Mire jó a rádiófrekvenciás azonosítás az üzletekben?

[e-kereskedelem] Képzeljünk el egy szupermarketet sorok nélkül! Maga a kiskereskedelmi paradicsom, ahol a heti bevásárlás elvégzéséhez csak a blokk aláírása erejéig kell megállni a pénztárnál. Nincs futószalagra pakolás, és vonalkód-leolvasás. Túl szép, de igaz lehet!

Az RFID, vagyis a rádiófrekvenciás azonosítási technológia a szupermarketek valamennyi riasztó mellékhatásától megszabadíthatja a vásárlókat. A technológia segítségével elkerülhetők a végtelennek tetsző sorok, az ujjukkal idegesen doboló várakozók, és az éppen sorra kerülő vásárlók lepakolom-leolvasom-visszapakolom procedúrája. Az RFID ígérete nem kicsi, néhány éven belül azonban valósággá válhat. Talán meglepő, de a technológia nem új keletű, hiszen már a 60-as évek vége óta ismert. Az RFID rövidítés olyan rendszereket fed, melyek rádióhullámokat használnak olyan cikkek azonosítására, melyek egy arra megfelelő azonosító cédulát viselnek. Az RFID rendszerek antenna segítségével bocsátanak ki elektromágneses impulzusokat. Ezek hatására a hatótávolságon belül lévő RFID cédulák információ visszaküldésével válaszolnak az őket viselő termékekről.

Az RFID előállítása a fejlett gyártási technológiáknak köszönhetően immár elég olcsó ahhoz, hogy a vonalkódok méltó utódja legyen. A technológiát azonban nem csak a boltok polcain láthatjuk viszont a jövőben. Számos modern jármű rendelkezik indításgátlóval, mely működése ugyancsak az RFID technológia használatán alapszik. Sőt, a technológiát a fizetős utakon is egyre inkább használják világszerte. A bolti polcoknál maradva az RFID abban is különbözik a vonalkódoktól, hogy nem szükséges az elektronikus cédulákat a leolvasó elektronikus "szeme" elé helyezni, hiszen a felcímkézett cikkeket a rádióhullámok érzékelik. Az RFID segítségével lekérdezett és kapott információ mennyisége az egyszerű kódszámtól a több tucat oldalt megtöltő volumenig terjedhet.

A technológia segítségével az élelmiszerboltok azt is ellenőrizhetik, milyen gyakran tekintenek meg a vásárlók egyes termékeket, illetve milyen gyakorisággal vásárolnak belőlük. A szállítócégek számára pedig az áru szállítási útvonala és "életútja" is teljes mértékben követhető lenne. A boltokban megvalósítható, sorok nélküli idilli állapot annak köszönhető, hogy a megvásárolt cikkek scannelése a kocsiból vagy kosárból való kivétel nélkül is megoldható. Ugyanígy a zsebekbe rejtett darabok sem maradnának rejtve, növelve az üzletek lopás elleni védelmét.

Hosszútávon azonban az RFID nem csak új szokások elfogadását követeli meg a vásárlóktól, hanem annak elfogadását is, hogy a vásárlás során elektromágneses aktivitás terében tartózkodnak. Ez a tényező pedig az RFID ellen szóló aggodalmak egyik nagy forrása is.