2004. november 2. 13:02, Kedd
Tudósok egy új, parányi emberfajt fedeztek fel, akik Indonéziában éltek abban az időben, amikor őseink elkezdték benépesíteni a világot. Az egy méter magas, hobbitoknak becézett faj Flores szigetén élt legalább 12 ezer évvel ezelőttig.
A tény, hogy a kis emberek szerepelnek a modern Flores sziget lakóinak legendáiban, arra utal, hogy talán komolyabban kellene vennünk a manókról és jetikről szóló meséket. A szenzációs felfedezés részletei - melyet évtizedek óta a legjelentősebbként értékelnek - a
Nature magazin
legfrissebb számában olvashatók. A csontokat ausztrál régészek ásták ki a Liang Bua elnevezésű helyen, ami egyike Flores számtalan mészkőbarlangjának. A csontváz részletet 5,9 méter mélyen találták meg. Először a kutatók azt hitték, egy gyermek maradványaira bukkantak, azonban a későbbi vizsgálatok egészen másról tanúskodtak. A fogak elhasználódása és a koponya növekedési vonalai megerősítették, hogy felnőtt egyedről van szó, a medence jellemvonásai pedig nőneműként azonosították, végül a lábcsont arról tanúskodik, hogy felegyenesedve jártak, akárcsak mi.
![](https://media.sg.hu/kep/2004_11/1101flores1.jpg)
Az emberi evolúció újabb faja, a Homo Floresiensis koponyája
"Amikor megkaptuk a csontok kormegállapításának eredményét és rádöbbentünk milyen fiatal a lelet, az egyik antropológus kollégánk azt mondta, hogy itt valami tévedésnek kell lennie, mivel sok régies, primitív jellemzővel rendelkezik" - mondta a felfedezésben részt vevő Mike Morwood, a New England Egyetem régész professzora. A 18 ezer éves példányt Liang Bua 1-nek, röviden LB1-nek keresztelték el, és egy új fajhoz, az úgynevezett Homo floresiensishez sorolták. A faj képviselői egy méter körüli magassággal rendelkeztek, amihez hosszú karok és egy jókora grapefruit méretű koponya társult. A kutatók azóta hat másik egyed maradványait is megtalálták, akik szintén ehhez a fajhoz tartoztak.
LB1 óriás teknősökkel és hatalmas gyíkokkal - mint a komodói sárkányok- , és egy póni méretű törpeelefánt-fajjal osztozkodott a szigeten, utóbbira feltehetően vadásztak a "hobbitok". Chris Stringer a londoni Természet Történeti Múzeum vezetője szerint a hosszú karok érdekes jegyei a Homo florensiensisnek, ami arra is utalhat, hogy a faj képviselői sok időt töltöttek el a fákon. "Ezt még nem tudjuk, de ha komodói sárkányok mászkáltak a környéken, akkor valószínű, hogy a fák teteje ideális menedéket nyújtott. Ez a jövő kutatásaira vár, azonban a tény, hogy hosszú karjuk volt mindenesetre sokatmondó" - nyilatkozott Stringer professzor a BBC Newsnak.
![](https://media.sg.hu/kep/2004_11/1101flores5.jpg)
Az ember fejlődése a kontinensekre vetítve az évmilliók során
Elképzelhető hogy a Homo florensiensis egy másik fajból, a Homo erectusból fejlődött ki. Utóbbiak maradványait szintén Indonéziában találták meg, Jáva szigetén. A Homo erectus körülbelül egymillió évvel ezelőtt juthatott el Flores szigetére, ahol a sziget nyújtotta elszigeteltségben kialakulhatott parányi testalkatuk. Ami meglepő ebben a feltevésben, hogy az odajutáshoz hajóra volt szükség, azonban egy nyílt vízi utazási alkalmatosság megépítése a jelenlegi elméletek szerint meghaladta a Homo erectus értelmi képességeit. De még érdekesebb az a tény, miszerint Flores lakói rendkívül részletes mondavilággal rendelkeznek a kis emberekről, akiket Ebu Gogonak neveznek.
A szigetlakók leírása szerint az Ebu Gogo egy méter magas volt, szőrös, és hajlamosak voltak egyfajta nyelv egymás közötti "mormolására", illetve képesek voltak elismételni azt, amit a szigetlakók mondtak, afféle papagáj stílusban.
![](https://media.sg.hu/kep/2004_11/1101flores2.jpg)
Az utolsó bizonyíték ezekről az emberekről Liang Buán 12 000 évre nyúlik vissza, amikor egy vulkánkitörés szinte teljesen eltüntette Flores egyedülálló élővilágát. Vannak azonban utalások arra is, hogy ezek a kis emberek ennél jóval később is éltek még. A mondák szerint az Ebu Gogok még akkor is léteztek, amikor néhány száz évvel ezelőtt holland felfedezők érkeztek a szigetre és a legutolsó legenda, melyben ezek a lények szerepelnek, mindössze száz évre vezethető vissza. Azonban Henry Gee, a Nature főszerkesztője még ennél is tovább megy. Szerinte a Homo florensiensis faj ma is létezik valahol egy felfedezetlen indonéz trópusi erdőben.
Stringer professzor szerint a felfedezés átírja az emberi evolúcióról szerzett ismereteinket. A Homo florensiensis kis méretét talán környezete szűkös erőforrásainak köszönhette. "Ha egy lény ott ragad egy szigeten, fejlődése új és megjósolhatatlan irányokba mehet. Egyes fajok nagyon nagyra nőnek, míg mások összezsugorodnak" - magyarázta Dr. Gee.
Az LB1 mellett talált kőeszközök kifinomultsága meglepte a tudósokat, mivel a kis ember agya mindössze 380 köbcentimétert tett ki, ami nagyjából egy csimpánzénak felel meg. "A lelet teljes mértékben elsöpri azt a nézetet, hogy az intelligens tevékenységhez egy bizonyos agytérfogatot el kell érni" - kommentálta Dr. Gee.
Mivel a maradványok viszonylag új keletűek, még nincsenek megkövesedve, ezért a tudósok azt remélik sikerül DNS-t kinyerniük, ami teljesen új megvilágításba helyezheti az evolúció emberi családfáját.