A tudósok az aszteroida okozta szökőárra összpontosítanak

Még igen messze van, ha azonban az 1950-DA aszteroida 2880. március 16-án becsapódik az Atlanti-óceánba - ahogy erre úgy tűnik, van némi esély -, igen nagy hullámokat fog kelteni.

A potenciális aszteroida becsapódásról készült számítógépes modell szerint Észak-Amerika keleti partjainál 140 méter magasságú hullámok emelkednek ki, elsöpörve a partmenti városokat. Mindez egy akkora aszteroida hatása, ami csupán egy kilométer átmérőjű, egytizede a dinoszauruszokat elpusztító 65 millió évvel ezelőtti aszteroidának.

"Egy kilométer a határa a globális hatások kialakulásának" - mondta Jon Giorgini, a NASA tudósa. Giorgini egyike volt annak a csapat tagjainak, mely bejelentette, hogy az 1950-DA lehetséges ütközőpályán halad a Földdel. Ez az aszteroida az egyetlen mely a tudósok ismeretei szerint jelenleg veszélyt jelenthet bolygónkra.


A végzetes napon, ami igen távoli, 877 év múlva következhet be, az aszteroida óránkénti 60.000 kilométeres sebességgel rohamozza meg a Földet és valószínűleg az Atlanti-óceánban fog kikötni, legalábbis a California Egyetem bolygótudósai, Stephen Ward és Eric Asphaug szerint. Becsapódásakor az 1950-DA egy igen rövid életű lyukat üt az óceánba, egészen annak fenekéig.

"Eleinte a hullám olyan mély lesz, mint maga az óceán" - mondta Ward. Ez a kezdeti energia szétoszlik és szökőár kezd terjedni a becsapódás helyétől körkörösen, ugyanúgy mintha egy tóba egy követ dobnánk. Bár az aszteroidának mindössze egy az ezerhez az esélye, hogy telibe találná a Földet, Ward és Asphaug arra szeretnének rámutatni, hogy bármelyik kis méretű aszteroida jelentős szökőárakat hozhatna létre. El kell kezdeni az űrben bolyongó számos kis aszteroida kutatását, így nem fog váratlanul érni minket egy esetleges objektum ütközőpályán való feltűnése, hangoztatta Ward.

Jelenleg a Space Guard rendszer keresi és követi nyomon a Föld-közeli egy kilométer és nagyobb átmérőjű űrsziklákat, melyek megfigyelési alsó határát a NASA szeretné 300 méteres átmérőre csökkenteni.

"Az 1950-DA objektum modellezése jó példával szolgál, azonban nem szeretném, ha ez a tanulmány bármilyen aggodalmat keltene" - mondta Richard Binzel, az MIT aszteroida szakértője. "Most az eddig még felfedezetlen objektumok leltárba vételére kell fordítani a figyelmünket."