Valósággá válik a virtuális TV stúdió

A BBC egy olyan virtuális stúdiót fejlesztett ki, ami lehetővé teszi a színészeknek, hogy valós idejű kapcsolatot létesítsenek számítógép által generált személyekkel és lényekkel. Mindez televíziós műsorok és filmek új generációját eredményezheti, melyekben a különleges effektusok viszonylag alacsony költségekkel állíthatók elő.

Az Origami névre keresztelt rendszert az elmúlt két év során fejlesztették ki német és olasz kutatók közreműködésével. A virtuális stúdiót a BBC Kingswood Warrenben található főhadiszállásán rendezték be. A hagyományos módszer szerint a színész egy üres háttér előtt áll, amit apró tükröződő gyöngyök borítanak. A kamera lencséjét kék LED-ek veszik körbe, fényük a háttérről visszaverődve körvonalazzák a színészt. Ez a kék háttér váltható fel az előre felvett helyszínnel.

Ez a technika azonban komoly korlátokkal rendelkezik. Elsőként a színész nem lát semmit a vetített helyszínből ahol szerepel, ami megnehezíti az előre felvett vagy animált karakterekkel történő kontaktust. Ezen felül a rendező sem látja azonnal a végeredményt, és a kamerának mozdulatlannak kell maradnia, hogy a szögek megegyezzenek az előre felvett helyszínek szögeivel.

Az Origami rendszer teljesen újraírja a szabályokat. Minden akció egy virtuális tájon belül történik, egy számítógép belsejében. A színész elhelyezéséhez a "színpadot" 12 kamera veszi, ami háromdimenziós virtuális modellt készít a színészről. Ez teszi lehetővé a számítógépnek, hogy nyomon kövesse a színészeket, és később az általa generált tájba illessze. A virtuális tájat és bármelyik extra karaktert ezután kivetíthetik a stúdió falára, így a színész láthatja a jelenetet, míg a visszatükröződő gyöngyök biztosítják, hogy a kamera továbbra is csak a kék hátteret lássa.


A műsorvezetők valósidőben beszélgethetnek hollywoodi speciális effektekkel létrehozott karakterekkel, még látványosabbá téve az adást
A technika segítségével a színészek valósághű szemkontaktust létesíthetnek a számítógép által megalkotott lényekkel, valamint egy "ütközésérzékelő" szoftver lehetővé teszi, hogy a színészek valósághűen mozogjanak a virtuális tárgyak között.

A helyszínt egy fő kamera veszi, ami mozgatható a felvétel közben. Ehhez csatlakozik egy kisebb, különálló kamera, ami a mennyezet felé irányul és a főkamera helyzetét és szögét figyeli egy sor rögzített, visszatükröződő koronghoz viszonyítva. Az így kapott információból a számítógép képes megváltoztatni a virtuális táj nézetét, amit elektronikusan átültet a kamera által látott kék háttér helyére. A rendező azonnal láthatja az eredményt.

Két stúdió ilyen módon való felszerelésével a világ két különböző felén tartózkodó színész képes lesz kapcsolatot teremteni ugyanabban a virtuális világban. A kész rendszert a tervek szerint 2004 márciusában mutatják be a Londonban megtartandó első Vizuális Médiatermékek Európai Konferenciáján.