehámoztam az összes zacskót, megpróbáltam minél hamarabb működésre bírni a rendszert, mivel már nagyon érdekelt, hogyan is szól egy igazi Klipsch hangfalrendszer. A négy szatellit hangfalat a számítógép köré elhelyeztem a megfelelő helyekre, a négy sarokba, míg a méretes mélynyomó lekerült az asztal alá, a fal mellé, így nem foglalt sok értékes helyet, valamint a monitorhoz sem került vészesen közel. A szatellit hangfalak is elég méretesek, szerintem ebben a kategóriában a Promedia 4.1-es rendszerben vannak a legnagyobb szatellitek, melyek egyébként kis hajlított lábakon állnak, és amely lábakra a nem kívánt rezgések és csúszások elkerülése végett érdemes felragasztani a mellékelt csúszásgátló gumikorongokat.

A szatellitekről pillanatok alatt lepattintható a fekete szövetből készült porvédő előlap, melyen egyébként nagyon elegánsan mutat a fekete-arany színekben pompázó kis 'Klipsch THX' felirat. A műanyagból készült szatellit hangfalak mindegyike tartalmaz egy 1,9 centiméteres átmérőjű, polimerből készült magassugárzót, mely egy kürtalakú úgynevezett MicroTractrix kialakítás közepén kap helyet, valamint egy 7,62 centiméteres átmérőjű, nagy kilengésű, kompozit anyagból készült membránból álló középhangsugárzót. A MicroTractrix kürtforma 90 x 40 fokos szögben van kialakítva, mert a Klipsch mérnökei szerint a magas hangok megszólaltatásához ez a legideálisabb forma.

A frontoldali jobb szatelliten kaptak helyet a rendszer kezelőszervei, valamint néhány bemenete is. A szatellit elülső részén alul a mélynyomó hangerőszabályzója, a surround szatellitek hangerőszabályzója, valamint a teljes hangfalrendszer hangerőszabályzója kapott helyet, ezenkívül pedig egy ki/be kapcsoló nyomógomb és a rendszer ki/be kapcsoltságát jelző LED van még a szatellit elülső részén. Amennyiben ezzel a kapcsoló gombbal kapcsoljuk ki a rendszert, akkor az lényegében csak alvó üzemmódba kerül, tehát ilyenkor is felvesz egy minimális áramot, így a rendszer teljes inaktivizáláshoz a mélynyomó hátsó részén elhelyezett főkapcsolót kell használnunk. A kitüntetett szerepben levő jobbelső szatellithez visszatérve fontos újdonság, hogy a jobb oldalán két audiocsatlakozót helyeztek el a Klipsch cég mérnökei, melyeket a korábbi modellekről elég sok felhasználó hiányolt. Az egyik egy fejhallgató kimenet, a másik pedig egy audiobemenet, melyet a cég arra talált ki, hogy a felhasználók ide könnyedén csatlakoztathassák például a hordozható MP3 lejátszójukat.

A vezérlőfelülettel ellátott szatellitből kiérkező két sztereó kábel a számítógép hangkártyájára csatlakoztatandó, míg a harmadik kábel segítségével a mélynyomót lehet a rendszerbe bekapcsolni. Az audiókábelek szatellitek felőli része normál jackdugóval van ellátva, míg a másik végük csupasz, így azokat a subwooferen található megfelelő csatlakozóaljzatba be kell csíptetni. A rendszer bekábelezésében nagy segítséget jelent, hogy a kábelek színkódolva vannak, így nem kell hosszú perceket töltenünk a ki- és bemenetek összepárosításával. A mélynyomó ládájában két darab 16,51 centiméteres átmérőjű, nagy kilengésű kompozit membrán kapott helyet, egymásnak hátat fordítva, míg kettejük között, a doboz elülső részén egy reflexnyílás található. A két mélyhangszóró ilyetén elrendezése a Klipsch mérnökei szerint azért optimális, mert így minimálisra csökkenthetőek a nem kívánt rezgések, míg az elérhető hangnyomás maximális lesz, és hát be kell látnunk, hogy ehhez valószínűleg kevesebben értenek jobban, mint a Klipsch cég hangtechnikusai. A mélynyomó hátoldalán egy DIN csatlakozó található, melybe a vezérlőpanellel ellátott szatellitből érkező kábelt kell beledugnunk, ezenkívül pedig a négy szatellit hangszóró audiocsatlakozói, egy tápkábel csatlakozóaljzat, valamint a már említett főkapcsoló kapott helyet a mélynyomó hátsó részén.