Hitman 2: Silent Assassin

Grafika: A grafika a játékban nagyon szép, gyönyörűek a textúrák, de manapság azért már láttunk ennél szebbet is. A legapróbb részletekig minden ki van dolgozva, a karakterek szája úgy mozog, ahogy kell, az árnyékok szépek, és még az olyan háttérelemek is, mint a kertben sétálgató malacok is teljesen élethűre sikerültek, azonban a hibák is akadnak. Ha hosszú fegyver van nálunk, az árnyékuk egy kicsit hullámzik, néhol a textúrák összeillesztése sem tökéletes és még sorolhatnám az egyéb apróságokat.

Kezelőfelület: A második rész kinőtte az eredeti Hitman gyermekbetegségeit, és kezelése nagyon egyszerű lett, nincs túlbonyolítva semmi. Például most már nem kell célozgatnunk, egyszerűen elég az ajtó elé állni, és megjelenik a menü, amiben választhatunk az ajtónyitás vagy az egyéb funkciók között. Jó pont a fejlesztőknek a belső nézet implementálása is, ami főleg lövöldözés esetén nagyon hasznos.

Játékmenet: Aki szeretné kipróbálni hogy milyen lehet bérgyilkosnak lenni, annak a Hitman 2 kötelező darab. Bár én személy szerint nem voltam bérgyilkos, mégis úgy gondolom hogy a játék nagyon élethűen reprodukálja azokat a helyzeteket amikbe egy ilyen ember kerülhet munkája során. Nincs is annál jobb, amikor az ablakon kibámuló őr mögé lopakodva elkapjuk a torkát a zongorahúrral, vagy a szekrény mögé bújva várjuk, hogy a Don visszajöjjön az irodájába, hogy meglephessük. A játékmenet mellett szól az is, hogy mi választhatjuk meg a módot, ahogy teljesítjük a küldetést, ráadásul az újrajátszásra is ösztönöz a küldetések végén levő értékelési rendszer.

Hangeffektek: A hangeffektek az átlagosnál kicsit jobbak, de nem kiemelkedően jók. Mindenhol megvannak a háttérzajok, amik erősítik azt az érzést, hogy a környezet él körülöttünk, de a 3D hangzás például nem tökéletes, és a szinkronszínészek teljesítménye sem átlagon felüli.

Zene: Igazából a zenére is négy csillagot adtam volna, mert jó, de lehetne jobb is, viszont elfogult vagyok, ugyanis a játékban hallható, Jesper Kyd által szerzett szimfonikus zenét a Budapesti Szimfonikus Zenekar adja elő.

Multiplayer: A játék nem tartalmaz multiplayer funkciót, de ebben a stílusban nehezen is tudnék elképzelni ilyet.

Intelligencia és nehézség: A mesterséges intelligencia a játékban kicsit csalódást okozott számomra. Olyan dolgokat is megtehetünk, hogy postásnak öltözve megállunk a kertbe levő őrök előtt, és nézzük őket perceken keresztül, ennek ellenére nem reagálnak semmit, pedig azért gyanús lehet, hogy egy postás megáll előtted két centire és az arcodba bámul folyamatosan. :) Az AI gyengeségeit ellensúlyozza a remek pályatervezés, ami sokszor elhiteti velünk, hogy nagyon jó mesterséges intelligenciával van dolgunk, és ennek megfelelően a játék nagyon nehéz, de mindemellett nem frusztráló, amit többek között a mentési lehetőségnek is köszönhetünk. Egyetlen küldetést sem sikerült elsőre teljesítenem, de ugyanolyan lelkesedéssel próbálkoztam harmadjára is, mert mindig találtam valami új elemet, vagy helyzetet, amit ki lehetett használni a tökéletesebb feladatmegoldás érdekében.

Összegzés: A Hitman 2 egyértelműen jobban sikerült, mint az elődje, pedig már az első rész élvonalbeli játék volt. A grafika szebb lett, a kezelhetőség jobb, és a mentési lehetőségek is élvezetesebbé teszik a játékot főleg a hosszabb küldetések esetén. Én személy szerint a Serious Sam típusú mészárszék játékok kedvelője vagyok, de ez a darab még engem is megfogott, annak ellenére hogy itt a lopakodáson van a hangsúly.