Indulásra készül az Atlas 5

Új korszak hajnala virrad fel az amerikai űrrakéták történetében, amikor jövő héten első útjára a magasba emelkedik az Atlas 5, mely magával viszi a Lockheed Martin jövőjét is a kereskedelmi műhold kilövések iparágában, valamint a hadsereg reményeit, hogy megbízható elérést nyerjenek a végső határhoz. Augusztus 21-én indítják be a rakéta orosz gyártmányú főhajtóművét, Florida keleti partjainál, a Cape Canaveral Légitámaszponton újjá épített Complex 41-en. A félórás repülés célja a Hot Bird 6 kommunikációs műhold pályára állítása, melyre az Eutelsat adott megbízást.


Ha sikeres lesz a küldetés, akkor az Atlas 5 is belevetheti magát az európai Ariane 5, a Boeing Delta 4 és a nemzetközi Sea Launch vállalkozás piaci versengésébe. John Karas, az Atlas 5 fejlesztésének alelnöke szerint vitathatatlanul ez lesz a legfontosabb kilövés az Atlas történelmében. Manapság amikor több rakéta van, mint felküldendő műhold, igen kiélezetté válik a verseny a rivális cégek között. Ezt összevetve, azzal a ténnyel, hogy a Lockheed dollárok milliárdjait költötte az Atlas 5 fejlesztésére, minden külső támogatás nélkül, hatalmas nyomást jelent a cégre nézve. Az Atlas az ötvenes években született, az Egyesült Államok első interkontinentális ballisztikus rakétájaként, később átalakítottak űrrakétának, ami 1962-ben első amerikaiként földkörüli pályára juttatta John Glennt. Az utóbbi 40 év során az Atlas számos konfigurációja vágott neki az űrnek tudományos, katonai és kereskedelmi műholdakkal. Az Atlas kereskedelmi változata 1990 júliusában repült először, ez volt az első a hat különböző, egyre erősebb változatból, melyek minden bemutatkozó kilövésükön tökéletesen szerepeltek, így az Atlas 5 lehet a hetedik a sorban.


A mostani repülésen az Atlas 5 a 401-es konfigurációval repül, ez a legegyszerűbb, alig 5 tonna rakományt képes pályára állítani, egy 4 méteres orr-kúp - ide kerül a Hot Bird 6 - és egy Centaur hajtómű jellemzi. A későbbi rakéták a nagyobb műholdak szállításához alkalmas 5 méteres toldalékot kapnak, a két Centaur hajtómű mellett további, akár 5 szilárd anyagú motorral szerelhetik fel, ami 8 és 20 tonna közötti rakomány magasba emelésére képes.


Új rakétához új kilövő állás is dukál, ez a Lockheed Vertical Inegration Facility (VIF) névre hallgató létesítménye, ami egyben a rakéta összeszerelését is szolgálta. A VIF úgy készült, hogy ellenálljon akár egy óránkénti 220 kilométer sebességgel tomboló hurrikánnak is, 7 mozgatható platformjával a rakéta bármelyik részét könnyen megközelíthetik.