2003. november 28. 06:33, Péntek
[Infinit] A választások során a technológia szerepének nem csak a szavazógépekre
kell korlátozódnia. De megengedhető-e az, hogy egy "szoftverügynök"
mondja meg, hogy kire kell szavazni?
Mi történhet, ha a technológia jobban beleavatkozik a szavazás menetébe?
A kérdés túlmutat azon a sokat vitatott problémán, hogy alkalmazzanak-e
komputerizált szavazógépeket - állítja Jason Tester, aki önmagát
"interakció designer"-ként és futuristaként határozza meg. Tester, aki
nemrégiben végzett az olaszországi Interaction Design Institute
Ivrea-ban, a technológia, a design és a politikatudomány kreatív
egyesítését hozta létre, amely azt vizsgálja, milyen hatással lehet a
technológia a szavazásra az alacsony részvételű választások és a kormány
iránti csökkenő bizalom feltételei között.
Tester 'Gyorsuló demokrácia' projektje négy "forgatókönyvből" áll,
amelyek azt vizsgálják, hogyan lehet beilleszteni a technológiát a
szavazás folyamatába. Tester a különböző technológiai fejlesztések
mellett és ellen szóló érveket egy kitalált nézőpontból sorolja fel -
ahogy az utcán megkérdezett emberek válaszolnának; egyesek dicsérve az
új technológiát, mások sárba taposva azt. A projekt célja az, hogy
nyilvános vitát indítson arról, hogyan használható vagy nem használható
a technológia a demokratikus rendszer fejlesztésére.
Az első forgatókönyvben megjelenik egy Constituty nevű "szoftverügynök",
amely az emberek online szokásait vizsgálja, hogy megismerje politikai
nézeteiket. Például, valószínűleg sok e-mailes vagy webes tevékenység
tanúskodik pl. az abortusztörvénnyel vagy a gyógyszer-szabadalmaztatási
törvénnyel kapcsolatos problémákról. A választás előtt az ügynök
megjelenik a szavazópolgár monitorján, vagy e-mailt küld neki, amelyben
olyan jelölteket vagy népszavazási kezdeményezést javasol, amelyek a
szavazópolgár álláspontját képviselik. Az ügynök nem csak hogy
kiderítheti az emberek gondolatait, hanem szavazhat is a nevükben.
Tester elismeri, hogy ez a fajta szoftver nem teljesen felel meg a
képzettebb és érdekelt választópolgároknak, de legalább meg tudná
állítani a részvételi arány évtizedek óta megfigyelhető csökkenését.
A második megoldás, amelyet Tester "Gyakorold a szavazást!" - ként
nevezett el, azt a problémát vizsgálja, hogy a jelöltek álláspontját a
szavazók rosszul értik meg. A regisztrált szavazók "feljavíthatják" a
szavazataik értékét, ha megismerkednek a politikai ügyekkel és a
jelöltekkel a média használatával vagy interneten, mobiltelefonon,
esetleg standokon, vetélkedőkben való részvétellel. A jelmondat: a
jobban informált szavazó bölcsebb. De ahogy Tester egyik képzeletbeli
megkérdezettje rámutat, nem demokratikus kevesebbet érőnek tekinteni
olyasvalaki szavazatát, aki két munkahelyen dolgozik, és két gyerekét
neveli, mint azét, akinek több szabadideje van arra, hogy szavazói
értékpontokat gyűjtsön.
"Egy személy, egy szavazat a demokráciánk és a legtöbb demokrácia
számára alapvető fontosságú véleményt jelent, és ez nem fog megváltozni
egyhamar" - állítja Tester. Ugyanakkor vitatja, hogy a "Gyakorold a
szavazást!" alapjául szolgáló elv valóban működik. "Kevesen szavaznak,
és általában azok, akik a legszélsőségesebb véleménnyel rendelkeznek. A
mérsékelt nézeteket vallók, vagy akik nem érzik állampolgári
kötelességüknek a szavazást, nem mennek el leadni voksukat a
választásokkor. A "Gyakorold a szavazást!" egy olyan jövőképet mutat be,
amelyben csak a politikai fanatikusok vesznek részt.
A harmadik forgatókönyvben a szavazóknak elektronikusan kell
bizonyítaniuk, hogy egy előírt időtartamig egy megadott helyen
tartózkodtak, mielőtt engedélyeznék a szavazást az azzal a hellyel
kapcsolatos témában. Tester ezt "Helyalapú szavazásnak" nevezi. Például
egy hely fejlesztésével kapcsolatban akkor lehet szavazni, ha valaki
legalább egy órát töltött ott és meghallgatta a tárgykörhöz kapcsolódó
érveket és ellenérveket. Az ötletnek van egy gyenge pontja: "Ez nem
olyan egyszerű. Ha a város életbe akarja léptetni ezt az új
követelményt, akkor arra kell kényszerítenie a szavazóit, hogy töltsenek
egy órát az irodáinkban" - jelenti ki egy kitalált ingatlanfejlesztési
cég képzeletbeli képviselője.
A negyedik elképzelés a "Szavazás utáni megfigyelés". Az alacsony
részvételű szavazások egyik fő oka a politikusok iránti bizalom
általános megrendülése, és az a széleskörű meggyőződés, hogy a
kampányígéreteket nem teljesítik. A "Szavazás utáni megfigyelés"
segítségével a szavazók megfigyelhetik a választott politikusok
tevékenységét. Először is a szavazófülkében kiválasztják, hogy melyik
tevékenységet szeretnék ellenőrizni. Majd egy választott ellenőrző
szervezet segítségével, legyen az akár az Amerikai Polgárjogi Szövetség,
a Wall Street Journal vagy a Los Angeles Times, a regisztrált szavazók
az általuk választott technológia formájában értesülnek arról, hogy a
jelöltjük betartja-e a választási ígéreteit. Ezáltal elszámoltathatók
lesznek a megválasztott képviselők, és a választópolgárok részvétele a
politikában szintén valós folyamattá válik.
A Gyorsuló Demokrácia projektre adott visszajelzések vegyesek. Míg
Tester az általa "design agnosticism"-nak nevezett dologért küzd és csak
a képzelt jövő forgatókönyveire koncentrál, sokan nem értik a
célkitűzéseit. Egy e-mailben azért könyörögtek Testernek, hogy: "Legyen
olyan jó, tegyen Amerikának egy szívességet és állítsa le a projektjét!"
Tester örül az ilyen kemény reagálásoknak is. "Örülök, hogy az emberek
legalább megőrülnek attól, hogy a technológia miképp hathat a
szavazásra, még ha nem is értik az én szerepemet ebben" - nyilatkozta.
Válhat-e valamelyik Tester által javasolt technológia társadalmunk
működési elvévé? "Sajnos a választási technológia még nem elég fejlett
ahhoz, hogy olyan elektronikus rendszerrel lásson el minket, amely elég
megbízható a demokráciánkban. Még nem tartunk ott" - állítja David Dill,
a Stanfordi Egyetem számítástechnika és villamosmérnök professzora, aki
nemrég létrehozta a VerifiedVoting.org szájtot, hogy megismertesse az
emberekkel az elérhető és a még nem elérhető műszaki megoldásokat. A
floridai választásokkor bekövetkezett fiaskó arra figyelmeztet, hogy a
technológia fejlődése még nem az igazi megoldás és valószínűleg soha nem
is lesz az - hangsúlyozza Dill.
Tester viszont azt állítja, hogy Gyorsuló Demokrácia projektje csak a
jövő lehetséges útjainak kifürkészése, és nem írja elő, hogy milyen
jellegű változtatásokat kell végrehajtani. S bár nem tudni, hogy valaha
is megvalósul-e valamelyik forgatókönyv egy politikai kampány során,
mégis provokatív eszközként hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy az
információtechnológia miként segítheti, vagy gátolhatja az önmagukat
kormányzó állampolgárokat támogató rendszer létrejöttét.