Emperor: Battle for Dune

Grafika: Az Emperor grafikája elkápráztat. A Westwood lenyűgözően kombinálta a 3D megjelenítést és a hagyományos RTS perspektívát, elkészítve mindenidők egyik leglátványosabb stratégiai játékát. Az Emperor a legújabb technológiát használja, hogy megjelenítse a háború zűrzavarát, és a pusztítás látványvilágát. A programhoz elengedhetetlen egy 3D gyorsító. A támogatott felbontásokat tekintve 640x480-tól egészen 1600x1200-ig játszható a szoftver, 32 bites színmélységben is.

Az Emperor részletességben is magasra helyezi a mércét. A legtávolabbi zoom esetében is tökéletesen láthatóak a járművek világító első és hátsólámpái, a gyárakban mozgó futószalagok. Mindennek saját és megfelelő árnyéka van, a lebegő járművek füstcsíkot húznak maguk után. (Ahhoz, hogy ezek az effektusok megjelenjenek a képernyőn, be kell állítani őket a megfelelő menüben!) Ránagyítva a térképre, nem romlik a megjelenítés minősége, sőt! Ahogy azt a legtöbb játékban elvárnánk, zoomolva több részlet jelenik meg a szemünk előtt! A várakozó egységek érdeklődően vizsgálgatják a körülöttük elterülő tájat, vagy éppen gyakorlatoznak, amíg ki nem választjuk őket.

A fényeffektusok szépek. Akár a gyárból kiszűrődő fényekről legyen szó, akár egy hatalmas robbanásról, a látvány részletes és valósághű. A megjelenítésnél hiányoltam, hogy sem egy hatalmas épület felrobbanása, sem az egységek mozgása nem hagy nyomot a tájon. Ugyan a csapatok összecsapása után maradnak jelei a háborúnak a talajon, de ha néhány alakulat képes sebet ejteni a bolygón, akkor egy épület felrobbanásának egy kisebb krátert kellene produkálnia.

A Dűne megjelenítése hű maradt a regényhez: hegyek és dombok szakítják meg a homoktengereket. Habár nagyon jól néz ki, egy idő után kicsit unalmassá válik, főleg ha több összekapcsolódó küldetés során ugyanazt a tájat kell néznünk. Szerencsére néhány misszió épületeken belül játszódik, ami az egész atmoszféra megváltozásával jár. Ez ad egy kis változatosságot a szemnek.

A küldetések között lejátszott filmeket sajnos összecsapták. A Westwood igazi színészekkel dolgozott, a háttereket számítógéppel készítették el. A színészek megjelenítése tiszta és éles, de a háttereké csúnyán elmosódott. Gyenge munka.

Kezelőfelület: Ha valaki játszott már C&C játékkal, akkor az Emperor-ban azonnal otthon fogja magát érezni. A kezelői felület, habár a megjelenítését a Dűne hangulatához illesztették, gyakorlatilag ugyanaz maradt. Többnyire az egérrel irányítjuk a programot, de gyorsbillentyűk konfigurálásra is van lehetőségünk. A kamera pozícióját az egérrel és a kurzormozgatókkal is változtathatjuk. Amennyiben görgős egerünk van, akkor lehetőségünk van ennek segítségével zoomolni. Az Emperor egyik kellemes szolgáltatása a nagyítást maximumra állítva aktivizálódik. Ilyenkor a program ugyanis csaknem teljesen oldalnézetbe vált felülnézetből. Mivel ilyenkor bizonyos egységek, épületeket takarásba kerülhetnek, lehetőség van a kamera (a terület) körbeforgatására.

A képernyő felépítése illik a Dűnéhez, ugyanakkor egyszerű és hatékony. Az épületek, járművek, egységek tulajdonságairól az átlátszó interfész bal oldalán kapunk tájékoztatást. Ezekre kattintva egy almenü jelenik meg további lehetőségekkel. A képernyő interfészének a tetején a már felfedezett területek térképét látjuk. A fel nem fedezett részek egészen addig feketék maradnak, amíg egy egység, vagy egy jármű át nem halad rajta. A térkép egy pontjára kattintva a kamera azonnal a megjelölt helyre pozícionál. A program a térképen különböző színnel jelöli az ellenségeket, a szövetségeseket, és a közömbös egységeket.

Játékmenet: Nos, ha már volt szerencséd valamelyik nagy Westwood stratégiához, nem lesz problémád az Emperorral. Kezdők számára instruáló küldetések kerültek a programba, amik sajnos hamar unalmassá válhatnak, mert nem elég interaktívak, a játékkal ismerkedők csak ritkán szólhatnak bele a történésekbe. Habár az instrukciók részletesek és mindenre kiterjedők, a kezdők jobban járnak, ha végigcsinálnak egy-két egyszerűbb küldetést az "igaziak" közül és így tanulják meg a kezelést.

Habár a küldetések elsőre szórakoztatóak, hamar egyhangúvá és unalmassá válnak. A Westwood szerette volna a stratégiai játékot megfelelő kerettörténettel gazdagítani, amely szál végigvonult volna a játék egészén, de a programozóknak nem sikerült a terveket átültetni a valóságba. A küldetések célja változik: néha területeket kell meghódítani, máskor mentőakciókra kell mennünk, épületeket kell elfoglalni, elpusztítani, de még ezek az ügyes fordulatok sem teszik elegendően színessé a programot ahhoz, hogy a játékmenet kellően változatos legyen. Alapjában véve az egész így is arról szól, hogy kinek vannak nagyobb fegyverei, és ki pusztítja el a másikat hamarabb. Ennek ellenére az Emperor szórakoztató (legalábbis egy darabig). Sajnos a küldetések nagyon hasonlítanak egymásra, a játék hamar ismétli önmagát. A harmadik, de legkésőbb a negyedik küldetés környékén az ember már tudja, hogy mire számíthat.

Néhány technikai probléma is van a programmal. A küldetés közbeni mentés például meglepően sokáig tart, de a missziók betöltését is nehéz kivárni. Ezek a műveletek egy jobb gépen is 30-40 másodpercig tarthatnak. A legtöbb játékos igen türelmetlenül reagál az ilyen hosszú várakozásokra.

Hogy valami jót is mondjak a programról, az Emperor egyik nagyszerű tulajdonsága az újrajátszhatóságában rejlik. Szinte elkerülhetetlen, hogy ne játssza újra az ember a játékot. Egyetlen egy Ház is teljes tartalmat biztosítana egy teljes játékprogram lefedéséhez, az Emperor viszont 4 CD-n érkezik! Az első lemez a telepítő CD, a maradék három korongon pedig a három Házhoz tartozó hadjáratok kaptak helyet. Minden Háznak saját kultúrája, ezért saját megjelenése, illetve néhány, csak rá jellemző épülete, egysége, járműve van.

Multiplayer: Az Emperorral online vagy LAN kapcsolaton keresztül többen is játszhatunk. Ha az online módot választjuk, akkor regisztráltatnunk kell magunkat a Westwood Online-nál. A többjátékos mód sebessége annak függvényében változhat, hogy milyen az ellenfél Internetes kapcsolata, illetve milyen számítógéppel rendelkezik. Ha ellenfelünk lassú Internetes hozzáférést birtokol, és a számítógépe sem egy atomerőmű, akkor a játék a gyorsabb számítógépekkel rendelkezőknél is akadozva fog futni. Szerencsére a Quick Match szolgáltatásnak köszönhetően a rendszer véletlenszerűen ugyan, de olyan ellenfelet választ nekünk, aki a miénkhez hasonló konfigurációval rendelkezik.

Többjátékos módban vagy emberi ellenfelek ellen játszunk, vagy többen összefogva a számítógép által kontrollált Házzal szállunk szembe. A választható térképek mérete az egészen kicsiktől a nagyokig terjed. A legnagyobbakon maximum 8 játékos kaphat helyet. A szabályok, az alapbeállítások szabadon változtathatók: megadhatjuk, hogy mennyi pénzzel kezdődjön a játék, legyenek-e szuperfegyverek, stb. A többjátékos kampányok az egyjátékos módra épülnek, ezért sajnos semmi újat nem adnak a játékmenethez.

Hangeffektek: A hangok minősége nagyon jó. A beszédhangok és az effektusok is tisztán szólnak, habár sokkal kevésbé részletesen kidolgozottak párhuzamba állítva őket a grafikával. Természetesen a lövéseknek, a robbanásoknak és az építkezésnek, is van hangjuk, de például semmit sem lehet hallani akkor, amikor egy jármű megindul, és különböző jellegű talajtípusokon halad át. Úgy látszik, hogy a járművek a legújabb lopakodó-technológiát használják. Sajnos a katonák, egységek által használatos kifejezések száma olyan erősen korlátozott, hogy hamar az ember idegeire mennek, különösen, ha csapatmozgatásról van szó. Ilyenkor ugyanis mindig egy "Let's go!" felkiáltást hallunk, ami rövid időn belül idegesítővé válik. Szerencsére kicsit nagyobb változatossággal találkozhatunk, ha egyszerre csak 1 katonát mozgatunk, vagy támadást intézünk.

Zene: Néhány zeneszám tökéletesen illeszkedik a Dűne című film alaptémájához, de a legtöbb melódia inkább energikus metál és techno. Ez persze nem rossz, de sajnos a számokat minden küldetés alatt újra megismétli a program. Mindent összevetve a Dűne "érzést" nem adja vissza a zene, de legalább nem zavarja a játékmenetet.

Intelligencia és Nehézség: Nem lehet túl sokat mondani az Emperor-ban használt gépi intelligenciáról, mivel a Westwood nem sokat változtatott az eddigi rendszeren, ha egyáltalán változtatott valamit. Ez pedig azt jelenti, hogy az útkeresés pontosan olyan rossz, mint az összes többi Westwood játékban. Ismeretlen okokból az egységek mindig a leghosszabb úton jutnak el a kijelölt helyre, ha egyáltalán eljutnak, és nem tévednek el közben. Ez komolyan befolyásolja a csaták kimenetelét, és bizony nem a mi előnyünkre szolgál. Csata közben az egységeink megtámadják a közeledő ellenfelet, ha nem kapnak más parancsot, de némelyikük bambán viselkedik. Ennek az oka, hogy azok az egységek, akik még nem vettek részt csatában, egészen addig álldogálnak a harctér közepén, amíg másra nem utasítjuk őket. Az esetek 99 százalékában mire odajutnák, hogy elmozdítsuk őket, az ellenfél halomra lövi ezeket a csapatokat. Az ellenséges katonák azonnal visszavonulnak, ha túlerőben vagyunk, a mi csapataink viszont utolsó csepp vérükig harcolnak. Akár 1 katona is képes szembeszállni egy teljes hadsereggel, amíg ki nem adjuk a parancsot a visszavonulásra. Ez első olvasatra talán rendkívül meghatónak és hazafiasnak tűnik, de az igazság az, hogy a rendszer itt is ellenünk dolgozik, hiszen egy kiterjedt csatában nagyon nehéz nyomon követni, hogy mely csapatok azok, akik már nem bírják sokáig, és jobb lenne, ha elhagynák a területet. További hátrány, hogy sajnos az Emperor-ban nincsenek orvosi egységek, akik felgyógyíthatnák a katonákat, emiatt rengeteg idő, energia és pénz megy el állandó utánpótlás kiképzésére.

Az Emperor három nehézségi fokozatban játszható: könnyű, normál, nehéz. A normálmód elegendő kihívást biztosít, bár vannak részek, ahol túl könnyűvé válik a program. Ebben a módban rengeteg ellenféllel kell szembeszállnunk, akik viszont sokkal gyengébbek nálunk, így könnyű őket legyőzni. Ezen kívül annyi pénzt kapunk, hogy az építési lehetőségek szinte korlátlanok. Ez az előny egészen a játék közepéig tart. Néhány küldetés időlimites, ami egy kicsit izgalmasabbá teszi őket, de még ezzel együtt sem olyan nehéz a játék, mint amilyennek lennie kellene. A könnyűfokozat még ennél is egyszerűbb. Az embernek az az érzése, hogy csak azért került bele a programba, hogy a normálmód nehéznek és kimerítőnek tűnjön az összehasonlításokban. Az ellenséges egységek szinte maguktól robbannak fel, az erősítés pedig állandó jelleggel érkezik, így nincs is szükség bármilyen épület felépítésére, vagy katonák kiképzésére. A nehéz fokozat már kihívást jelent. A második küldetésen se volt könnyű átverekedni...

Összegzés: A Dűne regények, és a filmek rajongói biztosan örülni fognak ennek az RTS kiadásnak, ami hatásosan szemlélteti előttünk egy másik univerzum életét. Szintén nincs kétség afelől, hogy az Emperor: Battle for Dune új alapkövetelményeket teremtett az RTS játékok grafikáját tekintve, de másban nem emelkedik ki a szoftver az elődök közül. Nem rossz játék ez, de sajnos a Westwood RTS programok is Lara Croft szindrómában szenvednek. Elöregedtek. Semmi új sincs bennük, csak a megújuló látvány kápráztat el időről-időre. A Westwood jó irányban indult el, de a grafikai kozmetikázás ellenére is úgy érezzük, hogy ezzel a játékkal már játszottunk valamikor...