Az élet liftjei: jégkupolák az Europán

A Jupiter holdja, az Europa felszíne olyan területeket mutat (pirossal jelölve), melyek kénsavban vagy só tartalmú ásványokban gazdagok, lehetővé téve a kéreg alatti jég számára, hogy mozgásban maradjon, erősítette meg két amerikai tudós, akik elmélete kihatással lehet a hold múltbeli és jelenlegi élőlényeinek felfedezésére.

Robert Pappalardo, a Colorado Egyetem professzora, és munkatársa Amy Barr által végzett kutatást az Amerikai Csillagász Társaság ülésén tárták a szakértők elé. Hatalmas jégkupolákat - némelyikük több mint 6 kilométer átmérőjű és 91 méter magas - találtak az Europa felszínén, mondta Barr. Pappalardóval közösen már korábban feltételezték, hogy a kupolák jégbuborékokból alakultak ki, melyeket termális áramlás tolt fel a fagyott burkon keresztül a lenti melegebb jégből. Vannak olyan feltételezések, mely szerint az Europa egy óceánt rejt jeges felszíne alatt. Barr a melegebb jég felfelé áramlását egy fazék rotyogó paradicsomszószhoz hasonlította.


A Jupiter holdja a Galileo űrszonda felvételén
"A fazék alatt elhelyezkedő égő a legmelegebb szószt löki felfelé, buborékokat hozva létre a felszínen" - magyarázta. "A gond az, hogy az Europa jeges felszíne olyan kemény, mint a kő."
"Egy ideje már próbáljuk megismerni, hogyan nyomulnak fel ezek a jégbuborékok az Eurőpa fagyott kérgén keresztül, ami feltehetően 21 kilométer vastag" - mondta Pappalardo, aki részt vesz a NASA által a jeges holdra szánt expedíciójának munkálataiban is.

Egy új számítógépes modellezés alapján Pappalardo és Barr azt igyekszik bebizonyítani, hogy szennyeződések, mint a nátrium klorid (tengeri só) vagy a kénsav, melyek képesek megolvasztani a jeget, kulcsszerepet játszanak a kupolák kialakításában, lehetővé téve a melegebb, egyben régebbi jég számára, hogy helyenként feltörjön. A holdon látszólag erős árapály hatás érvényesül a Jupiter körül alkotott elliptikus pályának köszönhetően, ami elég erős ahhoz "összenyomja a holdat" és felmelegítse belsejét, magyarázta Pappalardo.


Variációk az Europa belsejére; vajon vannak óceánok a jégkéreg alatt?
"A meleg jégbuborékok felfelé emelkednek a jégkérgen keresztül a felszín irányába, útjuk során kiolvasztva a sósabb régiókat. A kevésbé sűrű buborékok képesek folytatni az emelkedést egészen a felszínig, hogy létrehozzák a megfigyelések során észlelt kupolákat."

"Modelljeink azt bizonyítják, hogy a felfelé áramló meleg jég a fagyott kéreg belsejében keveredve egy kis mennyiségű szennyeződéssel, mint a nátrium klorid vagy a kénsav, elég erőt biztosít a kupolák kialakulásához. Mindez azért érdekes, mert úgy véljük a folyamat segítségével bármilyen jelenlegi vagy múltbeli élet, vagy akárcsak az óceán kémiája a felszínre emelkedhet. Alapjában véve ez egy lift lehetne a mikrobák számára" - tette hozzá Barr. "Az Europa felszínét folyamatosan bombázza a Jupiter sugárzása, ami valószínűleg kizár minden életet a hold felszínén" - mondta. "Egy űrszonda azonban képes lehet felismerni a mikrobák jeleit nem sokkal a felszín alatt."

Dr. Andrew Prentice ausztrál matematikus - aki jelentős mennyiségű modellt készített a Jupiter holdjairól - úgy véli, hogy az amerikai kutatók elmélete a kupolák kialakulásáról nem szükségszerűen hordozza magában egy teljesen kifejlett óceán létét az Europa jégkérge alatt, csupán azt feltételezi, hogy vannak olyan területek, ahol a jég melegebb és mozgásban van. Prentice hozzá teszi, hogy szerinte valószínűbb, hogy a kérdéses szennyeződés nátrium klorid, sem mint kénsav, ami lehetetlenné teszi az élet jelenlétét mind a múltban, mind a jelenben.