The Suffering

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a játék tényleg horror, ezért a gyereket, asszonyt mindenképp küldjük ki a szobából! Ezt illusztrálnám is két példával: Az ellenségeink nagyon jók lettek: fantáziadúsak és félelmetesek egyszerre, és jól látható rajtuk, milyen módon végezték ki őket. Van egy injekciós kolléga, a Mainliner nevű, akinek (akiknek) a háta tele van szurkálva injekciós tűkkel. Altestük nem lévén a földön csúszva próbálnak megközelíteni, miközben a hátukból kirántanak egy-egy injekciós tűt és hozzánk vágják. Ha elég közel érnek, felugranak ránk, és az egyik ilyen tűvel megpróbálják kiszúrni a szemünket. Majdnem leestem a székről, amikor ezt először megláttam. A másik félelmetes figura a Burrower, akit nyilván élve temettek a föld alá, mert onnan támad, hatalmas láncokat lóbálva. Ettől a két figurától (de a többitől is) egy kiskorú játékos számára a hetekig tartó rémálom garantált.


Főhősünk sem egyszerű figura. A C gomb megnyomásával mi is szörnyeteggé változhatunk át, ami kifejezetten jó megoldás ha rengeteg ellenség jön egyszerre. A játék végét egyébként befolyásolja a morális hozzáállásunk (újabb jópont): lehetünk jók (ha nem bántjuk a szintén túlélni próbáló őröket és rabokat), lehetünk rosszak (ha gátlás nélkül mindenkibe golyót eresztünk) és lehetünk szörnyek (ha sokszor nyomkodjuk a C gombot).

A játékban nagyon sok NPC-vel találkozunk, nem egy főellenség a börtönben korábban kivégzett rab lesz. A helyszínek pedig olyan változatosan vannak összekapcsolva (van erdő, kőbánya, temető, kihalt város, leégett ház stb.), hogy nem fogunk unatkozni egy percre sem. Az egyes helyszínekről és az ellenségekről az egyik börtönőr felesége, Consuela és az egyik régi rab, Clem leírásai tájékoztatnak, amit azért érdemes lapozgatni (az Archives menüpont alatt), mert így megtudjuk, mik a gyenge pontjai egy-egy szörnynek.


Menekülés közben fejtörőket is meg kell oldanunk, ezek azonban kimerülnek a különböző ládák megfelelő helyre történő húzkodásában és a darukkal mozgatott kőtömbökkel való továbbjutásban. A zene és a különböző hangok tökéletesre sikeredtek, abszolút jól alátámasztják a félelmetes hangulatot, nagyon profi munka. A játék végére pedig az egyszerre több szálon futó cselekmény is megoldódik, ugyanakkor megismerhetjük a börtön korábbi rabjainak borzalmas sorsát (a gázos. zöld ember vagy a villamosszékes pali szerintem óriási) is, tehát a háttérsztori is nagyon igényes, nem lehet rá panasz.

Mindenkinek javaslom, aki 1. szereti a TPS-akciót, 2. szereti a horrort 3. egyszerűen csak nem győzi kivárni a Doom 3-at. Idegeink edzésére kiváló.