Valóra váltja a Mars a kolonizálók álmát?

Új adatok szerint a Mars olyan globális felmelegedésen megy át, ami jelentősen megváltoztathatja a bolygó éghajlatát néhány ezer éven belül. A Mars Global Surveyor által készített nagyfelbontású képek azt mutatják, hogy a déli-sark jégsapkája jelentősen zsugorodott két egymást követő marsbeli nyár között - ez az időszak hozzávetőleg két földi esztendőnek felel meg.

Ha a tendencia ilyen ütemben folytatódik és a jégsapka teljes mértékben fagyott széndioxidból áll, akkor "az egész sapka elpárologhat néhány ezer éven belül", nyilatkozott Mike Caplinger a Malin Space Science Systems munkatársa a New Scientist magazin számára. Így elegendő széndioxid szabadul fel, hogy a Marsnak egytizednyi sűrűségű légkört biztosítson a Földéhez képest. "Ez lehetővé tenné, hogy az űrruhák helyett egy oxigénmaszkban és egy jó meleg kabátban közlekedjünk a felszínen. Ez az amiről a gyarmatosítók is álmodnak" - mondta Caplinger. Mindazonáltal figyelmeztet is, hogy ilyen rövidtávú megfigyelésekből nehéz hosszútávú következéseket levonni.

David Smith a NASA Goddard Űrrepülő Központ szakértője szerint a jégsapka zsugorodása csupán egy éghajlati körforgás része, mint a földi El Nino. A nemrég lezajlott porviharok szintén hozzájárulhattak az olvadáshoz. A bolygó kutatók már rég felfedezték a jégsapka növekedésével és zsugorodásával összefüggő éghajlati ciklusokat a vörös bolygó esetében. Új, az előzőektől független megfigyelések, melyeket a Mars Orbiter Laser Altimeter végzett kétméternyi friss széndioxid-jeget mutat, mely az atmoszférából csapódik le a jégsapkákra minden télen, majd a tavaszi és nyári időszakban elpárolog. A nagyfelbontású képek lehetővé tették a tudósoknak az állandó déli jégsapkák tanulmányozását, miután az időszaki hó elolvadt. A képek méretes kerek lyukakat mutatnak, melyek 30-100 méter szélesek, több méter magas meredek falakkal, leginkább egy ementáli sajt lyukaira emlékeztetve. Sok árok fala néhány méternyit visszahúzódott egy marsbeli év alatt, Caplinger azonban nem talált bizonyítékot, hogy bárhova leülepedne a jég, ezért maradt a légkörbe való elpárolgás lehetősége. Mindkét megfigyelés megerősítette, hogy a jégsapkák felső rétegei fagyott széndioxidból állnak, hópelyheknek nincs nyoma, ahogy arra számítani is lehetett. Egyetlen meglepő dolog volt csupán, az időszakos "jég" sűrűsége.

Köbcentiméterenként 0,9 gramm, ami sokkal magasabb, mint a földi hó sűrűsége, ám nem olyan magas, mint a szilárd tömbökbe fagyott széndioxidé. Ez azt jelzi, a széndioxid a felszínen fagy jéggé, sem mint hópelyhek formájában hulljon, ami kisebb súlyú lenne a kristályok közti űrnek köszönhetően. A bolygókutatók remélik, az új adatok segítségével megérthetik a bolygón a múltban uralkodó éghajlati viszonyokat. Amiben biztosak, "valami érdekes dolog még várat magára, hogy felfedezzük" a Mars évszakaival és éghajlatával kapcsolatban, mondta David Paige a California Egyetem tudósa. Egyelőre még legalább egy évig tovább folyik a felvételek készítése, hogy láthassák vajon merre halad a folyamat.