Serious Sam: Second Encounter

Kiadó: Gathering of Developers
Fejlesztő: Croateam

Rendszerkövetelmények:
Minimum: PII 300 MHz, 64 MB RAM, 3D gyorsító, Win9x/ME/2000/XP
Hasonló játékok: Serious Sam: First Encounter, Return to Castle Wolfenstein
Kategória: FPS

Ritka az olyan játék, aminek egy éven belül folytatása jelenik meg. Az ilyesmi általában a gyors bőrlenyúzás kategóriájába szokott tartozni, mikor is a fejlesztő urak (és hölgyemények) úgy gondolják, hogy egy villámgyors római kettes hozzáillesztésével szép nagy pénzeket tudnak kipréselni az eredeti játék rajongóiból. A Serious Sam második epizódja nem nagyon sorolható ebbe a (nem túl lélekemelő) kategóriába. Már a tavalyi év elején megjelent első rész is erősen megosztotta a pécés gamer közönséget. A SS (többértelmű rövidítés, de mit csináljak, ez van) ugyanis bátran felvállalta a kilencvenes évek elejének FPS-stílusát, vagyis a jó öreg "sztori az nem nagyon van, ellenben kirakunk eléd egymillió szörnyecskét, tessék szépen agyatlanul mészárolni"- játékmenetet. Ismeretlen (horvát) fejlesztőcsapat, házilag fejlesztett grafikus engine, budget árkategória - Serious Sam barátunknak minden esélye megvolt rá, hogy gyorsan és fájdalommentesen eltűnjön a gagyi játékoknak fent tartott dobozkában, és fél év múlva már valamelyik offline gamemagazin "szenzációs" játék-mellékleteként boldogítsa a jobb sorsra érdemes olvasókat. Nem így történt. A SS szép, nagy, kövér siker lett, egyes online lapok még az év játéka kategóriájában is indították - van, ahol nyert is. Köszönhető volt ez elsősorban annak, hogy az a bizonyos saját fejlesztésű grafikus motor abszolút versenyképesnek bizonyult az éppen divatos nagyágyúk (Q3, UT, Litech) mellett, és tökéletesen kiszolgálta a horvát srácok által megálmodott, mega-hentelős játékmenetet. A pörgő akcióra kiéhezett, a Doom tömegmészárlásait visszasíró gamerek végre megkapták, amire vágytak: brutális nagy külső tereken zajló összecsapásokat, iszonytató mennyiségű, tömegekben rohamozó ellenfeleket, és nem utolsósorban soha nem látott nagyságú főszörnyeket.

     
Az eredeti játék alapjául szolgáló sztori kedves csacskaság: gonosz idegen létforma (Mental) belerondít az időbe/térbe, az emberiség egyetlen reménye (természetesen) Sam Stone, az izompólós über-kommandós, jó nagy egóval és sajátos humorérzékkel megáldva. Samu barátunk bedühödik, és egy idő-portálon keresztül elindul az ókori Egyiptomba, hogy rendet tegyen a rosszcsont Mental szörny-hordái között. Ha jól tudom, nem nyerték meg vele az irodalmi Nobel-díjat... :) Az első rész végén hősünk (miután sikeresen felszecskázta a toronyháznyi ufo-vezért) bent ragad az idegenek űrhajójában, és... jön a folytatás. A Serious Samet eredetileg négy epizódosra tervezték a Croateamnél, csak ugyebár az a gonosz időhiány (no meg a még gonoszabb kiadó) megálljt parancsolt az egyiptomi fejezet végénél. Kapott is a játék hideget-meleget anno domini a rövidségéért, sőt néhány kritikus hang még a "techdemo" jelzőt is elsütötte az SS-el kapcsolatban - nem teljesen alaptalanul. A második rész ott folytatja, ahol előzőleg abbahagyták: a hajó felszállt, irány az idegenek bolygólya, de (és most tessék megkapaszkodni) egy bizarr repülő szerkezet (leginkább Télapó bácsi repdeső szánjára hasonlít), rajta sok-sok nagyfejű, hülyeségeket rikácsoló emberkével, összeütközik az űrjárművel, minek következtében az lezuhan- méghozzá Dél-Amerikában. Sam ismét ott van, ahol a part szakad: újabb ősi kultúra, és persze újabb, felhentelésre váró szörny-hegyek.

     
Grafikai szempontból a folytatás nem hoz túl sok újdonságot. Látszik ugyan, hogy a Serious-engine kisebb ráncfelvarráson esett át (egy fokkal emelték a poligonszámot, változatosabbak a textúrák, és ha lehet, még nagyobb külső tereket kezel), sőt üdvözlendő pluszként korrekt megjelenítésű fű/növények borítják az outdoor részeket, de eget rengető újításokra senki se számítson. Hál Istennek az engine még így, egy év elmúltával is megállja a helyét, és nem nagyon kell szégyenkeznie a mostani (elég erős) mezőnyben. Az egy fokkal megszépült grafikához mondjuk egy fokkal magasabb gépigény is társul, de ez még mindig nem jelenti azt, hogy másfél gigás proci és hármas számmal ellátott GeForce kelljen a normális futtatáshoz. Ami viszont nem árt, az a sok ram, 128 mega alatt ugyanis idegesítően lassan tölti be a pályákat a kicsike - de manapság már ez sem olyan észveszejtő kívánság egy FPS részéről. Olyan rettentően sok újdonság egyébiránt a játék más területein sem nagyon mutatkozik. A Serious Sam: Second Encounter megmaradt ugyanannak a végletekig oldschool, retro FPS-nek, ami egy évvel ezelőtt is volt, és szerény véleményem szerint ez rendben is van így. Finomítások azért történtek - leginkább a játékmenet terén.

     
Példának okáért változatosabb lett a környezet: a játék ezúttal három fejezetre oszlik (Dél-Amerika, Babylon, és végül a sötét középkor), ami roppant kellemes változás az első rész néha erősen unalomba hajló, önismétlő helyszínei után. Az új helyszíneket ráadásul kellően hangulatosra sikerült kialakítani, leginkább azzal, hogy a kornak megfelelő mitológiát (a középkorban pl. a Szent Grál után kutakodunk) ügyesen integrálták a teljesítendő feladatokba. A pályatervezés is előnyére változott: látszik, hogy a map-ek többségével sokat foglalkoztak, és olyan egyedi ötletekkel (a gravitációval való játék, folyamatosan forgatott termek, váratlan csapdák) igyekeztek izgalmassá tenni őket, melyekkel az előzményben csak elvétve találkozhattunk. A lényeg persze továbbra is az öldöklésen van, logikai feladatok (már ha logikai feladatnak lehet nevezni három kapcsoló egymás utáni megnyomását) csak elvétve fordulnak elő, de nem is erről szól a játék. Az SS2 lényege a nagybetűs mészárlás, száz, ezer, tízezer ellenfél padlóra küldése, feltrancsírozása, elégetése, felrobbantása és dezintegrálása. Semmi taktikázás, semmi logika, semmi realizmus, csak a reflexeid, az egeret tartó kezed gyorsasága, és a sokéves, idegekbe égetett FPS rutin számít. Játszd megfelelő nehézségi fokozaton, és fél óra múlva együtt üvöltesz majd az ellenfeleiddel, miközben a dobhártyádat szinte szétnyomja az adrenalin.

     
A Serious Sam 2 az anti-Medal of Honor: nincsenek előre scriptelt jelenetek, filmszerű történések vagy taktikázással megoldandó feladatok: csak Te vagy, az ellenfelek serege, kettőtök közt pedig egy helikopter-gépágyú, melynek csöve szerencsére feléjük néz... :) Apropó, gatling-gun! A már ismert arzenál mellett négy új fiút köszönthetünk a fegyverek csapatában. Az egyik a jól bevált doom-os láncfűrész, a másik egy bumfordi mesterlövészpuska, a harmadik a Szent Anatóliai Kézigránát helyi megfelelője, a Serious Bomb, mely nevéhez méltóan kitakarítja az egész képernyőt, a negyedik versenyző pediglen a finom kis lángszóró ("You're all fired!" jelenti be Sam a fegyver megszerzésekor). Az új gyilokeszközök közül az általam leginkább használt fegyver a sniper-puska volt, mivel jó távolra, és pontosan lő, valamint elég tisztességesen sebez - még a legbrutálisabb ellen is megfekszik 2-3 jól irányzott lövéstől. Sok új szörnyet is üdvözölhetünk (a három új főellenfélen kívül) név szerint: Cuncureito, the Pumpkin (nagydarab sütőtökfejű fickó láncfűrésszel), Zumb'ul (két rakétavetővel felszerelt ostoba szörny-csapat, kiket Mental fenyegetett meg azzal, hogy öregkorukra Clint Eastwoodra fognak hasonlítani, és hidakat fognak fényképezni, feltéve, ha nem engedelmeskednek neki - engedelmeskedtek), Zorg Mercenary/Commander (futurisztikus, lézerrel lövöldöző figurák), valamint a Reeban Electro Fish (ahogy a neve is mutatja, villámokat szóró vízi rettenet).