Új foglalatokkal debütál a PCI Express

Egy PCI Express összeköttetés tehát egy vagy több bemeneti, illetve kimeneti érpárból (csatorna) állhat attól függően, hogy az adott eszköz mekkora sávszélességet igényel. Mindez akár úgy is tűnhet, mintha tulajdonképpen párhuzamos összeköttetésről lenne szó. A fejlesztők szerint ez az állítás azért nem állja meg a helyét, mert ezesetben több soros, független összeköttetés csoportosítása, összefogása történik, amely sokkal kevésbé érzékeny a zavarokra, hibákra, mint a párhuzamos megoldások.

A PCI Express összeköttetések x1, x2, x4, x8, x12, x16, és x32-es kialakításba konfigurálhatóak. Az x1 jelen esetben négy vezetéket, vagyis két kimenetit (egy kimeneti csatorna), és két bemenetit (egy bemeneti csatorna) jelent. Az x32-es konfiguráció 2,5 Gbit/s vonalsebességgel számolva 10 GByte/s, illetve a 20 százalékos veszteség miatt 8 GByte/s sávszélesség elérését teszi lehetővé. A specifikáció szerint a bemeneti és kimeneti vonalak (csatornák) száma minden eszköz esetében egyező kell, hogy legyen, vagyis például x8 konfiguráció esetén 8 bemeneti csatornához mindenképpen 8 kimeneti vonalat kell kapcsolni, nem lehet sem több, sem kevesebb. Ez a megkötés egyes szakértők szerint felesleges csatornákat (illetve költségeket) eredményezhet olyan eszközök esetében, mint például a videókártyák.

Az összeköttetés csomag-alapú, rétegekre bontott jellege (a hálózatokhoz hasonlóan) megkönnyíti az egyes területek szétválasztását, így következésképpen a jövőbeli javítások/módosítások egyszerű megvalósítását. A rendszer három fő rétegből áll: Az adatok előkészítését sorban a szállítási, adatkapcsolati, és fizikai rétegek végzik, a vevő oldalon pedig szintén a fizikai, adatkapcsolati, és szállítási rétegek felelősek az átvitt adat visszaalakításáért, feldolgozásáért.

A szállítási réteg a szállítási szintű adatcsomagok létrehozásáért, illetve a vevő oldalon azok visszaalakításáért felelős. A réteg bizonyos konfigurációs, és hibaellenőrzési információk hozzáadásával, illetve visszaolvasásával biztosítja az adatok hibátlan, ép továbbítását függetlenül attól, hogy az valójában miként jut el a forrástól a célig. Az adatkapcsolati réteg azt biztosítja, hogy az adat pontról pontra megfelelően jusson el, a fizikai réteg pedig magát az adatcsomagot továbbítja a fizikai adatátviteli csatornán keresztül.


Új adatbusz, új bővítőfoglalatok

A PCI Express bejelentését követően a szakértők azonnal felvetették a kérdést, hogy az új buszra épülő alaplapokon milyen bővítőfoglalatok, másnéven slotok lesznek. Az új foglalatok képesek lesznek-e a jelenlegi PCI (illetve AGP) kártyák fogadására is, vagy teljesen új formában öltenek testet. A választ a PCI Express Card Electromechanical Specification 1.0 specifikáció kiadása adta meg.

A PCI Express új, x1, x4, x8, és x16 kialakítású bővítőfoglalatokat támogat, amely slotok sem fizikailag, sem elektromosan nem kompatibilisek a jelenlegi PCI, illetve AGP kártyákkal. A meglévő PCI kártyák használhatóságát a kiegészítő PCI foglalatok azonban még jó ideig biztosítani fogják az alaplapokon. A nagyobb PCI Express foglalatokban a specifikáció szerint használhatóak lesznek a kisebb foglalathoz tervezett kártyák, fordítva azonban már nem igaz mindez. Az AGP 8X slot helyét egy x16 PCI Express foglalat fogja átvenni 4 GByte/s sávszélességgel, az AGP port útja tehát itt véget ér. A grafikus processzorok gyártói ennek megfelelően már megkezdték az első PCI Express videókártyák kifejlesztését, amelyek eleinte nem natív támogatással fognak rendelkezni, hanem egy AGP - PCI Express hidat fognak tartalmazni. Az AGP portot egyébként egyáltalán nem fogják örökölni a PCI Express-alapú alaplapok, így a jelenlegi AGP videókártyák ezekben teljesen használhatatlanok lesznek.

A PCI Express foglalatok a specifikáció szerint 60 watt maximális fogyasztást engednek meg az egyes kártyáknak, amely valamivel több, mint az AGP által biztosított 40 watt, de a legújabb grafikus kártyák igényét azonban így sem fedezi.