2004. január 14. 00:54, Szerda
Steve Fossett amerikai milliomos és kalandor, valamint a Virgin Atlantic vezetője, Richard Branson egy egzotikus sugárhajtású repülőgépet mutattak be, mellyel Fossett megkísérli az első leszállás és üzemanyag-utántöltés nélküli világkörüli szóló repülését.
Az egyhajtóműves, 34,7 méteres szárnyfesztávú Virgin Atlantic GlobalFlyer négyévnyi tervezési és építési munkálatok után a Los Angelestől északra fekvő Mojave repülőtéren gördült ki először a kifutópályára, amit az űrrepüléssel is kacérkodó Burt Rutan és cége, a Scaled Composites készített el. Az első leszállás és üzemanyag-utántöltés nélküli világkörüli repülést 1986-ban teljesítette Dick Rutan, Burt testvére, és Jeana Yeager, akik a Rutan építette Voyagerrel szálltak fel az Edwards Légitámaszpontról, majd kilenc nap multán ugyanott értek földet. Fossett, aki akkor került barátságba Bransonnal amikor még ballonokkal próbálták körberepülni a Földet, megkísérli felülmúlni a Voyager repülését.
![](https://media.sg.hu/kep/2004_01/0113global2.jpg)
A két pilóta a Virgin Atlantic GlobalFlyerrel a kaliforniai Mojave sivatagban
"A repülésben a szóló utak jelentős különbséget jelentenek a másodpilótával való repülésekhez képest, jóval erőpróbálóbb vállalkozás, mivel egyetlen ember képességeire és teljesítményére összpontosul" - mondta az AP hírügynökségnek. "Teljesen az én felelősségem lesz a géppel való repülés, ezért rendkívüli teher nehezedik rám" - mondta. "A repülésem ezen felül egy másik technikai szintet képvisel. Ezúttal sugárhajtású repülésről van szó, ezért jóval gyorsabb lesz az út, bár 80 órát egyedül, egyhuzamban végigrepülni nem kis kihívás."
![](https://media.sg.hu/kep/2004_01/0113global1.jpg)
Steve Fossett (balra) és Richard Branson
Fossett, aki 2002-ben egyes egyedül repülte körül a Földet ballonnal, számos sikló- és sugárhajtású repülőgéppel elért rekordot tart. Nagy szárnyfesztáv, dupla farkrészben végződő szűkös pilótafülke - ezek a közösek a Voyagerben és a GlobalFlyerben. Amellett hogy a Voyager kétszemélyes volt, dugattyúk hajtották a pilótafülke elé és mögé szerelt légcsavarokat. A pilótafülke nyomáskiegyenlítésének hiányában lassan és kis magasságban repült.
A GlobalFlyernek egy turbofan hajtóműve van a nyomáskiegyenlített pilótafülke tetején, és óránkénti 460 kilométeres sebesség feletti sebességre is képes akár 16 000 méteres magasságban, így várhatóan három nap alatt teszi meg a világkörüli utat. Magát a repülést számos próbarepülés előzi meg, melyek valószínűleg november és március között zajlanak le. A repülés valahonnan az Egyesült Államok középső részéről indul, hogy szilárd talaj legyen a gép alatt emelkedéskor és a repülés végén, amikor megnő az üzemanyag kifogyásának kockázata.
A repülést a Virgin Atlantic szponzorálja, a projekt költségeiről azonban semmit nem voltak hajlandók elárulni. "Nem sok repülési rekord maradt, amit felállíthatnánk" - mondta Branson egy interjúban. "Talán ez az utolsó, leszámítva az űrrepülést." Branson, aki maga sem kezdő a repülés világában 1987-ben repülte át az Atlanti-óceánt, a GlobalFlyer tartalék pilótája, amennyiben Fossettel valami katasztrofális történne.
"Ha valaki képes rá, akkor Steve egyike azon keveseknek, akik képesek talpon maradni 80 órán keresztül" - mondta Branson. Burt Rutan szerint a GlobalFlyer "teljesen" más, mint a Voyager. A Voyager súlyának 73 százalékát tette ki az üzemanyag felszálláskor, a GlobalFlyer esetében ez az érték 82 százalék. "Nem hangzik nagy különbségnek, azonban egy szerkezeti repülőgép-tervező számára ezt a 82 százalékot rendkívül nehéz elérni a 73-hoz képest is. Nagyon bonyolult probléma, nekem elhihetik" - mondta Rutan.
Felszálláskor a GlobalFlyer körülbelül 10 000 kilogrammot nyom, amiből 8200 kilogrammot ad le a 37 000 kilométer megtétele során.