Grand Theft Auto: Vice City

Grafika: Azt hiszem ez a rész sem lesz mentes a magasztalástól. A játék fejlesztői valószínűleg sokat tanultak a GTA 3 hibáiból. Először is, akik aggódnak, hogy nem fog futni a gépükön, mert már a sima GTA3 is akadozott, azok megnyugodhatnak, mert a gépigénye jóval szolidabb lett. Minden csak jó programozók kérdése. Nem akadozik össze vissza a játék. Ennek talán egyik oka az, hogy itt a nagyobb városrészeken és szigeteken belül is kisebb részekre lett osztva a terület. Menet közben egy fél szempillantásnyi loading felirat zavar csak meg minket és nem kell várni hosszú töltésekre, mint például a nemrégiben megjelent Postal 2-ben.

Grafikailag a GTA3 és Vice City között egetverő különbség nincs gyakorlatilag, viszont a sokkal kifinomultabb karakter textúrák, a letisztultabb színek. épületek, a fény az autókon ezerszer szebbé teszi a játékot. Az animációk, mozdulatok sokkal élethűbbek lettek, és a látótávolság is nagyobb lett. Igaz nekem legnagyobb drawdistance beállítás mellett sokszor késett vagy hiányzott néhány textúra, de eggyel visszavéve már tökéletes lett.

Kezelőfelület: Az irányítás nem változott sokat az előző részhez képest. Hamar meg lehet szokni, viszont sokszor idegesítő kombinációkat vagyunk kénytelenek használni, vagy átdefiniálni az alapbeállítást. Ilyen például a futás, ami a bal shift gombra van téve, de legtöbbször akkor van rá szükség, mikor a w-s-a-d gombokkal operálunk. A légi járművek irányítása is lehetett volna szimplább, de ennek ellenére használható a dolog.

Játékmenet: A cikkben leírtak magukért beszélnek. Nehéz felállni és abbahagyni a játékot, változatos, ötletes küldetések, nagy bejárható terep, hihetetlenül sok egyedi épülettel. Talán az az egy hibája, hogy a küldetések után már unalmassá válhat esetleg a titkos lehetőségek keresgélése.

Hangeffektek: Ha a grafikát dicsértem, akkor a hangokkal kapcsolatban nem tudom mit fogok csinálni. A beszéd, a szövegek egyedülállóan jól el lettek találva, tovább fokozva a hangulatot. A szinkronhangok kiválasztását sem aprózták el, hisz Tommy hangja Ray Liotta (Blow/Betépve), és hallhatjuk Dennis Hoppert vagy a híres pornószinésznő Jenna Jameson hangját is. A hangeffektekkel sem lehet semmi problémánk, a fegyverhangok, robbanások és az egyéb zajok, zörejek is teljesen valósághűnek hatnak. A járművek hangja nem változott sokat, néha idegesítő lehet, ha mondjuk egy hosszú egyenesben száguldunk végig egy autóval és visít folyamatosan. Talán a robogó az az egy jármű, aminek elviselhetetlen a hangja. Amit hiányosságképp meg kell említenem, az az, hogy nincs Sorround hangzás, a maximum, amit kihozhatunk a sztereón felül, az a DTS.

Zene: A játék egyik egyedülálló tulajdonsága a rádiók használata. A már sokszor említett 80-as évek hangulat talán ebben csúcsosodik ki. Az akkori slágerek töltik be a rádióadókat, persze az előző részhez hasonlóan tematikusan szétválogatva. A többórányi zene megunhatatlan ellentétben sok játékzenével, illetve a híres előadók, mint Michael Jackson, David Lee Roth, Herbie Hancock, a Judas Priest, és a Frankie Goes to Hollywood még kellemesebb hangulatot varázsolnak.

Multiplayer: Nincs multiplayer funkció. Égbekiáltó bűnnek tartom, hogy egyrészt 2003-ban kiadnak egy ilyen játékot multi nélkül, illetve azt, hogy ígérték és meg sem lett. Remélhetőleg patch formájában megjelenhet legalább egy free-style multi-rész, aztán talán a GTA4-ben teljes...

Intelligencia és nehézség: A járókelők ügyesen próbálnak meg elugrálni a kocsi elől, az ellenséges arcok viszont elég gyatra módon dolgoznak. Mindegyiknek van egy pontosság értéke, és aszerint lő mellé vagy talál, ls minden újratöltésnél elindul nyílegyenesen a játékos felé. Szóval vannak hibák. A küldetések nehézsége változó, vannak a vége felé is egyszerű, pihentető akciók, de segítség nélkül 100%-ot elérni igen nehéz lenne. Akinek van ideje bogarászni, próbálkozni, az tegye meg, hosszabb élvezetet nyújt úgy a játék, az biztos.

Összegzés: Gyakorlatilag a GTA: Vice City, elődjéhez képest, szebb, jobb, alaposabb lett. A történet, a szereplők jól kidolgozottak, nem kapkodták el a készítők a PC-s verziót. Igaz, elég sokat kellett várni rá, de úgy érzem, megérte. Nem találkozunk idegesítő konzol átirat hibákkal, habár bugok előfordulnak szép számmal. A legviccesebb az volt, mikor egy küldetés során üldöznöm kellett egy autót, és egy kereszteződés környékén az aszfalt alá esett, és belezuhant valamilyen vízbe.

A játéknak ugyan az első ígéretekkel ellentétben nincs multiplayer része, de nem esik abba a hibába, hogy egy egyszerű történeten végigrohan az ember, aztán törölheti is le az egészet. A küldetéseket végig lehet vinni egy-másfél hét masszív játékkal segítség nélkül, de az extra feladatok szintén lekötik az embert még egy hosszú időre. És ha már minden kész, akkor sem rossz randalírozni egy ilyen gyönyörűen kidolgozott városban. Vizsgaidőszak révén, most én is osztályzok: nálam a játék dicséretes ötöst kap.