Call of Duty United Offensive

A küldetéssorozatok ez alkalommal is az amerikai-brit-orosz nyomvonalon haladnak. Az elején az amerikai 101-es légideszant tagjaként ugrunk bele a háborúba, az egyik legizgalmasabb hadszíntérre, az Ardennekben zajló német offenzíva megfékezése lesz a célunk. A brit küldetések egy számomra nagyon kedves helyen, egy B-17-es bombázó fedélzetén kezdődnek (egyik kedvenc háborős filmem a bombázópilótákat bemutató Memphis Belle volt), majd a SAS kommandó kötelékében Szicília szigetén kell különböző szabotázsakciókat végrehajtanunk. Az orosz rész pedig ismét a monumentalitásra hajt, miután részt vettünk a második világháború legnagyobb páncélos csatájában, Kurszknál, Kharkovot kell megtisztítanunk a fritzektől.

A grafika egyszerre zseniális és idejét múlta. A Grey Matter jó kézzel nyúlt hozzá a Quake 3 motorhoz, ami korát tekintve (1999-es), szerintem most szerepelt utoljára a nagyközönség előtt. Az újraírt robbanások, porfelhők, vagy a játékba csempészett időjárás nagyon szép, élethű hatást eredményez, de a fák modellezése még mindig elforgatott síkokkal történik, ami engem 2004-ben már idegesít. Ugyanakkor a folyamatosan szkriptelt játékmenet (tehát bizonyos eseményekkor lejátszódó, előre rögzített animációk) nagyon megdobják az összhatást. Ha azt nézem, hogy milyen régi az engine, azt kell mondjam, hihetetlen, mit hoztak ki belőle a Grey Matter programozói.

A játékmenetre leginkább a csapatalapú küldetések jellemzők, sajnos sokszor a kövesd-védd parancs hangzik el, ami nem lesz egyszerű. A játéktér is erősen szűkített, jellemző módon folyamatosan adott irányba kell haladnunk, az útról való letérést aknamezők, falak és egyéb tereptárgyak gátolják. Két új fegyver is bekerült az arzenálba, a lángszóró (Grey Matter - Wolfenstein, emlékeztek?) és a .30-as könnyűgéppuska, amit szinte bárhová le tudunk állványozni, így jóval pontosabb lesz a szórása. De olyan lassan kerül lerakásra, hogy mire ezzel végzel, már a fejeden taposnak a fehérruhás Alpenkorps katonák.


Grafika: Nagyon látványos eredmény egy ’99-es grafikus motortól, de a fák csúnya modellezése nagyon zavarja a szemem.

Kezelőfelület: A szokásos kezelőfelület egy apró kiegészítéssel, az Alt gomb megnyomásával sprintelni is tudunk.

Játékmenet: Igazi Call of Duty izgalmak és hangulat, visszaadja az FPS hitelét és szakmai érdemeit.

Multiplayer: A multiplayerre sem lehet panaszunk, nagyon jól használható járművek (UT-Onslaught), és új játékmódok, a Base Assault, a CTF és a Domination (mennyire stílusteremtő az UT, nem?) kerültek a programba.

Zene és hangok: Ismét hibátlan, hangulatos, hovatovább a hangok terén lassan nem lesz mit fejleszteni.

Összegzés: Kiváló folytatása a híres elődnek, kötelező darab minden fps-rajongó számára.