Jelentés a frontról

A fejlesztők szemszőgéből nézve a PC főként a technológiai újdonságok kipróbálásának a terepe, a konzolosok meg inkább a játékélmény nővelésére törekednek. Előbbiek egy folyamatosan (és pár évre előre megjósolhatatlanul!) változó platformra fejlesztenek, folyamatosan igyekeznek kihasználni a még sohasem látott, évek múlva megjelenő hardverek lehetőségeit, megmutatni a grafikus gyorsítókártyák lenyűgöző hatásait; utóbbiak egy stabil, nem változó szerkezet lehetőségeit igyekeznek minnél jobban kihasználni, megpróbálnak olyan dolgokat készíteni ami valóban örömöt okoz. Ebből következően, a fejlesztők inkább a stabil, és igen népszerű konzolokra fejlesztenek, mint az átláthatalan és igen kockázatos személyi számítógépre. Emiatt az utóbbi években számtalan hírneves PC-s fejlesztőcsapat igazolt át a konzolok táborába.

A konzoljátékok kiadói már most is dominánsak a szórakoztatóipari piacon, és ez a jövőben - a hardver fejlődésével - még inkább igy lesz, hiszen a merevlemez megjelenése, az online lehetőségek és a még magasabb grafikus felbontás a fanatikus PC-sek számára is ellenállhatatlanná teheti ezeket a játékgépeket. Eközben a számítógéppiac csak egyhelyben toporog, és semmit nem tesz új vásárlók bevonására. A probléma egyik fő oka, hogy a konzolgyártóknak közvetlen piaci érintettségük, és érdekeltségük van a legjobb játékfejlesztők megnyerésére, hiszen egy jó cim, mint például az XBOX-os HALO tízezreket képes a vásárlásra serkenteni.

Egy tökéletes világban minden játék megjelenne minden platformra, és minden vásárló hozzájuthatna minden játékhoz - mindegy milyen hardvere van otthon. A fejlesztőknek csak a szoftverre magára kellene koncentrálniuk, nem pedig az azt futtató hardvereszközökre. Ha ez megtörténne, az elektronikus játékok világa nagyon hasonlítana a szórakoztatóipar más ágazataihoz: a könyvírókhoz, a zenészekhez vagy a filmiparhoz, ahol senkinek nem kell aggódnia hardver vagy platforminkompatibilitás miatt, és minden energiájukat és tehetségüket kreatív úton, a játék tökéletesítésével élhetnék ki.


Egy vásárló a PlayStation 2 új hálózati adapterével. Ez lehetővé teszi a broadband vagy dialup kapcsolattal történő Internetcsatlakozást.
Ez persze utópia, mivel ugyan ma már technikailag nagyon egyszerű játékokat portolni a platformok között, sokkal nehezebb akadály van ennek megvalósulása előtt: a piac maga. A konzolokra fejlesztőket exkluzív, egyedi szerződések aláirására kényszerítik, a kis csapatok pedig nem tudják tartani a lépést a PC változásaival. Másrészről a konzolgyárosok is kénytelenek ilyen megkötésekre, mivel üzleti tervük nem teljesülne, ha nem lenne a gépükre megjelenő játékok felett monopolhelyzetük. Mindezeken kívül a PC és a konzolvásárlók között meglévő szemléletbeli különbség sem teszi lehetővé - illetve anyagilag kifizetödővé - az átjárást.

A virtuális monopoliumok és a kizárólagos jogok a vásárlók szemszőgéből nézve mindenképpen hátrányosak. A számtalan hátrány ellenére a PC-nek van egy nagy előnye, hogy senki nem birtokolja. Mind a hardver, mind a szoftverfejlesztök be tudnak lépni, ami a konzolokról nem mondható el. A másik fontos szempont, hogy elmarad a verseny; a legtöbb játék csak egy vagy két konzoltípuson jelenik meg, csökken a fejlesztők és a kiadók egymásközötti párharca, mivel a másik konzolgyártó lezárja előttük a piacot.

Technikailag még ma is a PC a legjobb játékra, benne van a legnagyobb fejlődési potenciál, és messze a leggyorsabban képes alkalmazkodni az igényekhez. De hacsak nem változik gyorsan a helyzet, a személyi számítógép gyorsan a játékfejlesztők választásának második vonalába csúszhat, a mégoly nagy címeket is a szoftverboltok sarkába fogják száműzni. Ha igy történik is, továbbra is meg fog maradni a "bonyolultabb" játékok számára, amik konzolon bukásra lennének itélve. Persze lehetséges, hogy a PC nagy hajrát kivágva előremenekül, "erőből" húzza ki magát a mocsárból; emlékezzünk csak a játékra sokkal inkább optimalizált, külön grafikai és hangchippel is rendelkező Amiga megverésére! A másik kiút az lenne, ha a hardvergyártók sokkal inkább együttműködnének a szoftverfejlesztőkkel, és ha ez a két csoport együttes erőfeszítéssel tudatosítaná a számítógéptulajdonosok tizmillióiban, hogy van olyan élvezetes játszani a számítógépen, mint felállni előle és leülni a tévé-konzol párosítás elé.