A Voyager búcsút int a Naprendszernek

A Voyager búcsút int a Naprendszernek

2003. november 7. 14:49, Péntek
Úgy tűnik a Voyager 1 űrszonda elérte a Naprendszer peremét, bár a tudósok között még heves vita folyik, vajon a 26 éves űrjármű valóban a jelzés értékű és csillagászati szempontból fontos határvonalnál jár-e.

A vita arról folyik, hogy a Voyager 1 elhagyta-e a határoló lökésfrontot (termination shock), ahol a Nap által kibocsátott szuperszonikus sebességgel száguldó részecskék beleütköznek a csillagközi plazmába és szubszonikusra lassulnak. Amikor a két Voyager szonda útnak indult a csillagászok úgy vélték a határoló lökésfront valahol 40 és 50 csillagászati egység (AU) között húzódhat, egy AU a Nap-Föld távolságnak felel meg. A Voyager 1 idővel elérte a 60, 70, majd a 80 AU-t is, de még mindig nem sikerült elérnie a határt.

Az 1977-ben útnak indult Voyager jelenleg 90 AU-ra van a Naptól, ezzel a világűrben a legtávolabb jutott ember készítette eszköz, messze maga mögött hagyva a Naprendszer kilenc bolygóját. Az űrszonda adatai szerint most valami történik, azonban az még nem teljesen világos micsoda. A Voyager hatalmas növekedést észlelt egy bizonyos típusú részecskéből, ami arra utal, hogy a gép elérte azt az övezetet, ahol a napszél sebessége lassul és találkozott a csillagközi plazmával, jelentette be Stamatios Krimigis, a John Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának kutatásvezetője.

Klikk ide! Klikk ide!

Krimigis és munkatársai szilárdan állítják, hogy az űrjármű 2002. augusztus 1-én 85 AU-nál elhagyta a szuperszonikus napszelet, majd újra belépett körülbelül 200 nappal később 87 AU-nál. Egy másik csapatnak mást sikerült kiolvasnia az adatokból. A Maryland Egyetem tudósa, Frank McDonald által vezetett tanulmány szerint a Voyager 1 csak most fogja elérni a határoló lökésfrontot.

"Akárhogy is, a Voyager 1 a Naprendszer még teljesen felderítetlen részébe hatolt be" - mondta Len Frisk professzor, a Michigan Egyetem független szakértője. A két értelmezés a NASA csütörtöki sajtótájékoztatóján hangzott el.


A Voyager 1 el fogja hagyni a határoló lökésfront, és ha nem történik vele valami katasztrofális, akkor más előre jelzett határokat is át fog lépni, ekkor jut ki az űrszonda a csillagközi térbe. A tudósok szeretnének minél többet megtudni ebből az eddig példa nélküli utazásból, megismerni a Naprendszer peremvidékét és az azon túli világot mielőtt az űrszonda 2020 környékén kifogyna az üzemanyagból, ami a kommunikációs képességének végét jelentené.

A szintén 1977-ben fellőtt Voyager 2 körülbelül 70 AU távolságban jár. Mindkét robotfelderítő a határoló lökésfront mögött húzódó kettős határvonal felé halad. A heliopauza jelzi azt a területet, ahol a napszél megszűnik létezni, itt már a csillagközi plazma az uralkodó. Ezután következik az ív lökésfront, amit az űrön végigszántó teljes helioszféra hoz létre. Az ív lökésfront egy hajóorr által keltett fodrozódásra hasonlít. Sajnos a kommunikáció mindkét Voyager-rel meg fog szakadni mielőtt elérnék az ív lökésfrontot.

Klikk ide!

A Voyager 1 környezetének elemzését gátolja egy működésképtelen fedélzeti plazmadetektor, ami képes lenne közvetlenül mérni a napszél sebességét, és eldönthetné a vitákat.

Krimigis csapata a mért részecskék mennyiségéből és típusából arra következtet, hogy a napszél lelassult. McDonald csapata egy másik részecskét vett alapul és megállapították, hogy a Voyager közel van a határvonalhoz, azonban még nem érte el, mivel a szonda nem érzékelt nagyfokú növekedéseket a helyi mágneses mezőben, a lassulás a Voyager elhelyezkedésén túlra mutat.

Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide! Klikk ide!
Rajz naprendszerünk határairól, galaxisunkba helyezve. Az első képen a Tejút, másodikon a Napot is tartalmazó spirálkar, majd naprendszerünk látható

Fisk, aki a Nature magazin megbízásából mindkét tanulmányt elemezte, úgy véli, hogy a határoló lökésfront talán nem is egy fix határ. Elhelyezkedése függ a naptevékenységtől és ennek következtében elképzelhető, hogy jelenleg kifelé irányuló mozgást végez, ami az elkövetkező években folytatódhat.

"Hajlok arra, hogy egyetértsek Krimigis-szel, mivel az ő adatai akkor a legegyszerűbben megmagyarázhatók, ha a Voyager egyszer már átlépte a határoló lökésfrontot" - írja Frisk. Szerinte elképzelhető hogy a shock mozgása időközben felgyorsult és újra a Voyager elé került. Frisk szerint, ha McDonald elemzése a helyes, akkor a határoló lökésfront alakja sokkal összetettebb, mint a tudósok eddig feltételezték.

Kapcsolódó linkek

Listázás a fórumban 
Adatvédelmi beállítások