A világűr 2001-ben, avagy 2001 a 2001 tükrében

Azok, akik szeretik a tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus vonulatát, valószínűleg ismerik Arthur C. Clark "2001. Űrodisszeia" című regényét, amelyből film is készült. Mindkét alkotás 1968-ban látott napvilágot, tehát immár 33 éve. A regénybéli 2001-ben az űrutazás mindennapos dolog. Rendszeres űrrepülőgépjárat közlekedik a Föld és a körülötte keringő Ciolkovszkij-féle űrállomások között, amelyekről komppal lehet eljutni a holdi bázisokra. Az út során természetesen stuárdeszek gondoskodnak az utasok kényelméről, a film hősei pedig éppen az első Jupiter-expedícióra készülnek. De hogy is telt a 2001-es év valójában a világűrben?

A Mars Odyssey

Kezdjük mindjárt a NASA-val, ha már amerikai filmről van szó, no meg azért is, mert ma kétségtelenül Amerika játssza a vezető szerepet az űrkutatásban. Ami az anyagiakat illeti, ebben az évben a NASA 14,3 milliárd dollárból gazdálkodhatott. A Naprendszer-kutatásban sikert siker követett, a NEAR a tervezettnél tízszer több mérést végzett az Eros körül, majd - terven felül - le is szállt a felszínére. Sikeresen elindult és Mars körüli pályára állt a Mars Odyssey, miközben a Mars Global Surveyor folytatta a bolygó megfigyelését. A Deep Space 1 randevúzott a Borelly üstökössel, a Galileo a Jupiterről és holdjairól küldött kiváló minőségű felvételeket, ott járt a Szaturnuszhoz tartó Cassini-Huygens, és rendeltetési helyére érkezett a Genesis űrszonda. Igaz, hogy a hét szondából csak kettő indult az idén és, hogy kettő befejezte, egy pedig hamarosan befejezi a működését, de a jövő biztosítottnak látszik. Sok huzavona után végre zöld utat kapott a Plutó-szonda, megkezdődhet az Európa-szonda építése, megépülhet az exobolygó-kutató Kepler űrtávcső, és a kisbolygókat vizsgáló Dawn is, a Mars kutatását pedig a NASA legfontosabb feladatai közé emelték.

Nem ilyen szép a kép, ha az emberes űrrepülések helyzetét nézzük. Februárban került napvilágra, hogy a NASA jelentősen, mintegy 5 milliárddal túllépte az űrállomásra fordítható összeget. Az eredeti tervek szerint összesen 25 milliárdból kellett volna megépülnie az ISS-nek, de már 30 milliárdot költöttek rá, és a befejezéshez még 10 milliárd szükséges. Vizsgálóbizottságok sora alakult a kialakult helyzet felmérésére, és megoldási javaslatok kidolgozására. Az egyik bizottság nem rég nyújtotta be javaslatait. A csomag nem nevezhető kedvesnek. Olyan intézkedéseket sürget, mint például az űrállomás építésének felfüggesztését, az X-38 törlését, és a tervezett 7 fős legénység 3 főre csökkentését. Ezek a megszorítások többek szerint teljesen lehetetlenné tennék a tudományos kutatómunkát. A rendszer üzemeltetése mellett hetente átlagosan mindössze 100-150 perc jutna kutatómunkára. Ehhez nincs szükség űrállomásra. A megoldási javaslatok azonban nem állnak meg az űrállomásprogram megnyirbálásánál. Szükségesnek nevezik a NASA tíz intézetéből néhánynak a bezárását. Ha ez bekövetkezne, kutatók tízezrei kerülnének utcára, amit az érintett szövetségi államok politikusai nem néznének jó szemmel. A politikusok ellenállása esélyét jelent arra, hogy legalább átmenetileg növekedjen a NASA-nak juttatott állami pénzek nagysága.

A Nemzetközi Űrállomás

Oroszország, bár komoly gazdasági gondokkal küzd, még mindig a második számú űrhatalomnak tekinthető. Az elmúlt évben az erősen megcsappant állami finanszírozás miatt űrprogram is meglehetősen visszafogottá vált. A legszomorúbb esemény kétség kívül a Mir űrállomás megsemmisítése volt. A további működéshez éves szinten 200 millió dollár kellett volna, ám ezt a pénzt a magántőke bevonására alakult MirCorpnak sem sikerült előteremtenie. A nehézségek ellenére folytatták az ISS programban vállalt kötelezettségek teljesítését, bár idén ez csak Szojuz és Progressz űrhajók indítását jelentette. A Naprendszer kutatására az elmúlt öt évben, a Marsz-96 kudarccal végződött indítása óta nem jutott pénz.

Talán meglepő, de 2001-ben a többször felhasználható hordozóeszközök fejlesztésében Oroszország lépet előre a legnagyobbat a Bajkál nevű rakéta-repülőgép megtervezésével. A fejlesztési költségeket főleg űrturisták utaztatásából szeretnék fedezni. A tervek szerint 2006-ra készül el a szárnyakkal ellátott rakéta, és a ráépülő különböző összeállítások 1,2 és 21 tonna közötti hasznos terhet tudnak majd pályára állítani. Ez lehetővé teszi, hogy a ma használatos összes orosz hordozórakétát helyettesíteni tudja, és mivel újra felhasználható jóval olcsóbb lesz, mint a jelenlegi társai.

Bajkál rakéta-repülőgép

Európa az emberes űrrepülések terén teljesen Amerikára van utalva a Hermes űrrepülőgép fejlesztésének leállítása óta. Ez alól egyedül a franciák a kivételek, akik időnként az orosz Szojuz űrhajókon indulnak a világűrbe, az amerikai űrrepülőgépek mellett. Ezen a téren egyelőre nem várható változás. Várható viszont a Naprendszer-kutatás terén. A Szaturnuszhoz tartó Cassini-Huygens párosból a Titánra leereszkedő Huygens Európában készült, és épül az európai Mars-szonda, amelyet az orosz Szojuz hordozórakéta indít majd útnak. Szintén készül a Planck, amely kozmikus háttérsugárzás COBE és Map által megkezdett vizsgálatát fogja folytatni.

Japánban rossz idők járnak az űrkutatásra. Olyannyira, hogy napirendre került a három űrkutató szervezet összevonása, amitől megtakarításokat remélnek. Jelenleg az állami NASDA mellet a Tokiói Egyetem által létrehozott ISAS foglalkozik műholdak építésével és indításával. A harmadik szervezet a National Aerospace Laboratory.

Kínából egyre több és egyre nagyobb terv kerül napvilágra. Folyik az új űrhajó berepülése, bár a második próbarepülés során valószínűleg problémák voltak a leszállással, esetleg össze is tört a visszatérőegység. Egy űrhajó emberes berepülésére általában akkor kerülhet sor, ha sikerül két, teljesen sikeres repülést végrehajtani. Ha ezt az elvet Kínában is betartják, akkor leghamarabb 2004 körül indul űrhajós kínai űrhajón a világűrbe, mivel évente egy próbaindítást terveznek. De más terveket is dédelgetnek Kínában. Az idén nyilvánosságra hozott elképzelések egy kis űrrepülőgépről, egy három egységből álló űrállomásról, még ebben az évtizedben megvalósuló emberes holdutazásról, és egy holdbázis építéséről szólnak. Ambiciózus tervek, amelyek ha a megvalósulás útjára lépnek talán felébresztik a "nagyokat" is.

Döntés született tavaly a 2002-es költségvetésekről is. Ezek szerint a NASA 14,8 milliárdból gazdálkodhat, ami fél milliárddal több az előző évinél. A növekedés jelentős, de az utóbbi tíz évben mindig körülbelül ennyi pénz jutott Amerikában űrkutatásra, így ez az összeg a tíz évvel korábbinak csak a kétharmadát éri. Franciaországban 1,3 milliárdot szánnak a világűrre, és a legfontosabb célnak a júliusban kudarcot vallott Ariane-5 fejlesztését nevezték meg. Oroszországban 43%-kal nő az űrköltségvetés, de így is csak 282 millió dollár. Ezt az összeget akarják kiegészíteni a kereskedelmi tevékenységből származó bevételekkel. Az egyik ilyen tevékenység turisták utaztatása lenne, amihez a MirCorp egy kis űrállomást szeretne pályára állítani.

Végezetül tekintsük át az indítási statisztikákat is. Az elmúlt évben 67 indításra került sor, ami az utóbbi 40 évben a legkevesebb. Az egy évvel korábbi adatokhoz képest jelentősen visszaesett a kereskedelmi indítások száma. Alacsony földkörüli pályára 40 helyett csak 8 indítás történt, geostacionárius pályára pedig 30 helyett 16. Az érdeklődés csökkenése miatt a szeptemberben sikeresen kipróbált Athena-1 rakéta építését leállították, és nincs megrendelés az amerikai Pegasus és Taurus rakétára sem. A legtöbb kereskedelmi indítást Proton hordozórakétával végezték.

Most, hogy befejeztem a cikket, újra előveszem a CD-t, és megnézem az Arthur Clark regényéből készült filmet. Ott nem csak arra adnak pénzt, ami hasznot hoz, hanem "haszontalan" tudományos kutatásra is. Ez a sci-fiből a "fi", a fikció.