Apple Creative Event 2002

Az új iMac dizájnja teljes mértékben tükrözi az Apple alapítójának, Steve Jobs-nak a tökéletességre való törekvését- a pletykák szerint a már teljesen kész gépet többször is visszadobta a tervezésért felelős stábnak, mert nem tartotta elég innovatívnak a megjelenését. Ha láttátok a (szintén Jobs által tulajdonolt) Pixar mára már legendássá vált első animációs filmjét (melyben egy Luxor nevezetű asztali lámpa kalandjait követhettük végig) rögtön egyértelművé válik az új gép külseje mögötti újító, elsősorban az asztalunkon lévő hely minél jobb kihasználására törekvő tervezői elképzelés. Az iMac tulajdonképpen maga Luxor, csak éppen egy számítógép lakik a belsejében. A párhuzam elég egyértelmű, már csak azért is, mert az iMac első, bemutatkozó reklámfilmjét szintén a Pixaros csapat hozta össze. A Apple új számítógépe formailag letisztult, már-már légies, és – ha lehet ilyet egy gépről mondani – szexi. A masinához közelebb férkőzve az első dolgunk volt, hogy alapos stressz-tesztenek vessük alá a nagyjából fél dinnye nagyságú szerkezethez egy vékonyka króm nyakkal kapcsolódó monitort. Csavartuk, tekertük, rángattuk jobbra-balra, de az ígéretekhez hűen mindent kibírt, és nagyon finoman, érzékenyen reagált minden mozdulatra.

Lássuk magát a gépet! Az általunk tesztelt modell egy G4-es, 800Mhz-es procival, 256 mega rammal és egy GF2 MX-el volt felszerelve, és a Mac OS X futott rajta. Az Apple az iMac széria, és az OS X egyik legnagyobb erényeként emlegeti a stabilitást - mit csinál tehát ilyenkor a gonosz lelkű magyar firkász? Igen, megpróbáltuk valahogy lefagyasztani. Nem ment, pedig a mögöttünk bambuló népes közönség hangosan szurkolt a próbálkozásainkhoz. Pár filmlejátszást, két mp3-at és a videó-szerkesztőt elindítva sem akaródzott magába omlania a rendszernek, látható lassulást is akkor tapasztaltunk csak, amikor néhány újabb zenét útjára indítva bekapcsoltuk az összes lejátszón a vizualizációt. (A géppel együtt szállított kis gömb-alakú hangszórók egyébként méretüket meghazudtolóan jól és tisztán szólnak.) Az OS X a stabilitásán felül ráadásul még roppant felhasználóbarátnak is bizonyult, még mi, a javarészt különféle Windows-okon szocializálódott emberkék is könnyen elboldogultunk vele, alig pár perces ismerkedés után.

Az iMac esetében a lényeg mégsem az überdesign-ban, vagy a belső felépítésben keresendő, hanem abban a gondolatban, amire Jobs-ék az egész gépet építették: ez pedig a "Digitális Életstílus". Jobs nézete szerint a világ most lép be a személyi számítógép korszakának harmadik ciklusába. Az első ciklus a hasznos programok ideje volt – az emberek "gondolkodó" gépeiket használták szövegszerkesztésre, táblázatok alkotására, grafikák tervezésére. A második ciklusban a fentiekre használt gépeket hálózatba kötötték és létrejött az Internet. Most már be vagyunk hálózva, és dolgozunk, készen vagyunk a harmadik lépésre, ahol az emberek a gépeik segítségével használják a digitális világot, mely lassan, de biztosan átszövi mindennapi életünket. Rengeteg digitális eszközt használunk nap, mint nap: mobiltelefonokat, PDA-ket, DVD vagy MP3 lejátszót, digitális kamerát és fényképezőgépet.

Az Apple ezeknek az eszközöknek a középpontjába kívánja állítani az új iMac-et, egyfajta otthont, találkozási pontot teremtve számukra. Nézzünk egy példát. Beruháztunk egy új, digitális kamerára, és csináltunk egy nagy rakás fotót. Ha rendelkezünk egy iMac-el, akkor a rajta futó iPhoto alkalmazás segítségével máris nagyban megnőttek a fotóinkkal kapcsolatos lehetőségeink. Ahogy a fényképezőgépet összekötöd a számítógéppel, a képek rögtön archiválásra kerülnek, a program kívánság szerint rendszerezi és szétválogatja azokat. Aki nagyon nem ér rá, még azt is megteheti, hogy az előre összeállított tízoldalas fotóalbumot egy kattintással az erre szakosodott nyomdába küldi, ahol kinyomtatják és házhoz szállítják – persze csak az USA-ban, 30 dolcsi fejében.