Ominous Horizons

Grafika: Az Ominous Horizons talán legnagyobb hibája a grafika. Első nekifutásra még nem is olyan rossz, mikor még csak a faluban kóborlunk, de ahogy egyre haladunk a játékban, úgy megyünk vissza az időben. 2001 végén (akkor jelent meg ugyanis a játék) egy olyan engine-re fejleszteni, ami a Quake-el van egy szinten, pénzügyi és technikai öngyilkosság. A textúrák elnagyoltak és pontatlanok. A karakterek animációja bűn rossz (kedvencem a homokszörny az elején, ahogy olyan mókásan tátog és kiterjesztett karokkal kacsázik felénk), az objektumok pedig kevés kivételtől eltekintve erősen közepesek (a maradék vagy egész jó vagy nagyon rossz). Ezzel szemben, vagy talán épp ezért a játék végig nagyon gyorsan fut. Az biztos, hogy még a gyengébb gépekkel rendelkezők is tudnak vele játszani, ami manapság pozitív tulajdonság.

Kezelőfelület: Talán még az interface-el van a legkevesebb gond a játékban. Egyszerűen kezelhető és jól átlátható. A grafikai és hangbeállításoknál ugyan elkelt volna még pár tolóka a finomhangolás érdekében, de mint már említettem, a játék maximális részletességgel is jól megy, ezért a mai gépeken ennek a hiánya nem annyira feltűnő.

Játékmenet: Sok olyan játék van, aminek talán gyengébb a grafikája az átlagosnál; van olyan, aminek még a zenéje és a hanghatásai sem túl jók, de ilyen esetekben gyakran előfordul, hogy a játékmenete olyan jó, hogy hónapokra leköti az embert. Nos, az Ominous Horizons nem ilyen... A cikk megírása érdekében majdnem egy hetet játszottam vele, és minden este rákényszerítettem magam, hogy még egy kicsit tovább haladjak a sötét katakombákban és barlangrendszerekben, közben buta szörnyeket lövöldöztem, scrollokat gyűjtögettem és folyton eltévedtem. Nem tudom biztosan, hogy a tervezők szánt szándékkal készítették-e ilyenre a pályákat, vagy ez is csak egy újabb bizonyítéka a hozzánemértésüknek. Legtöbbször lehetetlen megkülönböztetni a feljárót a következő szintre a sima sziklafaltól, és a létrákat is percekig kell keresni, mert valahogy mindig a legsötétebb sarokba kerültek. Olyan helyzet is előfordult, hogy véletlenül leestem egy szakadékba, amiről kiderült, hogy egy onnan nyíló rejtett szobában találom meg a pallosbűvölő angyalt, de erre előtte semmi jel nem utalt! Játék közben az az érzésem, mintha véletlenszerűen készítettek volna el minden járatot, és majd az én feladatom lesz, hogy valami összefüggést találjak benne.

Hangeffektek: Sajnos a hangokról sem lehet semmi jót elmondani. Habár a karakterek hangjai egész jók, néha még kellemes, a helyzetnek megfelelő akcentusuk is van, ami kissé emeli a hangulatot, de egészében véve unalmas és elnagyolt ez a része is a játéknak.

Zene: A játék zenéje, ami a főmenüt kivéve végig CD-ről szól néha egész jó, néha nagyon jó, de legtöbbször csapnivalóan rossz. Mivel a CD audio nem ad lehetőséget, hogy interaktívan, az akciónak megfelelően szólaljon meg a muzsika, ezért folyamatosan vagy nagyon pörgős és zavaró csinnadrattát hallhatunk vagy nyugis, a háttérben megbúvó effektszőnyeget. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbiak tartoznak az "egész jó" kategóriába.

Intelligencia és nehézség: Ez a játék nehéz. De nem azért, mert olyan nagy kihívást jelentenének a fejtörők vagy a szörnyek, hanem mert a rosszul felépített pályák miatt kész szenvedés vele játszani és előrehaladni a küldetésben. A szörnyek likvidálása viszont nem okozhat gondot egyetlen jobbfajta lövöldözős játékon edződött gamernek sem. A mesterséges intelligencia annyira butuska, hogy a "félelmetes" monsterek csak arra képesek, hogy lassan/gyorsan meginduljanak felénk, majd kellő közelségbe érve támadjanak. Nincs semmi taktikájuk, nyugodtan beállhatunk egy sarokba, és egyenként lelövöldözhetjük őket. Ez igaz még a pálya végi főellenségekre is, akik csak annyiban különböznek a mezei példányoktól, hogy nagyobbat sebeznek és több az életerőpontjuk. Legjobban az tetszett, mikor a támadó druida, múmia, denevér vagy bármelyik másik ellenfél beragadt az ajtófélfába, vagy egy nekiment egy oszlopnak és ahelyett hogy kikerülte volna csak gyalogolt tovább egyhelyben.

Összegzés: Igazából nem is tudom, kinek ajánlhatnám az Ominous Horizons-t. Tapasztalt játékosok messze kerüljék el, a stílussal csak most ismerkedők ugyan szaladhatnak vele egy kört, de jelenleg olyan sok jó, hasonló stílusú játék van a piacon, hogy nekik is inkább azt javaslom, nézzenek szét jobban a játékboltok polcain. Ha valaki mégis rászánja magát, hogy kipróbálja, nem mondom, hogy feltétlenül csalódni fog benne - néhány pillanatban ugyanis egész jó tud lenni - de ne várjon olyan frenetikus élményt, amit még évekkel később is szívesen mesél a barátainak egy pohár sör/kóla/bor/víz/tea/kávé (a megfelelő aláhúzandó) mellett.