Augusztus 12-én meteorzápor várható

Felnőttek, gyerekek, idegenek és barátok, mind-mind pokrócokkal, étellel és itallal valamint hagyományos és csillagász távcsövekkel felszerelkezve várják az éjszakát. Augusztus 10-én kezdődik a természet nagy show-műsorainak talán leglátványosabbika, a Perseid meteorzápor, mely minden augusztusban feltünik az éjszakai égbolton és közel egy hétig tart. Az idei látványosság tetőpontját augusztus 12-ére datálják, amikor a csillagászok szerint a meteorok két percenként szelik majd át a sötétséget.


Az idén várhatóan nem lesznek olyan fényesek, mint az elmúlt években, mivel a hold elnyomja majd többük fényét, ennek ellenére is nem mindennapi látványosságban lesz részük akik erre áldozzák ezt az éjszakát. "Ettől még csodálatos meteorzápor lesz, ajánlom mindenkinek, próbálja megnézi" - mondta George Lebo csillagász professzor. Augusztus 12. éjféltől lehet legjobban látni a jelenséget, tette hozzá Lebo. "Lakóhelytől függetlenül az éjfél és hajnal közötti időszak lesz a legjobb a megfigyeléshez". A meteorzápor egyáltalán nem mostani jelenség. Több mint 2000 évvel ezelőtt a kínaiak jegyezték fel az első éjszakai fénycsík esőt. "Több mint száz repült tova reggelre," - írja egy ismeretlen i.sz. 36-ban. A köztes évszázadokban kínai, japán és koreai feljegyzések folyamatosan említést tesznek meteorzáporokról.

Az első európai tudományos megfigyeléseket három, egymástól független ember tette. Egy belga tudós, Adolphe Quetelet 1835-ben jelentette a minden augusztusban előforduló eseményt, mely a Perseus csillagképből ered, így kapván a "Perseid" nevet. Ugyanebben az időben két amerikai, Edward C. Herrick könyvesbolti eladó, és John Locke iskolamester ugyanezen következtetéseket vonták le.


A Perseid, mely minden évben változó erősségű, a Föld légkörébe belépő űrpor darabjai, melyek 210000 km/h sebességgel érkeznek, ezáltal szemet gyönyörködtető fénycsíkokat rajzolva az éjszakai égboltra. A törmeléket a Swift-Tuttle üstökös csóvájából származtatják, mely 135 évenként száguld el a Nap mellett, jókora mennyiséget hagyva maga mögött. A Nap körüli pályán keringő Föld minden júliusban találkozik az űrben hányódó törmelékkel, ilyenkor szinte mindig azonnal észlelhető a meteor tevékenység növekedése.